Az elhízás az ősembereknél mennyire volt gyakori jelenség?

Talán , ha betegség.

Nemigen lehetett érkezésük elhízni, a húsért keményen meg kellett küzdeniúk, meg gyűjtögettek magokat, gyümölcsöket.

1- es vagyok

Habár a Willendorfi Vénusz eléggé hömpölygő , de inkább a termékenység, anyaság szimbóluma, a nagy keblek és csípő miatt tűnik annak.

Nem is akartak elhízni hiszen:

- kövér ember nehezen fut el a medve oroszlán és cápa elől

- a medve oroszlán cápa is inkább a zsíros húsra fog vadászni nem a csontvázra.

"Az elhízás az ősembereknél mennyire volt gyakori jelenség?"

Az elhízáshoz földművelés kell. A vadászó-gyüjtögető afrikai bennszülöttek (pl. a busmanok) soványak.

A ma élő emberek hajlamosak a túlzott táplálékbevitelre és az elhízásra, ami miatt mindenféle szövődmények és anyagcsere betegségek lépnek fel, mint pl. 2. típusú diabétesz, érelmeszesedés, fokozott daganatkockázat stb., ami rontja az érintettek életkilátásait és szaporodási esélyeit, vagyis evolúciós szempontból hátrányos.

Ha az őskorban, mondjuk az elmúlt 40000 évben is gyakori lett volna az elhízás, akkor az evolúció már kialakította volna azokat a belső (metabolikus, hormonális, idegi stb.) kontrollmechanizmusokat, amik megóvják az emberi egyedeket a túlzott táplálékbevitel okozta elhízástól, vagy csökkentik az elhízás egészségügyi ártalmait.

De mivel az evolúció még nem végezte el ezt a korrekeciót, ez egy indirekt bizonyíték arra, hogy az őskorban nem lehetett gyakori az elhízás.

Az ősember nem ismerte azokat az élelmiszereket, amelyekről a modern embernél népbetegség az elhízás.

Nem ismerte a mesterségesen előállított cukrot, de még a gabona sem volt nagy mennyiségben része az étkezésének.

A mindennapi élelemért, sőt a mindennapi túlélésért meg kellett küzdeni, ami sok kalóriát égetett el, és nagyon kevesen élték meg a 40 évet, egy 30 éves ősember már veterán volt, idejük sem volt elhízni.