Elhiszitek a villanykörte-összeesküvést?

"sok neves gyártó hegesztett üsttel gyártja a mosógépet"

Éppenséggel az nem lenne gond, ha az korrózióálló.

Mosógépnél (Whirlpool) én azt szúrtam ki, hogy a dob tengelyei állati vékony falú aluból vannak, felületkezeletlenül, hogy megegye a mosószeres víz. Így letörilk a tengely, miközben minden más még tök jó.

A szerelő dobcserét javasol, ami alig olcsóbb egy új gépnél.

Én kicsesztem velük.

Rendeltem új tengelycsonkokat, lefestettem alu festékkel, lefúrtam a régi szegecselteket és feltettem az újakat saválló csavarral. A gyáriak 3 évet bírtak. A "tuningom" 7 éve nem rohad le.

Ilyen van.

Ez már a határesete a büntethetőnek, de mivel hozza a minimum elvárást és anyagspórolásra lehert fogni a vékony falat, kockázatos pereskedés lenne rájuk húzni a lepedőt.

Amikor szintén mosógépnél az elektronikában volt programozott elromlás, időzítve, az lebukott és a mérnökcsapatból páran mentek is börtönbe.

Amikor a tervezésre nem fogható szándékos elromlás, csak egy kitűzött minimum élettartamra méretezés, az még nem bűntett.

Valahogy úgy néz ki a dolog, hogy ha úgy építik, hogy biztosan ne menjen többet egy X időnél, az bűntett. Ha úgy tervezik, hogy minimum X időt menjen és fölötte akármi lehet, az nem bűntett.

Ennek a minimum időnek meg vannak hivatalos szabályai.

Jó pár éve az EU akart hozni egy olyan szabályt, hogy büntetik azt, ha valaki szándékosan lerontja az egyenszilárdságot.

NEM ment át a törvény.

Nincsen tervezett elavulás, illetve van, mert már tartanak ott a gyártástechnológiák és a minőségbiztosítás, hogy csak annyi anyagból, olyan méretpontossággal gyárthassanak dolgokat, ami a kellő időt kibírja, és olcsó, ergó megveszik a népek. Régen ezt nem tudták megcsinálni, ezért jócskán felül kellett tervezni a tárgyakat, mert csak így tudták biztosítani at, hogy működni fog.

(pont a minap láttam 70/80 évekbeli videórészletet egy keletnémet trabantgyárból, ahol a gyártósor végén a bundesliga frizurás csávók gumikalapáccsal ütötték a kész kocsi lemezeit, hogy jó helyen legyenek, és záródjanak rendesen...)

Ha akkoriban rendelkezésre állt volna a modernebb technika, ott sem évtizedekre gyártják.

Mondjuk nekem még eddig a legrövidebb velem élő mosógépem is 10+ évet bírt, de nem is a 100.000 forintos kategóriából válogattam soha.

Az öntudatos tervező azt mondja, hogy micsoda hagymázas butaság, hogy úgy terveznek valamit, hogy hamar tönkremenjen, hát ilyet igazi mérnök nem is vállal. Majd hozzáteszi, hogy viszont az élettartamra tervezés egy valós és racionális dolog. De a vásárló nem fog ezeken a finomságokon nyáladzani, mert mindkét esetben ugyanazt tapasztalja: vesz valami méregdrága ketyerét, ami pikk-pakk tönkremegy és javíthatatlan.

(ugye a legendárium szerint Ford küldte ki a roncstelepekre a tervezőit, hogy nézzék meg, mi élte túl az autót és azt nem kell olyan minőségben és költséggel gyártani. Igaz vagy sem, aranyos és előremutató anekdota)

Hát igen, Zoligyerek.

De azt azért lehet tudni, hogy az egész eszköz szétrohadt, ahogy volt - ez az élettartam tervezés - vagy pedig tökéletes állapotban lenne, de egy db. 20 filléres alkatrész tönkrement benne, amit csak aranyáron vállalnának, vagy még úgy sem, mert nem lehet külön kapni?

Ha az a kérdés, hogy maga a villanykörte összeesküvés megörtént-e, arra az a válasz, hogy igen.

Igen, vannak olyan összeesküvések, amik ténylegesen megtörténnek. Julius Cézárt is összeesküvők szúrták le.

Attól még nem lesz valaki alusisakos összeesküvés elmélet hívő, ha a *tényleges* összeesküvésket (amik lebuktak) ismeri.

Ha az a kérdés, hogy működhet-e egy izző 100 évig, arra az a válasz, hogy igen is meg nem is. A forróság önmagában nem probléma, nagyon jóféle üvegek vannak, amik jól bírják a hőt. A probléma mindig a hőingadozásból ered, tehát amikor a hideg izzószál hirtelen elkezd melegedni (felkapcsoláskor). Ezért is történt az, hogy mindig felkapcsoláskor szállt el a villanykörte. Folyamatosan égő villanykörte is elpusztulhat, de sokkal kisebb eséllyel. Tehát ha nagyon stabil áramellátást kap, akkor igazából sokáig is elélhet, főleg ha lejjebb is veszik a teljesítményét.

A dolgok elavulása összetett kérdés. Észre kell venni, hogy minden ember egyszerre fogyasztó (aki szeretné, ha a drága mosógépe sokáig működjön), de egyszerre termelő is (aki szeretné, ha sokan megvennék amit termel). Tehát minden emberen belül van egy kis önellentmondás. Ha hirtelen minden cég legyártaná a soha el nem romló mosógépet / autót / stb, akkor nagyon sok munkásnak szűnne meg az állása.

Ez ráadásul befagyasztaná a technológiát. Ha később fel is találnának egy kevesebbet fogyaztó mosógépet, senki nem venné meg, hiszen "jó még a régi". Az emberek jellemzőrn akkor váltanak jobb (pl környezetbarátabb) technológiára, amikor az előző gép tönkremegy. Emiatt faramuci módon környezeti szempontból is részben jó az elavulás (mert az új cucc kevesebbet fogyaszt mondjuk), de persze jelenleg nagyobb részben rossz (mert hulladék keletkezik, szállítani kell stb).

Azt is észre kell venni, hogy az avultatás nem feltétlenül szándékos. A mai összetett gépekben valami előbb-utóbb elromlik, és nyilván a leggyengébb láncszem fog kiesni. Ha azt megerősítik, akkor a következő leggyengébb. Persze van példa, ahol látszólag hanyagság van a dolog mögött, de nem tudjuk hogy a gyárnak milyen szabályokat kell figyelembe venni, és egyszerűen egy szint után nem lehet az aktuális leggyengébb láncszemet megerősíteni.

"Egy autógyárban a kész járgányt X órára felteszik a padra és maximális fordulaton járatják, amíg szét nem hullik a motor. Majd szétszedik és ami nem ment tönkre, azt gyengébbre újratervezik."

És ezt komolyan is gondolod, hogy így megy az autótervezés?

Utoljára talán a hatvanas években, az amerikai kukázandó tömegautó-gyártás idején lehetett így.

Mert nem volt más mód.

Az ilyen eljárástól nem hogy olcsóbb, de sokkal drágább lenne a gyártástervezés.

És a nullszériák problémái éppen hogy azt mutatják, hogy pont javítani kell sok alkatrész élettartamát, nem hogy rontani.

Alapból minimumra van tervezve.

A jelenben érvényben levő, de igencsak elavult gazdasági paradigma kényszerít ki ilyeneket. Ez nem technikai kérdés, hanem közgazdasági. A fenntarthatósággal foglalkozók elemzik a kérdést. Pl:

„Csakhogy, egy kicsivel mindig többet kell termelnie, mint amennyit a „sztatikus” rendszerben élő elődje termelt – hogy ki tudja fizetni a kamatokat (és azok kamatait) is. […] A piacon azonban nincs végtelen igény búzára, marhára, szerszámra, sóra. Az adósságot és a kamatot ennek ellenére fizetni kell. Új árukat kell tehát kitalálni, hogy új bevételekre tehessünk szert. Ám lehet, hogy az új áru „magától” nem is olyan kelendő. Föl kell tehát kelteni iránta az igényeket, sőt újabb és újabb mesterséges igényeket kell gyártani. Erre szolgál a divat, a reklám, a reklámipar és reklámtudomány. S már itt is vagyunk az őserdők letarolásánál, műtrágyánál, vegyszerezésnél, zacskós víznél, a tengerek haldoklásánál… […] A kamat ugyanis még meg nem termelt, el nem adott értéket jelent, kényszerít ki pénzügyi eszközökkel. A kamatot utol kell érni, ezért kell egyre több vegyszert, bóvlit, fegyvert, újabb és újabb igényeket kitalálni, fölkelteni és kielégíteni, ezért kell háborúkat szítani, de legalábbis jó ideig tombolni hagyni.”

Kiszely Károly: A gyilkos kamat

Ld. még Lietaer: Pénz és fenntarthatóság, vagy Gyulai Iván írásait.