A magyar I.Q bajnok csodagyerek, nem is volt értelmes?

> > 2 "Nézd meg, hány híres gyerekszínész csúszott le felnőtt korára"

> Malac fogalmad sincs az I.Q jelentéséről sem.

Wadmalac nem az IQ-ról beszélt, hanem arról, hogy bármilyen olyan képesség – intelligencia, kreativitás, jó énekhang, bármi… –, ami sikerre vihetne, az önmagában nem garancia arra, hogy valaki tényleg sikeres is lesz. A sikerhez akaraterő, kitartás, szorgalom is kell, meg sok esetben a siker emberi kapcsolatokon, jól informáltságon és a szerencsén is múlik. Átlagos képességekkel is lehet valaki nagyon sikeres, és nagyon jó képességű emberek is élhetnek átlagos életet.

Én pl. nagyon jó néptáncos voltam. Ha úgy választottam volna, valószínű lehettem volna profi táncos, vagy táncos körökben ismert koreográfus. De mikor a dolog kezdett élessé válni, én egy másik életutat választottam, amire megvoltak az érveim. Nem a képesség hiányzott, hogy sikeres legyek, hanem a céltudat. Egyszerűen nem volt célom sikeresnek lenni ezen a téren, inkább más területre összpontosítottam az erőforrásaimat, képességeimet.

> Az sem igaz, hogy a magas I.Q-jú emberek semmit sem értek volna el.

Nem állított ilyet senki. Az állítás az volt, hogy az intelligencia és a siker között nincs túl erős korreláció. Egy intelligens embernek talán nagyobb esélye van sikeresnek lenni bizonyos területeken, de összességében vannak:

- nagyon intelligens és sikeres emberek,

- közepes intelligenciájú és sikeres emberek,

- nagyon intelligens, de nem túl sikeres emberek,

- közepes intelligenciájú és nem túl sikeres emberek.

> Marcinak 195 I.Q-t mértek "ha igaz". Ekkora I.Q-val a tanárt oktatja a diák máshol.

Ahogy írtuk, az IQ-t gyerekkorban máshogy mérik, mint felnőttkorban. Az IQ amúgy is egy életkorral korrigált adat. Az IQ-ból nem az számolható ki, hogy valaki a népesség egészének hány százalékánál intelligensebb, hanem hogy az azonos életkorúak hány százalékánál intelligensebb. Van az az életkor, amikor egy üresen beadott IQ-teszt is átlagon felüli IQ-t mér, mert abban a korban az is átlagon felüli mentális teljesítmény, hogy valaki odatalál a tesztírás helyszínére, emlékszik a nevére, és fel is tudja írni a lapra.

De még egyszer: A 195-ös IQ ötévesen azt jelenti, hogy az a bizonyos ötéves gyerek olyan mentális képességekkel rendelkezik, mint egy átlagos 10 éves. Egy átlagos 10 éves meg nem oktatja a tanárt…

Jó analógia a Cooper-teszt futás, ami ugye arról szól, hogy 12 perc alatt ki mekkora távot fut le. Ha Aladár az 4. percben 1600 métert fut le, míg a többiek átlagosan csak 800 métert, az nem jelenti azt, hogy le lehet fújni a futást tesztet, nem lehet ebből úgy extrapolálni hogy akkor Aladár a 12. perc végén 4800 méternél fog tartani, ami egy élsportolóhoz képest is bőven kiváló teljesítmény. Simán lehet, hogy Aladár a továbbiakban már ugyanolyan tempóval, sőt lehet, hogy lassabban fog futni mint a többiek, és mire az átlag 2400 méterrel fejezi be a futást, addig Aladárnak az előnye 400 méterre fog apadni és 2800 méterrel végez, ami nem kétszer akkora táv, hanem csak 16,6%-kal több az átlagnál. Ez pedig amatőr szinten nagyon jó, átlagon felüli teljesítmény, de nem kiváló, egy élsportolóhoz képest meg kimondottan pocsék eredmény. Abból, hogy Aladár a 4. percben kétszer akkora távot futott le, abból lehet arra is következtetni, hogy rendkívüli fizikummal rendelkezik, de lehet arra is, hogy simán csak egy egész jó rövidtávfutó, átlagos állóképességgel, ami így már nem is annyira rendkívüli.

Az intelligencia fejlődése is kicsit olyan, mint a futóverseny. Az intelligencia fejlődik és nem egyenletesen fejlődik. Van, aki fiatalabban húz bele; van, akinél egyenletesebb a fejlődés; van, aki tizenévesen hajrázik. Abból, hogy valakinek 5 évesen kimagasló a teljesítménye nem következik az, hogy a további fejlődése is ugyanilyen tempóban fog haladni, előtte van még 12 év, amit nem lehet az eltelt 5 évből extrapolálni.

A szóban forgó gyereket, meg úgy az egész témát nem ismerem, de:

1) Az IQ teszt azt mutatja meg, hogy mennyire jó valaki IQ teszt kitöltésben. Nem ad valós visszajelzést egy ember összes képességéről.

2) Tapasztalataim szerint a sikeresség elsősorban akaraterő, kitartás, motiváció kérdése. Rosszabb esetben pedig "haverkodás" kérdése. Az okosság harmadlagos-negyedleges, és annak is csak egy kis részét mutatja ki az IQ.

Nem lett "sikeres", gazdag vagy ismert ember.

Ennek számtalan oka lehet, akár az is, hogy nem akart, akár az is, hogy más kell hozzá, mint 5 évesen a világ 3 legjobb 5 éves IQ teszt kitöltője között lenni.

Abból a müsorból volt egy másik rész is, aikor egy kissrác oda-vissza betanulta a teljes MÁV menetrendet, de nekem emellett egy visszamaradott, csúnya szóval élve féldebil emberke volt. Szerintem neki az autizmus enyhébb tünetei miatt volt kimagasló memóriája. A Szász Marcis részre nem emlékszem.

Általános iskola alsóban nekem is átlag feletti IQ-m volt, az elérhetö ingyenes föként vizuális-logikai tesztek alapján most is az, akkoriban emiatt voltak is koncentrációs problémáim [jóval 1945 után ;)], majd késöbb viszonylag könnyen megvolt a 4-es körüli átlagom egészen az érettségiig. Egyetemen már jöttek a nagyobb problémák, mivel hiányzott a megfelelö motiváció és hozzáállás, amit nem szerettem, vagy nem volt hozzá kedvem, azt nagyon nehezen tanultam, mert nem állt rá az agyam. Azóta sem értem el semmi különöset, egy jó munkahelyem van, szeretem azt amit csinálok, nem nélkülözök, d ennyi. Hamar megértem az összefüggéseket, de a mamóriám nem a legjobb, a lexikális tudás nem az erösségem. Jól kijövök az emberekkel, elég jó EQ-m van, de ez sem különleges. Ezzel is azt szeretném alátámasztani, hogy maga a mért érték nem jelent semmit, motiváció, akarat, és befektetett energia nélkül mit sem ér a magas IQ, és általában csak azon a területen, amire fogákony az ember.

#17 > Abból a müsorból volt egy másik rész is, aikor egy kissrác oda-vissza betanulta a teljes MÁV menetrendet, de nekem emellett egy visszamaradott, csúnya szóval élve féldebil emberke volt.

Igen, ez kicsit a Savant-szindrómára hajaz. Azzal meg igen gyakran jár együtt autizmus, vagy más fejlődési rendellenesség, mentális visszamaradottság.

> Általános iskola alsóban nekem is átlag feletti IQ-m volt, az elérhetö ingyenes föként vizuális-logikai tesztek alapján most is az, akkoriban emiatt voltak is koncentrációs problémáim

Az intelligencia gyakran jár együtt azzal, hogy az embert nagyon érdeklik bizonyos területek, ami miatt viszont más területek számára unalmasak, érdektelenek, és ezekre sokkal nehezebben tud koncentrálni. Általános iskolában engem érdekelt a matematika és a fizika, ezekből versenyezni is jártam. Viszont pl. történelemből olyanok voltak a jegyeim, mint a hullámvasút. Ha érdekelt az adott téma, akkor különösebb célirányos tanulás nélkül is megjegyeztem dolgokat, ha nem érdekelt, akkor egyrészt nagyon nehezen vettem rá magam, hogy tanuljak, másrészt a tanulás is igen gyenge hatásfokkal ment. A matematikai összefüggéseket tanulás nélkül megértettem, tudtam. De 20 orosz szó megtanulása számomra rémálom volt, fél óra tanulás után talán vissza tudtam mondani belőle 15-öt, másnak meg kb. 10-re emlékeztem.

A főiskolán is ugyanez vezetett a lustaságomhoz. Ha egy tantárgy nem érdekelt, akkor képtelen voltam tanulni. Képtelen voltam magolni, „beseggelni” valamit. Ami meg érdekelt, abban úgy szívtam magamba a tudást, mint a szivacs. És bár alapvetően ez másodlagos oka volt annak, hogy nem fejeztem be a főiskolát, de ennek ellenére voltak ebből fakadó komolyabb nehézségeim.

#18 > A magas IQ igaz lehet. DE! pl. egy rokonom 3 másodperc alatt kirakja a rubik kockát ami nemem egy óra alatt sem sikerül.

Mivel a világrekord – ha nem dőlt meg – 3,47 másodperc, így gondolom van ebben némi túlzás. Amúgy a Rubik-kocka kirakásához nem annyira kell intelligencia. Egyszerűen be kell tanulni a megfelelő forgatási sorozatokat: ha ezt és ezt a két kockát akarom megcserélni, akkor a következő 8 forgatást kell végezni. Vannak kevésbé hatékony kirakási módok kevesebb algoritmussal, meg vannak hatékonyabb kirakási módok több algoritmussal. Igazából intelligencia inkább ezen algoritmusok megtalálásához kellene, de ehhez is elég néhány elvre rálelni, de a legtöbb ember nem így tanulja meg kirakni a kockát, hanem begyakorolja az algoritmusokat.

> A főiskola- egyetem elvégzése más dolog.

Amúgy ezt én is tapasztaltam. Volt pár ismerősöm, akik programozónak tanultak, de végül kibuktak a főiskoláról. Ma programozóként dolgoznak. Viszont volt olyan ismerősöm, aki ugyan lediplomázott, de a diplomamunkájához szükséges kisebb programocskának a megírásához is tőlem kért segítséget. Van egy mérnökinformatikus, programozó diplomája, csak éppen egy ujjgyakorlatnak számító programot sem tud megírni. Nota bene nem is ebben a szakmában dolgozik.

Szóval a végzettség nem hogy az intelligenciával nem függ feltétlenül össze, de néha még annak a tudásnak a megszerzésével vagy meg nem szerzésével sem, aminek az elsajátítását a diploma lenne hivatott szavatolni.