Azt megértem, hogy valaki fejben/lélekben más nemű, nevet változtat, más az irányultsága, más ruhákban érzi jól magát, stb. De jó dolog ezt fizikailag is erőltetni?

Arra gondolok, hogy ha valaki ezt fizikailag erőlteti, az nem önámítás? Lehet hogy segít neki, de az felszínes. Anélkül nem megy? Vagy nincs egy köztes állapot, aki se nem férfi, se nem nő. Ilyen állapotban nem lehet valaki megelégedve magával, feltétlenül kell operáltatni?

A Fridi podcastban nézve Tobi-t pl. 28:50-nál. Kivülről nézve egy nőt látunk gesztusaiban, viselkedésében, a sírása, egy nő sírása, stb. Ez nem olyan mint a plasztikázás? Ha valakinek gerincproblémái vannak, akkor rendben ha orvosilag beavatkoznak plasztikával, de csak személyiségi zavarok miatt nem oké. Az rendben van, hogy aki ilyennek születik annak sokkal nehezebb, és lehetnek személyiség zavarai, de nem az elfogadást kéne megtanulni operáció helyett? Nem értek hozzá egyáltalán, csak érdekel a téma. Én teljes mértékben elhiszem, hogy elképzelni sem tudom a késztetését, a vágyait, az életét az ilyen mebereknek, és ritkák is, tehát nem lehet ugynazokat az általános dolgokat rájuk alkalmazni, amit sokakra másra, de nekem ez a fizikai beavatkozás túlkapásnak néz ki kivülről. A kérdésem, hogy tényleg megoldódik ezáltal minden probléma? Vagy enélkül nem lehetne-e megoldani?