Mekkora a legkisebb nemnulla mérhető sebesség?

A Planck hossz elvileg ~ 1,6 * 10^-35 méter.

De szerintem ilyen kvantumszinten már maga a mozgás, a sebesség is kicsit más fogalom, mint ami a makrovilágban megszokott.

Ez esetben magától értetődőnek veszitek több dolgot melyek egyáltalánn nem azok. Úgy tekintetitek, hogy az csakis úgy lehet, hogy egyenes vonalú egyenletes mozgással halad a mérés indításától kezdve, egy meglehetősen hosszú időtartam alatt mire megteszi a Planck-hosszt. Vagyis tegyük fel van két kísérlet melyeket egyszerre kezdtünk. Mind a kettőben olyan lassú valamit figyeltünk meg hogy 1000 év alatt mértünk Planck-hossznyi elmozdulást. Ekkor honnan tudjuk hogy egyik esetben nem egy 600 éves egyenletes mozgást figyeltünk meg ami az utolsó 400 év alatt összegződött Planck-hosszra, a másik esetben meg az utolsó 1 évben? Az elmozdulás előtti időkben meg abszolút elmozdulásmentes volt. Illetve honnan tudjuk hogy nem e végzett Planck-hossz alatti mozgásokat, ahol időközben az elmozdulási vektorok kioltották egymást. Meg még lehetne folytatni a gondolatmenetet, de remélem így is érthető.

Ez még komplikáltabb valójában, hiszen a gondolatmenetben nem vettem figyelembe, hogy nincs éles határa az anyagnak hogy meddig is tart a térbeli kiterjedése. Valószínűségi sűrűsége van, mely randomitások makroszkópikus skálán észrevétlenül eltűnnek. Ilyen kis méretskálán az anyag a létezés / nem létezés szuperpozíciójában lehet. A compton hullámhosszával definiálják például a kis objektum méretét. Nem minden esetben persze. Tudnunk kell, hogy ez nem feletethető meg egy az egybe azzal, hogy az ténylegesen akkora, aki érti a compton hullámhossz fogalmát az mondjuk ezt tudja. Általános esetben makroszkópikus testeknél fellépő kis sebességkülönbségek számításánal elegendő a newtoni fizikai modell. Ha a sebességkülönbség már fénysebességgel összemérhető akkor már hülyeségek jönnek ki a newtoni modellel, már túlléptünk az értelmezési tartományán, ekkor kell az relativitáselmélet. Természetesen az újabb modell magában foglalja a régit, kiegészítve azt, ahol jó eredményt adott a régebbi modell ott azt az eredményt adja az újabb modell is. Az újabb modell ott is jó eredményt ad ahol a régebbi már nem.

Épp ezért itt kétségeim vannak, hogy az az egyszerű osztás helyes eredményt adna a kérésre. Bár illene megoldást is írni, de azt nem tudok. Nem tudom például, hogy az eddig nem ismert új fizika például a kvantumgravitációs hatásokat figyelembe kell e venni. Úgy kell felállítani az egész mérést, modellt és úgy kell tervezni, hogy benne legyen a cáfolhatóság lehetősége.