Ha az univerzumon kívülre mennénk mi lenne ott?

#19

Ez is elmélet. Sőt akár jóval több dinemziók is létezhetnek.

Egyes tudósok mikrohulámú megfigyelésekkel próbálják bizonyítani a buborék univerzumok létezését.

Más tudósok feltételezik, hogy buborék univerzumok gravitárciós hatása okozhatja az univerzumunk gyorsuló tágulását -mások cáfolják, hogy azt valójában a sötét energia okozza, amiről semmit sem tudunk.

Ádám és Évától lehetne kezdeni.

Van egy világunk.

Egy táguló világunk (ősrobbanás, vörös eltolódás).

Egy gyorsulva táguló világunk (sötét anyag, kozmológiai állandó).

Egy homogén megfigyelhető univerzumunk. Ezt onnan tudjuk, hogy a kozmikus háttérsugárzás (az ősrobbanás "ókorából") minden irányban (a galaxisunk mozgási egyenesét leszámítva) ugyanolyan erősségű, tehát a lokális (de egyébként modellezhető mintázatot követő) egyenetlenségek ellenére ugyanúgy összegződik minden szögből. Ezt úgy képzeld el, mint egy 3D röntgenképet, ami szinte mindenhol szürke.

Van egy általános relativitáselméletünk, ami szerint a tér-idő és a gravitáció az anyag elidegeníthetetlen tulajdonsága, és hogy az egy tömegeloszláson alapuló erőtérként viselkedik.

Van egy sötét-anyag elméletünk, ami meg kíván magyarázni galaktikus mértékű gravitációs anomáliákat anélkül, hogy el kéne szakadnunk az általános relativitáselmélet lineáris gravitációs mezejétől.

Van egy Friedmann-modellünk, amely az általános relativitáselmélet egyik megoldásául szolgál azokkal a feltételezésekkel, hogy a világunk izotropikus és homogén, amely az anyag eloszlása (makroszkopikus skálán nézve) mindenhol és mindenhonnan nézve ugyanolyan.

Ennek a modellnek vannak különböző megoldásai, amelyek a világ görbületére is engednek következtetni. Görbület itt azt jelenti, hogy milyen axiómarendszerrel írható le a tér-idő. Ez lehet pozitív, negatív vagy neutrális ("lapos", azaz euklidészi geometria). Ez a geometria természetesen a tér-idő görbületéből adódó relativisztikus hatással kiegészótendő (viszont külső nézőpontból lesz csak nem euklidészi a mozgás).

Mérések alapján lapos, vagy enyhén görbült a tér-idő.

Mindegyik esetben létezik számos topográfia. Véges és végtelen is. Ha sík az univerzum, akkor bizonyos kompakt manifoldok lehetséges topológiát jelentenek, pl. a 3-tórusz. Itt ~érvényesül az euklidészi geometria, mégis véges.

Triviálisan végtelennek szokták gondolni az univerzumot, mivel semmi nem bizonyítja az ellenkezőjét. Ekkor az anyag is végtelen, és a hasonló szerkezetű.

A korábbiak és a megfigyelések alapján úgy gondoljuk, hogy az univerzum tágulása mindig is középpont nélküli, a téridő bármely két pontja között mérhető, azaz irány nélküli, és kívülről szemlélve ez két pont között eseményhorizontnyi távolságon (Hubble-sugár) kívül ma már fényességnél gyorsabb.

Ez nem jelenti azt, hogy létezni fog Föld 2, viszont úgy gondolom, hogy ha a bolygók száma is végtelen (megszámlálható vagy ~tatlan, jelen esetben mindegy, de a tér jellege miatt inkább csak előbbi sztem), akkor léteznie kell két egyforma bolygónak. Feltéve, ha egy bolygó leírható véges hosszú számok sorozataként (lásd mondjuk egy kép pixeleit, vagy egy végeselem modell). Ehhez az is kell, hogy véges sok, független tényező legyen. Ismétléses sorozat, emiatt a Föld 2 létezése nem garantált, sőt.

A semmi nem értelmezhető. Ahol van anyag, az része a világnak.

Véges világ esetén nem lesz meg a szabadsági fokod, sosem látnád a világűr szélét. Á

Végtelen világnál a jelenléteddel lenne téridő, azaz teljesen szokásos események történhetnek ott is. De ha van széle, akkor nem végtelen a tömeg, nem homogén az univerzum, és az észlelt világképünk csak egy hamis kép, sokkal bonyolultabb fizika kéne hirtelen.

További gond, hogy a fény se feltétlen tudna a hipotetikus peremig érni. A gyorsuló tágulás és a gravitációs tér terjedési sebessége miatt a fény sem képes meghaladni a térerő terjedési sebességét.

Sőt, a foton is rendelkezik gravitációs térerővel, hiszen van mozgási energiája, interaktál a gravitációs kölcsönhatás során.

A fizikában nem szeretik a végtelent, de annyira egyszerű és elegáns megoldás, hogy ez egy teljesen elfogadott és propagált elmélet.

Alakról, homogenitásrólúÚgy általában: azt tapasztaljuk, hogy minden változás "sima" (differenciálható) a világban. Ezért az univerzum térbeli topológiáját ("alak") is ilyennek próbálják modellezni. valahol ez van a "hirtelen elfogyó anyag" ötletét fogadó szkepticizmus mögött is. Vannak megfigyelésekkel megerősített modelljeink, amikre szép megoldásokat szeretnénk kapni, és egy ilyen megkötés mellett ez nem feltétlen lehetséges.

Hasonló problémakör ezekhez a gravitációs szingularitás (őstobbanás, fekete lyukak). Próbálkoznak a szingularitás kiküszöbölésével a kvantu gravitációs modellek. Méghozzá úgy, hogy ezeket renormalizációval megszüntetjük. Renormalizáció ~ egy bonyolult modellt egy egyszerűbb modellel helyettesítünk, ami ugyanazt a megoldást adja az adott problémára. Tehát úgy transzformáljuk a téridő leírását, hogy a végtelenek eltűnjenek.

Ha érdekel a téma:

[link]

[link]

Ezek is ilyen összefoglaló jellegűek.

Teló néhol lehet kicserélt szavakat, sry érte. A lényeg remélem érthető.

Multiverzumról nem tudok sokat. Fehér lyukak, many-word interpretation, húrelmélet (string theory), string theory landscape.

Ezekre ajánlom, hogy keres rá. De amíg nem érted, amik az előző hsz-emben említés szinten fel vannak sorolva, addig nehéz lesz megérteni, hogy miért kellenek ezek a mostaniban felsorolt dolgok.

A pop-science azon a szinten, ami pl. Nat Geon megy ezért is zavarja össze az embereket. Együtt magyarázzák a mélyvizet az alapokkal ilyen "big picture" módban.

Matekot szerintem érdemes ismerni mögötte, de érthető anélkül is. Húrelmélet, meg a különböző terek, na ezeket én se ismerem pontosan, absztrakt őrületek. De hidd el, ezeket kitalálni volt nehéz, megérteni már kevésbé nehéz.