Honnan tudjuk, hogy minden embernek van öntudata?

Ezzel már a nagy filozófusok is foglalkoztak.

Arra jutottak, hogy mindenki csak önmagáról tudja eldönteni, hogy van öntudata, másról egyáltalán nem. Hasonlattal élve; számítógépes játékokban gyakoriak az NPC karakterek, amiket a számítógép irányít. Ha ebbe a játékba beraknának egy olyan karaktert, amelyet egy másik (számodra idegen) ember irányít, nem tudnád eldönteni, hogy melyik az NPC karakter és melyik az ember által irányított. Hasonló a helyzet a való életben is.

Kicsit nézzük másik székből a kérdést.

Játsszunk el a gondolattal,hogy egy egonak több teste is lehet,mert ugye az odabent-ben nem úgy telik az idő,mint a testi-fizikai szenzorok által közvetített,érzékelt események esetében,ezt többször több szituban is megtapasztalhatjuk,mikor belassul az idő,ráfogjuk az adrenalinra.

Szóval,a világot úgy fedezzük fel körülöttünk,hogy fizikai és elméleti referenciákat azonosítunk és használunk életünk során,mint például a neuromechanikus tapintás hallás,látás,járás stb élményt azonosítjuk,elrakjuk,és lesz térérzékelésünk,képi emlékek,illat emlékek,stb.

Ezket a referenciákat egy másik embertől(emberektől)tanuljuk,vesszük át,finomítjuk,pontosítjuk később.Egyformát tanítanak az oviban,az általános iskolában is,mégis van vélemény különbség ember és ember között nem kicsi.

Ezotériába vagy paratudományba is belecsúszhatnánk,de keveseknek van jó infó onnan,annyit mégis,hogy egypetéjű ikrek ugye egyformán élnek nagyjából a fizikai távolságtól függetlenül...

És persze ha baj van,jön a kollektív tudattalan,átveszi az irányítást(pánik például).

"Ezzel már a nagy filozófusok is foglalkoztak.

Arra jutottak, hogy mindenki csak önmagáról tudja eldönteni, hogy van öntudata, másról egyáltalán nem."

Ezek elég zavaros elképzelések, akkor is ha filozófusok gondolták ki. Vagy totál materialisták a végsőkig, vagy valami ilyen.

Azért mert nem látunk bele konkrétan egy másik ember tudatába, az attól még van. Szerintem nagyon sivár emberek gondolják így, vélhetően az említett filozófusok is ilyenek voltak. Talán jót tenne nekik egy segélyszervezetnél dolgozni pár évet, vagy kórházban...

@6: pedig így van. Ém tudom magamról, hogy van öntudatom. De semmilyen módszerrel nem tudok meggyőződni arról, hogy egy másik személynek is van-e. Ésha valaki másnak is van, ő is csak a sajátjával lehet tisztában; számára eldönthetetlen kérdés az én öntudatom léte vagy nemléte.

De ha te tudod a metódust, amivel biztos ismeretet lehet szerezni egy másik ember öntudatáról, akkor ne habozz közzétenni azt: nagy valószínűséggel instant Nobel-díjat jelent...

A kedves filozófus talán - de nem olvastam az írásait, csak amit itt valaki írt - lehet összecseréli kicsit azt, hogy egy ember nem feltétlenül tapasztal valamit, de az attól még van. Idézem még egyszer:

"Ezzel már a nagy filozófusok is foglalkoztak. Arra jutottak, hogy mindenki csak önmagáról tudja eldönteni, hogy van öntudata, másról egyáltalán nem."

Talán a válaszoló sem idézte pontosan, de ez komoly fogalomzavar. Nem keverném össze azt, hogy valaki valamit nem tapasztal és, hogy az van-e. Nagyon nem mindegy, mert akkor a Föld is lapos annak ami maga nem járt az űrben. És Ausztrália is csak egy kép annak aki nem járt ott...

Szóval igen bizony el tudjuk dönteni, hogy van öntudata, csak nem tapasztaljuk közvetlenül. Ezeket én nem javasolom keverni, mert komoly zavarodottság lehet belőle.

Ismétlem, megint más, hogy az adott filozófus hogyan közölte, mert lehet, hogy a válaszoló írta kicsit másképp és én csak ez utóbbi pontosítanám.