A galaxisok embertelenül nagyok, ugye?

Míg a Hubble-paraméter értékét ugyanezen esemény korábbi vizsgálatából 66 és 90 km/s/Mpc közé tették, a mostani, jóval precízebb eredmény szerint a világegyetem tágulásának mértéke jelenleg 65,3 és 75,6 km/s/Mpc között lehet. A lecsökkent hibatartomány már igen jónak számít, és különösen figyelemre méltó annak fényében, hogy egyetlen égitest megfigyeléséből számították. Ám a pontosság még így sem elegendő ahhoz, hogy nagy bizonyossággal választhassunk a CMB és a szupernóvák megfigyeléséből számított két, egymásnak ellentmondó lehetőség közül. Hotokezaka és munkatársai szerint 15 további gravitációshullám-esemény elektromágneses megfigyelésekkel kiegészített hasonlóan részletes elemzése, vagy 50–100 további csak gravitációs hullámok révén megfigyelt összeolvadási esemény tanulmányozása lesz szükséges a Hubble-állandó döntő pontosságának eléréséhez.

Ezen kívül nyilván nem tűnik bonyolultabbnak a fénysebesség 50%-nak elérése a galaxis beutazásánál, nekem azért vannak még kisebb kétségeim:) Az 1% sem lesz 200 éven belül szerintem, ha így haladunk:) Ha a fénysebesség 1%-val haladunk, akkor az 100 év/fényév, tehát a közeledő Andromédát elérhetjük kb akkor mikor betaccsol a Tejútba:) kb 1 millió év múlva:)

@15: Bár nem tudom, hogy mi a relevanciája a Hubble állandós eszmefuttatásnak, ha az, hogy én más adatot adtam meg, akkor nem, csupán más mértékegységet használtam, ha megnézed.

A CMB és a sztenderd-gyertyák hasznalatával kiszámított érték közötti eltérés amúgy valóban izgalmas, az elmúlt évek talán legizgalmasabb felfedezése a kozmológiában, de a téma szempontjából mellékes.

De szerintem félreértettelek. Valóban nem épp a holnap megoldható feladatok között lesz a fénysebesség 50%-nak elérése, de én úgy értettem, hogy pusztán elméleti alapon mi érhető el és mi nem, nem a gyakorlatban mostanság. Sorry, ha benéztem!

Azon kívül, hogy a megaparszeket én sem vetettem össze, de kb így stimmel a két érték, azért linkeltem, mert eszembe jutott, hogy mekkora viták voltak a Hubble állandót illetően és ránéztem, hogy most mi van. Van még mindig egy 30%-os bizonytalanság.

Elméleti síkon is kíváncsi lennék arra, hogyha van egy 50%-os űrhajónk és mondjuk egy galaxisunk 2 millió fényévre, ami nem mozdul sehova (csak elméletileg vizsgálva), akkor azzal mit tudnánk csinálni, akár egy szonda segítségével. Emberekről nem beszélve.

#15-ös lehagyta a copy-paste linkjét:

[link]

(Ízlés dolga, de nekem ilyenkor háborog a gyomrom... próbáltam finom lenni.)

@17: Sokkal izgalmasabb a helyzet, mint hogy 30%-os bizonytalanság van. Az nem bizonytalanság. Az a helyzet, hogy van két eltérő módszerünk a Hubble állandó mérésére. Mindkettő baromi pontos, nagyon kicsi hibahatárral nagyon jól tudjuk mérni az értékét. Ehhez képest a két módszer tökmást mond.

Mivel sokszor megerősített érték mindkettő, mindkét módszerrel többször el lett végezve a mérés, nem mérési hibáról van szó. Valami fizikai háttere van annak, hogy eltérnek - és semmilyen modellünk szerint nem létezhetne ez az eltérés. Azaz nem csak, hogy fizikai háttere van az eltérésnek, de új, ismeretlen fizikai háttere. Ez az eltérés valami olyasmire mutat rá a világunk működéséről, ami eddig még ismeretlen vol (és most is az) És ez az, ami igazán izgalmas. Csak azt remélem, hamar, vagy legalább még az életemben kiderül, miről van szó.

"Elméleti síkon is kíváncsi lennék arra, hogyha van egy 50%-os űrhajónk és mondjuk egy galaxisunk 2 millió fényévre, ami nem mozdul sehova (csak elméletileg vizsgálva), akkor azzal mit tudnánk csinálni, akár egy szonda segítségével."

A szonda simán elérne oda, de az nekünk már nem számítana semmit. Felesleges küldetés lenne sajnos.