Hogyan lehetne legyőzni a matematikától való félelmet?

Nos, ha sikerülne felmentét kapnod, amit kétlek (sőt kizártnak tartok), akkor lenne igazán sok problémád az életben, és az nemcsak pár évig tart. Fogalmazzunk úgy, matematika nélkül sokkal nehezebb lesz boldogulni az életben, mint némán rosszindulatú emberek társadalmában.

Egyébként a szorongást megértem, az a meg nem felelés félelmétől van. Egészen durva dolgok tudnak ilyenkor történni, ráadásul idővel testi következményei lesznek. A félelem a sikertelenségből következik, az meg a nem értéstől.

A matematika (és a természettudományok) szigorú hierarchikus módon épülnek fel. Ezért ha az elején valamit nem értünk, akkor ezek száma később csak nő, ezt erősíti a nem értéstől való félelem is, míg úgy véljük, semmit se tudunk. Ez ugyan nem igaz, de akkora a gát, hogy még ott se tudunk emiatt átmászni, ahol véletlenül éppen értjük.

Ez általában azért marad így, mert sokidő és sok türelem, esetleg sok segítség kell az egész újrakezdéséhez. És minél később vagyunk annál több az elvárás a társadalomtól egyebekben, vagyis mindig úgy érezzük, reménytelen. Ezért az elején nem árt egy segítő, aki legalább biztat. És csak egy módszer létezik, elő kell venni az általános iskolai tankönyveket, és lehetőleg nagyon messziről indulni. Ami megy azon úgy is hamar túl lehet lépni, közben rutint is szerez az ember. Az utálat a harmadik megoldott példánál kezd alábbhagyni, majd - ha bírjuk módszeresen és türelemmel - elenyészik. Nem kell szeretni. Elég nem utálni, nem félni.

A félelem legyőzésének ez az egyetlen módja. Megmutatni önmagunknak, hogy a félelem alaptalan.