Az ilyen területekhez milyen erős matektudás kell?

@6 Remélem csak vicceltél...

Az elmélet egy _bizonyított_ hipotézis, a hipotézis pedig ált. egy teória kidolgozott változata. Einstein pedig természetesen zseniális matematikatudással rendelkezett, amit írtál, az nem egy szimpla urban legend, hanem egy szimpla hülyeség.

@9: Mesélj, mire gondolsz, és milyen fizikai problémát és hogyan lenne képes megoldani, vagy legalábbis segíteni a megoldásban/kibogozásban a filozófia :)

A fizika nem a szavak csűrésének-csavarásának a tudománya. A fizika arról szól, hogy bizonyos jelenségeket a matematika nyelvén, a matematika segítségével modellezünk. Ezek a modellek aztán felhasználhatóak ilyen-olyan előrejelzések megalkotására, amiknek megfigyelése visszaigazolja a modell működőképességét.

De tényleg, kérlek mutass rá, hogy mindenféle szavak és fogalmak oda-vissza kifacsargatása mennyiben segíti a fizikát.

Feltehetően az egyik probléma, ha azt gondoljuk, a filozófia a szavak kifacsarásának tudománya. Nem erről van szó, hanem arról a jelenségről, hogy szélsőséges helyzetekben (például, mikor a megismerés határterületein mozgunk) az agy a fogalmak konvencionális - mindenki által megszokott, gyakran használt, triviális - jelentését tekinti. Eközben a probléma az, hogy adott kérdést miképpen bizonyítsunk, sőt észlelésünket miképpen interpretáljuk. És akkor könnyen kiderül, hogy valamit sokszorosan ellenőrzötten bizonyítottnak mondunk, eközben a használt alapfogalmak mindössze egy többé kevésbé konszenzuson alapulnak, bizonyítás semmi. Adott esetben lehetetlen.

Amit kérsz, hogy mutassak rá, szinte lehetetlen feladat elé állít, fizikusok, matematikusok oldalakat szentelnek egy probléma megvilágítására, majd sokkal később egy másik koponya rávilágít, egy eszmefuttatással mindössze egy fogalom téves (úgymond szokásos) használata a probléma. amitől romba dől minden.

Ha megengeded., egy könnyebben leírható geometriai jelenséggel mutatnám meg a problémát. Ott van az euklídeszi geometria, 2000 éven át szentírás, a geometriát tisztázott tudománynak vélték, minden bizonyítva. Erre jön Bolyai, és azt mondja, hajítsuk ki a párhuzamossági axiómát, nekem nem triviális az, ami az emberiségnek 2000 évig az volt (ez a konvencializmus benne - hogy a fenébe lenne ás a helyzet a párhuzamosokkal, mint amit Euklidesz meggondolt, utána geométerek milliói). És vette a párhuzamosság egy másik megfogalmazását, felépített egy új geometriát -hadd ne folytassam. Ma már tudjuk, végtelen sok geometria konstruálható, és nélkülük Einstein is bajban lett volna. Legalábbis kénytelen lett volna maga rájönni, ha geometriai interpretációs igénye van.

Egy másik problémakör az időfogalom. A hétköznapi szemlélet számára a jövőbeli, múltbeli és jelenbeli események státusza különböző. A tudományos-filozófia gondolkodás számára azonban önmagában az a tény, hogy a fizikai események az időre vonatkozó szubjektív élményünk szerint bekövetkeznek, még nem garantálja, hogy ez a bekövetkezés tudatunktól függetlenül megtörténik. Igaz-e tehát, hogy a jövőbeli dolgok bekövetkezése, a a dolgok egy, a fizika szintjén is megnyilvánuló, tudatunktól független tulajdonsága, mint ahogyan azt a köznapi gondolkodás feltételezi?

Tehát azért illene megválaszolni, pontosan hogyan is képzeljük az időt, a tudatunkat, az objektív fizikai eseményeket és mindezek egymáshoz való viszonyát. Volt itt a GYK-n egy kérdés a súlytalanságról. Sokan sokféle (ilyen olyan vonatkozásban jó, összességében zavaros) választ adtak rá. És mindez a súlyfogalom hozzávetőleges - hétköznapokban triviális, de egyes helyzetekben egyáltalán nem magától értetődő - értelmezésén múlik. Mert a súlyt a gravitáció és a tömeg létezésével definiáljuk, ezáltal a súly az anyagi test elválaszthatatlan tulajdonsága, csak éppen nagysága függ az aktuális gravitációtól (de csak attól!). Ekkor pedig az űrhajóban lévő súlytalanság egy konvencionális hamisság, amit annyira triviálisnak tartunk, hogy aki megkérdőjelezi, - hát hülyének tartjuk. Pedig a definíciójával ellentétes - az embernek az űrhajóban is van súlya.

Na most gondoljuk el egy olyan esetben ezt, mikor a fizika alig ismert, alik mérhető határterületeinek fogalmaival operálunk. És bármennyire is kellemetlen - ekkor a filozófia eszköztárához kell nyúlnunk.

@12: Igen, a súly fogalmánál voltak és vannak gondok. Sajnos a súlyfogalom nem egyértelműen definiált, több különböző definíciója létezik és van használatban. Te megragadtál egyet, mások megragadtak egy másikat és szépen jól elvitatkoztatok a másik kérdés alatt.

Viszont ne haragudj, de ez a 12-es hozzászólás számomra tökéletesen példázza miért üres és terméketlen szócsavargatás a filozófia. Ez egy nesze semmi, fogd meg jól válasz volt. Hangzatos dolgok, igazi tartalom nélkül. Már-már metafizikai magasságokban.

"az agy a fogalmak konvencionális - mindenki által megszokott, gyakran használt, triviális - jelentését tekinti. Eközben a probléma az, hogy adott kérdést miképpen bizonyítsunk"

Mint ahogy az agyad beleragadt a súly fogalmának egy adott értelmezésébe és nem hallotta meg a másféléket? :)

Nem fogalmakat bizonyítunk. A fizika egy matematikai felépítmény. Az előrejelzései leírhatóak a matematika nyelvén. Az előrejelzései ellenőrzéséhez szükséges mérési utalások leírhatóak a matematika nyelvén. Igen, van amikor egy megfigyelésnél nem egyértelmű, mit is találtunk, de senki nem a fogalmak értelmezgetésének kérdésébe ragad bele - legalábbis a szakemberek között. A laikus közönségnél ez persze előfordul, a természettudományba belekotnyeleskedni kívánó filozófusoknál meg kb. kötelező is :)

"a fizikai események az időre vonatkozó szubjektív élményünk szerint bekövetkeznek, még nem garantálja, hogy ez a bekövetkezés tudatunktól függetlenül megtörténik. Igaz-e tehát, hogy a jövőbeli dolgok bekövetkezése, a a dolgok egy, a fizika szintjén is megnyilvánuló, tudatunktól független tulajdonsága, mint ahogyan azt a köznapi gondolkodás feltételezi?"

Ja, meg ha kidől egy fa, van-e hangja, ha senki nincs ott, aki hallja, igaz? :) Sőt, átcsúszhatunk a szolipszizmus mezejére. Nem csak a jövőbeli dolgok bekövetkezte nem biztos, hogy független a tudatunktól, de semmi, azaz abszolút semmi sem. Lehet ilyen filozófálgatásokba belemenni, csak épp semmi értelme, nem visz előre a világ megismerésében, és legfőképpen a világon semmi köze a fizikához.

Mindenesetre ez a hozzászólásod, feltehetően a szándékoddal ellentétben, gyönyörűen megmutatja, miért nincs köze a filozófiának a fizikához, sőt, továbbmenve, miért nem szabad a fizikába filozófiai eszmefuttatásokat keverni.