Szerintetek mikor jön valamii új felfedezés, ami teljesen megváltoztatja a világunkról alkotott képünket?

#7

"El se tudná senki magyarázni nekik hogy hogy működik ez, ők meg valami varázslatra gondolhatnak, mert nem tudja feldolgozni az agyuk."

Pontosan miért is nem? Már persze azon túl, hogy még gyerekek, így nem biztos, hogy mindent meg tudnának teljesen érteni (nem biztos, hogy megvan a szükséges absztrakciós képességük). De ez mondjuk akármelyik gyerekkel így lenne.

De, elgondolkodtunk rajta, és arra jutottunk, hogy a képzelet és a valóság mellett (én legalábbis) nem tudom, mi lehet a harmadik. Vizsgálati módszer esetleg, tehát az egyelőre jól bevált tudományos módszertan mellett. (Bár szerintem az is inkább a meglévőnek a bővítése, finomítása lehetne.)

A másik, hogy a kérdésben "új felfedezés" szerepelt. Valószínűleg olyan valamire gondolsz, ami hatására értelmét veszti a tudományos megközelítés. Például hogy karakterek vagyunk egy virtuális valóságban, vagy kísérleti patkányok egy laborban, stb. Jól gondolom?

Sajnálom, hogy nem azt a választ kaptad, amire számítottál. A másik, hogy a "mikor" kérdésre még akkor sem lehetne válaszolni, ha elfogadnánk a fenti eseteket.

Az összes felfedezés a természet megfigyelése és szavakba öntése.

Ember újat nem tud alkozni, csak meglévőket kombinálni. Ebből látszólag új dolog lesz, de legtöbször a természet hitvány másolata.

De, tud.

A kombináción kívül lehet számolni, és véletlenül kísérletezni is.

Kérdező!

Kérdésedre: nem jön újabb dolog. A természetfelettit is csak néhány ember gondolta. Az ezotériát is. Meg azt is, hogy van más.

#3-hoz: „Semmi nincs ami kizárja hogy jöjjön egy "harmadik" – továbbá semmi nincs, ami indokolja. Te azt hiszed, ha semmi sincs, ami kizár, akkor ennek ellentéte, hogy jön. Nem az az ellentéte. De tévhiteket nem cáfolok, mert tudom, hogy az lehetetlen.

#7-hez: „tudom hogy nehéz kicsit máshogy látni a világot,” – nem nehéz. Csak aki semmit sem tud, annak nem korlátozza a fantáziáját az, ami korlátozza azoknak, akik tudnak valamit: a valóság, és annak szabályai. Amelyek lehetővé teszik, hogy élj.

#12-höz: ez nem filozófiai kérdés. A filozófia nem „agyalás”, hanem a tudományok gyűjtőeszköze. Általa lehet a különféle tudományokeltérő módszertanát közös elvekkel magyarázni. Te nem tudod mi a filozófia, de vitázol azokkal, akik tudják. Így elég nehéz társalogni. Az eltérésaz, hogy te fantáziálsz ezen a problémán, de nem jön ki semmi. A többiek meggondolják, és arra jutnak, értelmetlenséggel fölösleges időt tölteni.

#15-höz: „úgy változik a világ, és lehet ez az egész tudományos nézet nevetségessé válik.” – ez ugyanaz, mint #3-ban. Lehet, mondod, bár ez csak a te fikciód, mert nem ismered a tudományokat, a logikát és még sok egyebet. Viszont abból, hogy lehet, nem következik, hogy lesz is. Tudom, nem könnyű ezt megérteni, de a parttalan fantázia még az óvodások között is csak kevesek sajátja. A többi legalább öntudatlanul érzi, hogy a fantáziának is van határa. És ott kezdődik a valóság.

Ismétlem, nem próbálom megdönteni tévhitedet. De megjósolom, hamar juthatsz el így a meg nem értett zseni állapotába. Tudod, a klasszikus vicc: egyember autózik az autópályán, közben rádiót hallgat. Egyszer csak bemondják: vigyázzon mindenki az autópályán, mert egy őrült a forgalommal szemben száguld. Mire emberünk: mi az hogy egy? Mind!