Mit szólnátok, ha azt mondanám, hogy a világ alapvető működésével kapcsolatos felfedezést tettem? Bebizonyítottam, hogy ez csak egy szimuláció.
Igen. Mint ahogy mi is tudunk a számítógépeinkkel kisebb világokat szimulálni, pl. Microsoft Age of Empiresben többszáz embert, és egy teljes középkori uradalmat le tudunk szimulálni, úgy egy nálunk hatalmasabb erő egy teljes univerzumot szimulált! És ezek vagyunk mi. Hogy hogyan jöttem rá? Onnan, hogy találtam egy bugot a szimulációban.
Hogy mi az?
Néztetek már tükörbe?
A tükör csak vízszintesen tükröz, függőlegesen nem! És mindig hozzád viszonyítva teszi ezt. Ha oldalra fordulsz, akkor is a te jobb és bal oldaladat cseréli fel, mintha tudná, hogy melyik tengelyedet kell felcserélni, és melyiket nem.
Ez máshogy nem lehetséges, csak úgy, ha a világunk egy szimuláció, és a tükröt nem sikerült jól leprogramozni. Egy sima hiba, olyan, mint a Microsoft Word XP-ben, ahol az álló tájolást fekvőnek írták, a fekvőt meg állónak.
Szerintetek milyen tudományos folyóiratnál tudnám a felfedezésemet publikálni?
Mennyire rázná meg a tudományos világot?
válasza:
válasza:Júj, évekkel ezelőtt mennyit agyaltam ezen :)
De azért rájöttem nagy nehezen a megoldásra.
A tükör nem cseréli fel a képet se vízszintesen, se függőlegesen.
Ami jobbra van, azt jobbra mutatja, ami balra van azt balra mutatja, ami fent azt fent, és így tovább...
Amikor szemben állsz vele, ezért a jobb kezedet jobb oldalt látod, a fejedet fent, a lábadat meg lent, ahol vannak is.
Az a megtévesztő, hogy ha beleképzeled magad a tükörképed helyébe, vagy valóban felveszed azt a helyzetet, akkor gyakorlatilag te fordultál meg képzeletben, vagy a valóságban 180 fokot.
Erre mondhatod, hogy igen, de csak a függőleges tengelyem körül fordultam!
A jobb és bal cserélődött meg, mi van a vízszintessel?
Én meg azt válaszolnám, feküdj le vízszintesen a tükör elé, az egyik karod fent lesz, a másik lent. És most úgy mint az előbb, csak fekve maradva vedd fel a tükörképed pozícióját.
És látni fogod, hogy most a vízszintes tengely körül fordultál meg...
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Maguk nem ezeket a robotokat keresik.
Mielőtt teljes életenergiádat beleölöd a bugkeresésbe, gondolj bele, ha a programozóknak az a célja, hogy sose vedd észre a bugot, miért ne törölnék a szintén általuk programozott memóriádból, ha meg is találod?
Ha a Samsung képes minden jelzett bugot frissítéssel javítani, ők miért ne tennék? Együtt a bug megtalálásának tényével.
Keress valami hasznosabb időtöltést, már csak egy hónap a szünidő.
válasza:Kedves kérdező!
A kettes vagyok.
Az, hogy írtam neked egy "valamilyen" magyarázatot, még nem jelenti azt, hogy nem értek veled egyet ebben az egész Mátrix-elméletben:)
Nekem is megvan ez az elvetemült szórakozásom, hogy néha a legvadabb dolgokat tételezem fel a világról.
Nem árt ez szerintem, sőt néha még kiderülhet, hogy a legvalószínűtlenebb elképzelés volt az igaz:)
Én is régóta keresem a hibákat, bugokat a Mátrixban, találtam is néhányat, az egyik látványosat leírnám neked, és a tudományos rovatot olvasó többi kedves kollégának, hátha tud valaki rá magyarázatot :)
(Ahogy mondani szokták, az élet egy elég szar játék, de a grafikája nagyon ott van. :)))
Szóval, képzeld el, hogy éjjel, a sötétben, egy sík mezőn álldogálsz.
Veled szemben, mondjuk száz méterre, áll egy ember egy lézer pointerrel a kezében. (Vegyük úgy, hogy ez nem valami erős vakító lézermutató, hanem csak olyan kellemes fényű.)
Ha jól van fókuszálva, és nincs semmi szóródás, te nem látod ennek a fényét, amíg nem pontosan feléd világít vele.
Most bővítsük ki a kísérletet, és álljon még öt-öt ember jobbra és balra is az első pacáktól, mondjuk 1-1 méteres térközt tartva.
Mindenkinél legyen egy ilyen lézer.
Bármerre világíthatnak vele, te csak akkor fogod látni mind a tizenegy fénypontot, ha mind feléd irányítja.
Eddig tiszta sor, gondolom.
Csináljuk most azt, hogy ahol eddig álltál, meggyújtasz valami füstölőt.
Oldalra lépve, szépen látod a füst miatt (a füst részecskéin való szóródás miatt), a fénysugarak útját.
Azt látod, hogy a sugarak egy pontba tartanak össze, vagy ha nem jó a szemed, legalább azt látni fogod, hogy közel párhuzamosan futnak, mert a nagy távolság miatt, ezt a pici összetartást már nehéz észrevenni.
Repüljünk most mondjuk egy drónnal a kísérlet fölé.
Mit látunk a drón kameráján?
Egy nagyon elnyújtott egyenlő oldalú háromszöget, aminek az alapját (10 méter), a tizenegy ember képezi, a csúcsán pedig te állsz (100 méterre). A két szélső fénysugár pedig a háromszög két oldala.
Na most csináljunk a léptékekben egy hatalmas ugrást :D
Képzeld el, hogy egy űrhajóval felemelkedünk az ekliptika síkja fölé, és onnan nézzük a naprendszerünket.
Zárjuk ki a többi bolygót, és csak a napunkra, illetve a földünkre koncentráljunk.
A napunk hatalmas égitest hozzánk viszonyítva. Úgy szokták jellemezni, mintha egy méteres ugráló gumilabda körül egy meggy keringene.
A napból (felületének minden pontjából), rengeteg fény árad mindenfelé. De mi ebből a fényből, mint az előző kísérletben, csak azt érzékeljük (látjuk), ami felénk irányul.
Tehát a két látvány, a drónról, illetve az űrhajóból, a minket megvilágító fénysugarak tekintetében ugyanaz lesz.
Egy-egy háromszög, ahol az elsőnél az emberek az alap a lézerekkel, a másodiknál a nap felszíne az alap (vegyük sík lapnak a könnyebbség kedvéért), és amíg az első kísérletben te állsz a háromszög csúcsán, a másodiknál a földgolyónk van ott.
De mit is akarok ebből az egészből kihozni?
Ha felmész egy öreg ház padlására, és szép napsütéses időben felhúzol egy cserepet, szépen látod a fénysugarak útját a sötét padláson, mert a levegőben szálló porszemeken szóródik a fény.
És azt látod, hogy szép párhuzamos, egyenes a fénysugár.
Mint az első kísérletben, a lézerek útja a füstön át.
De akkor mi a gond?
Hát most jöjjön a slusszpoén.
Ha borult időben kimész a szabadba, előfordulhat, hogy látod, hogy valahol messze tőled kezd felszakadozni a felhőzet, és a napocska kezd átsütni a résen.
Vegyük most ez a rést több száz méteresnek. (Megelőzendő az olyan válaszokat, mint a fénytörés, hullám elhajlás, és interferencia, meg hasonlók, mert ezek csak akkor lépnek fel, ha egy rés mérete az adott hullám méretével összehasonlítható.)
Tehát ott tartottunk, hogy látod, átsüt a nap a felhők közötti lyukon, látod esetleg még a megvilágított tájat is, közben arra gondolsz, de jó nekik, ott süt a nap, mi meg itt állunk a szemerkélő esőben, és egyszerre csak rádöbbensz: HOPPÁ! Szét áradnak a fénysugarak!!! A felhők közötti lyukból nem összetartva, vagy egye fene, legalább párhuzamosan árad a fény, hanem látványosan szétterülve!!!
Hát ez meg hogy lehet???
Itt egy újabb hiba a MÁTRIX-ban :D
Kedves kollégák, ha valaki tud erre egy jó magyarázatot, ne tartsa magában, csak arra kérem, mindenféle képletek, matematikai levezetések, és latin kifejezések nélkül tegye :DDD
Próbálja meg egyszerű, hétköznapi kifejezésekkel leírni a magyarázatot a gyengébbek (első sorban magamra gondoltam) kedvéért :D
válasza:"HOPPÁ! Szét áradnak a fénysugarak!!! A felhők közötti lyukból nem összetartva, vagy egye fene, legalább párhuzamosan árad a fény, hanem látványosan szétterülve!!!"
Perspektíva.
Csak akkor látod így, ha a felhőlyuktól FELÉD irányulnak ezek a sugarak.
Ha egy hátad mögötti felhőlyukból irányulnak fölötted át valahová a távolba, ÖSSZETARTÓAK.
Szóval ez a bug is "busted".
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!