Az élet miért jó? lásd alább kifejtve a kérdést evolúciós szempontból

A mennyiség és minőség egyaránt fontos és mindkettővel lehet sikeres egy faj (lásd r/K stratégia).

A fejlődést nem az emberi értékrendünk és világnézetünk értelemében kell venni. Ha tartósan olyan feltételek közé kerülünk, ahol a mai intelligencia komoly hátrány, akkor az jelenti a fejlődést, ha fajunk összességében kevésbé intelligenssé válik.

"az evolúció alapelve szimpla mennyiségi alapelve és ebből semmi ilyesmi nem kéne következzen"

Vegyünk egy példát, mondjuk apró állatkák olyan ételt esznek, amik egyre sűrűbb sziták sora mögött vannak. Először csak az elsőn férnek át, így alig kapnak kaját. Közben ahogy váltják egymást a generációk, kapják a kozmikus sugárzást és egyéb véletlen hatások miatt sérül a DNS-ük. Több száz vagy ezer ilyen mutáció különféle hibákat, betegségeket okoz, de sok-sok generáció után lehet egy, ami miatt kisebb lesz egy egyed, így ő átfér a következő szűrőn, több kajához jut, majd kicsattan, és párosodik egy rakás másik egyeddel. A csapatban egyre több ilyen kisebb méretű egyed lesz, akik mindig jobban tápláltak lesznek, jobbak a túlélési esélyeik. Újabb sok-sok generáció múlva a sok geneteikai betegség között lesz egy, ami még kisebb egyedet hoz létre, ő a következő szitán is átfér, még jobbak az esélyei, stb.

Az egésznek a lényege, hogy a szimpla mennyiségi kérdés, a véletlen és a statisztika egy minőségi fejlődést is okozhat, ha van egy szűrő, amin a "jobb minőségű" egyedek jobb élethelyzethez juthatnak és emiatt sikeresebben adhatják tovább ezt a "hibájukat", az adott helyzetben hasznos mutációjukat.

És valóban nincs benne semmiféle törekvés, sem szándék vagy cél. Egyszerűen következik a természet törvényeiből.

A "jó", a "fejlődés" pusztán emberek által használt elvont fogalmak, amiknek nincs semmilyen ismert természettudományos jelentősége. Mondhatni a természet tojik arra, hogy nekünk mi tűnik fejlettnek és jónak.

Az evolúció egy tudattalan folyamat, ami bonyolult rendszerek kialakulását eredményezi. Az élet valahogy megjelent a Földön és ez már önmagában is determinálta azt, hogy az evolúció által specializálódjon a környezetéhez.

Az, hogy a különböző entitások milyen érzelmeket és fogalmakat társítanak hozzá totálisan irreleváns a folyamat kauzális összefüggéseink vizsgálata szempontjából.

#5! Ezt értem! De szerintem pont azzal tudunk objektívek lenni, ha nem keverjük ide az ember által használt elvont fogalmakat.

A kérdező szerintem pont ott érti félre a dolgot, hogy túlságosan is elvont fogalmak szerint próbálja értelmezni az evolúciót. És az ember helyét ebben a folyamatban.

Az intelligenciánk "fejlődése" nem feltétlenül olyan fejlődés, mint pl. egy termék vagy egy műalkotás tervezési folyamata. (Tehát nem egyfajta szükséges változás), hanem sokkal inkább egy éppen aktuálisan megfelelő állapot.

Talán az emberi intelligencia is evolúciós zsákutca: Például ha nem vagyunk elég intelligensek a fenntartható gazdaság kiépítésére (és tovább szaporodunk, mint a nyulak), akkor szépen feléljük a Föld tartalékait és akár az egész bioszférát is elronthatjuk annyira, hogy nem tudjuk visszacsinálni. Ez esetben be kéne látnunk, hogy az intelligenciánk csak arra volt jó, hogy visszavessen minket a kőkorszakba. Vagy csak kihalunk és akkor aztán tényleg evolúciós zsákutca az emberi intelligencia jelenlegi formájában. És mi ezt nevezzük haláli nyugalommal fejlődésnek.

Az evolúció bőven elég ahhoz, hogy egy főemlős faj (pl.:Homo Sapiens) az agykérgének mutációi során specializálódjon a környezetéjhez. Félreérhető lehet tehát, ha az evolúció kapcsán fejlődésről vagy a jó fogalmáról beszélünk. Mert ez a folyamat rengeteg olyan irányt vehet (és vesz is), ami átalakítja a jóról és a fejlődésről alkotott jelenlegi önkényes elképzelésinket.

"A kérdező szerintem pont ott érti félre a dolgot, hogy túlságosan is elvont fogalmak szerint próbálja értelmezni az evolúciót"

Igen, ez igaz.

"Talán az emberi intelligencia is evolúciós zsákutca"

Igaz, de az evolúciónak nem kell hosszú távon működni. Egészen rövid távon is lehet sikeres. Ha mondjuk a mai ember összesen csak félmillió évig marad meg a Földön, akkor is sikeresnek számít abban a félmillió évben. A dinoszauruszok is igen sikeresnek számítottak, aztán kihaltak. (Egyes elméletek szerint a nagy becsapódás nélkül is hanyatlóban voltak.) Folyamatosan fajok jönnek létre és pusztulnak ki, amik a maguk idejében mind sikeresek voltak. Hogy ez az idő meddig tart, az más kérdés.

Ha már arról volt szó, hogy az evolúció nem tudatos és nincs semmilyen célja, akkor meg kell említeni, hogy a rövid és hosszú távokon sem gondolkodik, vagy mondhatjuk, hogy "mohó". Az extrém emberi intelligencia, mint mutáció, sikeressé teszi holnap és holnapután? Akkor olyan lesz, függetlenül attól, hogy ez adott idő múlva a visszájára fordul. Abban a mutációs és gyorsan dominánssá váló időszakban az egy sikeres tulajdonság volt és növelte a faj esélyeit.

Csinálj egy labirintust, egy be- és egy kijárattal.

A bejárattól kezdd el feltölteni vízzel.

Előbb-utóbb a víz elkezd kifolyni a kijáraton, sőt, csak a kijárathoz vezető egyetlen út mentén fog folyni, máshol, a zsákutcákban állni fog. Ha egy kis papírhajót beleteszel a bejáratnál, az gyönyörűen elsőre végigmegy a megfelelő úton és kijut.

Akkor a víz tudja, hogy merre kell folynia, megtanulta a labirintus térképét, a labirintusba belépő vízcsepp tudja, merre kell mennie, hogy kifolyjon a másik végen?

Az evolúció is azt csinálja, mint a víz a labirintusban. elindul mindenfelé, majd a szákutcák kiszelektálják a nem megfelelő irányokat és megmarad a jó.

Csak az evolúció esetén milliószor több variáció van és azok nem sima igen-nem szerint jók vagy rosszak, hanem analóg módon többé-kevésbé.

De a lényeg azonos.

"Az evolúció is azt csinálja, mint a víz a labirintusban. elindul mindenfelé..."

Példák ezekre a mindenfelé irányokra. Sajnos ezek egyike sem előnyös, így (szerencsére) nem dominánsak globálisan.

[link]

Vagy ilyen például az "ájulós" kecskefajta (fainting goat) rendellenessége (myotonia congenita), ami ha megijed, megmerevednek az izmai.

Néhány alapvetés.

Az evolúció a földi életformára értendő. Másra nem, mert fogalmunk sincs miként működne, sőt, egyáltalán van-e.

A földi körülmények egy ponton olyan irányt vettek, hogy megjelent rajta az élet, mégpedig ez a fajtája.

A föld nem zárt rendszer, ezért földön kívüli események, elsősorban de nem kizárólag a nap eseményei is befolyásolják.

Az evolúció lényege, hogy a külső körülmények hatására a bonyolultabb egyedek szaporodnak jobban. Azok több mindenhez tudnak alkalmazkodni, és errefelé gyakori a több minden, sőt annak változása.

A világ (nemcsak az evolúció) feltehetően (de ebben nem mélyedtem el) az entrópia növekedése irányában hat, ami azt jelenti, hogy egyre összetettebb anyag jön létre. Ha nem így lenne, most itt nem csevegnénk, mert minden hidrogén (vagy az se) lenne. Tehát ennek a folyamatnak a részeként alkot az evolúció egyre összetettebb életet.

Ebben a felfogásban az élet a folyamat egy állapota, azt egyelőre az élet legfejlettebb példánya nem tudja, típusként ez a vég, és innen csak ő bonyolódik, vagy ő is csak egy állomás.

Folytatva, a világ az "optimális" fogalmát ismeri, ami azért jó neki, mert ott egyensúly van, az egyensúly pedig stabil. Aztán jött az ember, aki ezt az optimalitást a saját érzelmeire vetítette, és azt mondja, ez "jó". Végső soron ez azt jelenti, ha jó, akkor egészségesebbek leszünk (stressz), vagyis tovább élünk (statisztikailag). Más szóval,stabilabbak vagyunk.

Hát nem jó?