Tudományos szempontból mi az élet értelme?

Madách Imre megírta: "Az élet célja a küzdés maga."

A termodinamika felől nézve a kiindulási kaotikus állapotból a végső káoszba a rendezett, és szervezett rendszer tud a leggyorsabban átmenni.

A tudomány nem egy ideológia, nem mondja meg neked, hogy hogyan és miért éljél, csak megfigyeli, hogy hogyan élnek az emberek. A genetikai hátterünk és társadalmi örökségünk arra ösztökél minket, hogy új nemzedékeket hozzunk létre és azoknak megfelelő körülményeket biztosítsunk. Ebbe beletartozik a stabil társadalmi környezet, vagyis ha úgy tetszik, a tudomány azt mondja neked, hogy ne lopj, ne gyilkolj és általában ne tegyél olyat ami az általánosan elfogadott társadalmi szabályrendszer ellen hat. Az hogy mik ezek a szabályok, közmegegyezés kérdése, például nálunk felháborodnak azon és törvénnyel büntetik, ha valakinek két felesége van, nem olyan messze ez teljesen természetes.

A vallások sem teljesen következetesek az életcél megadásában, hogy mást ne mondjak, ha minden buddhista komolyan venné a vallását, akkor elmenne remetének vagy szerzetesnek és egy generáció alatt kihalnának.

Tudományos szempontból semminek sincs értelme. Alapvető természeti törvények vannak és ezek alapján működik a világ. Az emberi viselkedés a túlélési és szaporodási ösztönre vezethető vissza, ezen ösztönök kémiai kölcsönhatásokra, és ezek fenntartására a legstabilabb kötések eléréséhez (lásd az első bonyolult szerves molekulák az élet kialakulásakor) ezen kémiai kölcsönhatások pedig a kvantumfizikára, aminek törvényei meghatározzák az univerzum működését.

Életként felfogható jelenségek az anyag minden szerveződési szintjén megfigyelhetőek. Fizikai szinten a proton és a neutron vonzza egymást, hogy atomokat alakítsanak ki, a kémiai elemek vonzzák egymást, hogy a stabilabb nemesgáz szerkezetre törekedjenek, a biológiai szinten a szerves molekulák önjavító és önmásoló viselkedést mutatnak a stabilitás megőrzése érdekében. Az anyag kaotikus természetéből adódóan az idő előrehaladtával növekszik az entrópia a termodinamika törvényei miatt. Az anyag az entrópia ellen küzd a stabilitásra való törekvéssel.

Amikor az ember éhes, szexuálian felizgul vagy alkotni, építeni akar, a termodinamikai entrópia ellen küzd, hogy az őt felépítő anyag minnél tovább stabil maradjon.

Ha színtisztán tudományos szempontból nézzük, így van, az életnek nincs értelme, célja.

Így, ha a vallásokat hanyagoljuk, az alábbi pár út áll előtted:

1. depressziós sírdogálás vagy öngyilkosság, mert úgy sincs értelme semminek

2. carpe diem

3. végigvegetálod az életed értelem nélkül

4. találsz egy olyan célt magadnak, ami motivál és így célt adsz magadnak ,esetleg nem is csak önnön érdekeket nézve.

Ahhoz, hogy most, e kérdésben egyáltalán használhasd a "tudományos" szót, ha belegondolsz, sok-sok embernek, generációnak a munkája, tudása, tudni akarása és a tudásának továbbadása kellett.

Mindegyikük egy életen át egy célért folytatott munkája, küzdelme kellett ahhoz, hogy ne egy fán ülve tetvészkedjünk, hanem kényelemben, a technikát használva írogathassunk ide.

Ezek után kijelentenéd azt, hogy az ő életüknek nem volt értelme?

Nem tudományosan nézve, ha ők megtették azt, amit megtettek, akkor részünkről ordenáré pofátlanság lenne az élet elherdálása anélkül, hogy értelmet adnánk neki. Ha már így véletlenül megkaptuk ezt az ajándékot.

"Az anyag kaotikus természetéből adódóan az idő előrehaladtával növekszik az entrópia a termodinamika törvényei miatt. Az anyag az entrópia ellen küzd a stabilitásra való törekvéssel."

Nemrég egy fizikus előállt a hipotézissel, hogy az élet pont, hogy a jobb hatásfokú haladás az entrópia felé és pont ezért törvényszerű volt a létrejötte.

Szerintem eléggé mesterséges a határ, amit húzunk élő és élettelen között.

Az élet hagyományos biológiai definíciója, amit már általános iskolában tanítanak, és kizárja magából például a vírusokat nekem sokkal inkább filozófiai, mintsem tudományos megközelítésnek tűnik.

Ha az életfunkciók kvantumfizikai törvényekre vezethetőek vissza, akkor mi alapján mondjuk ki, hogy a kvantumrészecskék nem életformák?

Mi alapján mondjuk ki, hogy amikor egy proton és egy elektron találkozik és hidrogén lesz belőlük az nem szexualitás?

Egy primitív szerves molekula önjavítása lényegében a táplálkozással homológ folyamat, az önmásolása pedig a szaporodással.

Az anyag és az univerzum alapvető természetében kódolva van az élet folyamata. Egy egymással vonzásba lépő proton és elektron, és egy egymással szeretkező férfi és nő között lényegében csak szerveződésbeli bonyolultságból adódó különbséget lehet észrevenni.

"Az élet hagyományos biológiai definíciója, amit már általános iskolában tanítanak, és kizárja magából például a vírusokat nekem sokkal inkább filozófiai, mintsem tudományos megközelítésnek tűnik."

Tulajdonképpen minden olyan definíció, ami nem szignifikáns töréspontos, hanem folyamatos átmenetben húz határt valaminek, inkább filozófiai, mint tudományos. Konkrétan az életet az élettelentől elválasztó definitív vonal a tudomány fejlődésével folyamatosan költözködik és inkább közmegegyezés, mint fizikai-kémiai határvonal kérdése.

"Ha az életfunkciók kvantumfizikai törvényekre vezethetőek vissza, akkor mi alapján mondjuk ki, hogy a kvantumrészecskék nem életformák? "

Ez azért sántít, én ok-okozati, halmaz-részhalmaz logikai hibát érzek ebben az érvelésben: minden kutya állat, de ettől még nem minden állat kutya.