Szervetlen anyagból hogy jött létre a szerves élő?

Ez a tudomány egyik szent grálja, még nem tudni, pontosan hogyan zajlott a folyamat. Viszont nem mond ellent a fizikai törvényeinek, nem tudunk ellentmondásról, ami cáfolná a lehetőségét. Ezek olyan kémiai folyamatokon alapulnak, amik spontán is végbemennek. Laborban pl. aminosavakat már létrehoztak. A többi a valószínűségszámítás témaköre. Gondolj bele, mekkora víztömegről, mekkora mennyiségű molekuláról, és mennyi időről (min. 1 milliárd év) beszélünk. Még így is valószínűleg kellett hozzá némi szerencse, vagy véletlen eseménysorozat is, de ezt sem tudjuk még, hogy az élet az adott feltételek mellett szükségszerű, vagy még ilyen hatalmas számok mellett is piszok mázli.

A lényeg, hogy nem lehetetlen, nincs ellentmondás.

Érdekesség:

[link]

[link]

"Ezek ugye a fizika törvényeinek is ellent mondanak, mert pl egy sejt nem tehetetlen mint egy darab kő, hanem energiát felhasználva végzi az életműködéseit (miközben az is csak egy anyaghalmaz)"

Egész pontosan a fizika mely törvényeinek mond ellent az, hogy egy sejt energiát felhasználva végzi az életműködéseit?

Az élet definíciója alapvetően egy emberi kreálmány. Mi neveztük el életnek és mi is a részesei vagyunk, ezért valahogy fogalmilag el kellett különíteni a többi nagyon bonyolult egyéb rendszerektől.

Az életnek vannak tulajdonságai, ezért képesek vagyunk ezeket rendszerezni és fogalmakhoz társítani. Ez nagyon praktikus, mert így sokkal Könnyebb kutatni és alapvetően beszélni erről a rendszerről. A magyar nyelv is így tesz. Ezért is van rá szavunk: élet.

Na de mi is az élet? A definiálás nem is olyan egyszerű, mint amennyire nyilvánvalónak tűnik. Ugyanis az élet alapvető építőkövei egyáltalán nem élnek. Sőt az élet tulajdonságai élettelen rendszerekre is jellemzőek külön külön. Anyagcserét egy hurrikán is folytat. Szaporodni egy számítógépes program is tud. Ez egy ügyesen "összelegózott" rendszer, amit mi életnek neveztünk el és még mindig kutatjuk.

Ha találnánk más égitesteken is hasonló struktúrákat, akkor máris át kéne fogalmaznunk a definícióját. Vagy ha megismernénk egyéb más tulajdonságait. Az evolúciót is viszonylag nemrég fedeztük fel. Ilyeneket még találhatunk. Csak Darwin kaliberű emberek kellenek hozzá.

Le kell hámoznunk erről a rendszerről mindent, amit önkényesen magyarázunk bele. Mert mi az érzelmeink miatt fontosnak és szépnek találjuk az életet. Hiszen mi is a részei vagyunk és az ösztöneink úgy alakultak, hogy így viszonyuljunk hozzá: Élőlényekkel táplálkozunk, élőlényektől kell megvédeni magunkat és élőlényeket kell felnevelnünk. Ezért érzünk irántuk heves, és változatos érzelmeket: Szeretetek vagy akár undort, félelmet. A gondolkodásunkat tehát nagyon is meghatározza miként tekintünk az életre. És ez nagyon belezavar a kutatásába. Nehéz elfogadnunk ha valami újat megtudunk róla, mert ezzel kilépünk a komfortzónánkból. Újraértelmezzük azt, amit ismertnek hittünk. Nem mindenki olyan bölcs, hogy elfogadja a kiábrándító igazságot. Már azt is nehéz volt megértetni az emberiséggel, hogy a majmokkal közös őseink vannak. Hát még mi lesz, amikor el kell magyarázni, hogy az élet kémia úton alakult ki. Márpedig ez a valószínűbb. Egy Istenség vagy földönkívüli entitás szerepe nem indokolt és ezért felesleges is lenne beleerőltetni önkényesen az elképzeléseinkbe.

Idővel meg fogjuk érteni teljesen hogyan alakult ki ez a roppant bonyolultságú rendszer. A kérdés csak az, hogy el fogjuk-e fogadni? Vagy megint hisztizve fogunk toporzékolni, ahogy szoktuk...

Különféle - nagyon sokféle - szerves anyagok maguktól létrejönnek természetes körülmények között.

Az élet alapelemei is. Ezekkel töltött, de még nem élő sejtek is.

Hogy aztán ezeknek hogyan sikerül olyan szinten összekapcsolódni és kombinálódni, hogy az már éljen - na, EZ egy jó kérdés!

Igazából egy dolog van: az RNS tud működni magától is.

Csakhogy magától kb. 100 bázispár képes összekapcsolódni, mielőtt eltörne, a legkisebb működő élőlény pedig kb. 300 bázispárt tartalmaz.

A kettő közötti átmenetet kellene megtalálni.

Azért válasszuk szét a szerves-szervetlen ellentétet és az élő-élettelent.

200 éve még a szerves anyagokat is misztika övezte, azt hittük, szerves anyagot is csak élet hozhat létre. Azt hiszem, akkor borult meg ez a hit, amikor először állítottak elő mesterségesen karbamidot.

Aztán azóta sok minden kiderült, ma már tudjuk, hogy igencsak bonyolult aminosavak is össze tudnak állni megfelelő körülmények közt.

Mag az élet már fogósabb kérdés.

Már csak azért is, mert az életet az élettelentől elválasztó VONAL nem létezik, ez egy olyan átmenet, amit csak kényszerdefiníciókkal lehet kategorizálni.

Az aminosavaknál ott a teoretikus lehetősége, hogy ideális körülmények közt interaktívvá, önszervezővé válnak és ez bizony már az élet felé hajazó út.

Nem tudjuk, pontosan hol húzzuk meg a határt az élet létrejöttére és azt sem, hogy pontosan hogyan történt meg. Van egy egyelőre homályos átmeneti zóna a bonyolult aminosavak, az RNS, a DNS és a már élő szervezetnek nevezhető primitív ősi sejtek, baktériumok közt.

De nem azért homályos, mert bármi misztika van benne, hanem mert ez már állati bonyolult szerves kémia és modellezni is iszonyatosan komplex, természetesen prehisztorikus sejteknek fosszíliái meg nincsenek.

Nem kizárt amúgy, hogy ezek az élettelen és élő határán lévő valamik MA is megtalálhatóak olyan helyeken, ahol a már fejlettebb élet a magasabb területszerző képességével nem szorította ki őket.

Mélytengerek például jó keresésé hely lehet.

Inkább több km-rel a föld alatt.

Bár ott is élnek élőlények.

Talán baromira véletlenül, talán teljesen egyértelmű módon, csak mi még nem láttuk ezt az egyértelműséget.

Szerintem valamikből nagyon sok volt, vagy valami nagyon hiányzott.

Nesze semmi, fogd meg jól! :) Sajnos senki sem tudja egyenlőre a választ, és sajnos nem én vagyok az első aki megtudta.

"Inkább több km-rel a föld alatt."

Vagy a sarki jég legbelsejében. Fene tudja.

De ha valahol még aktívak, akkor valami olyan hely lehet, amilyen a föld tengeri környezete volt akkoriban.

Tele rengeteg oldott anyaggal, forró és nulla oxigén.