Mikor helytelen nullának tekinteni azt, ami nincs?

Ha valamiből nulla db van, az feltételezi, hogy volt, csak pillanatnyilag nincs belőle egy sem.

Ha valami eleve nem létezik, akkor az simán nincs, értelmezhetetlen a szempontjából hogy nulla van belőle, hisz eleve soha nem volt semennyi.

A nulla azt jelenti, hogy lehetne belőle valamennyi, de most éppen nincs.

A nincs azt jelenti, hogy egyáltalán nincs.

Tehát a

"0 repülő sárkány él a Földön" és a

"Nem léteznek repülő sárkányok" nem ekvivalens megfogalmazások?

Nem.

Az első azt jelenti, hogy akár létezhetnek is.

#4

A 0 repülő sárkány alapja az lenne, hogy a repülő sárkány egy létező dolog, csak már / perpillanat nincs belőlük egy sem.

A nincsenek repülő sárkányok azt jelenti, hogy ilyen élőlény eleve nem is létezik illetve nem is létezett.

"de félrevezető és pongyola megfogalmazás olyan esetben, ha valami nem létező dologról beszélsz."

Ez egy ősi filiozófiai vita, az arisztotelészi logika szerint igazad van, a modern logika szerint nincs, mert lét/nemlét az nem befolyásolja azt, hogy épp nincs ráadásul sok esetben nem is vizsgálható, azaz lukat üt a logika zárt rendszerén.

Az utóbbi amúgy igen nagy baj, hiszen ha egyes objektumokra mondhatom hogy nulla van belőlük, mert amúgy léteznek, másokra meg nem, akkor hirtelen extra állítás lesz az állításomban, így annak igazságtartalma nem lesz vizsgálható.

Például, ha azt mondom, hogy odahaza nulla sárgarépa és nulla sárkány van, akkor előbbi mindkét logika szerint helyes, utóbbi az arisztotelészi logika szerint helytelen, hiszen sárkányok nem léteznek, de répák igen. Viszont ezzel óhatatlanul egy extra jelentésréteget csempésztem a mondatomba. Sárkányokról könnyű eldönteni, hogy létezhetnek-e, de mi van az olyan dolgokkal, amikről nem tudjuk? Ha például valaki még sosem hallott arról hogy létezik-e sárgarépa, de azt tudja, hogy az otthonában csak székek vannak (azaz nincs olyan objektum ami "sárgarépa", akár létezik az akár nem), akkor nem tudja eldönteni, hogy a mondat helyes-e.

Itt egyébként nem az elvi létezhetőség számít, hanem a konkrét létezés. Például a Harry Potter tizedik kötete (HP10) ugyanúgy nem létező dolog, mint a sárkányok, de aki nem ismeri a HP könyveket, az ezt nem tudja megállapítani.

Mondjuk odahaza nulla Harry Potter 10 van a házban. Ez most akkor "igaz", mert HP10 létezik, vagy "hamis", mert nem létezik, így nullának hívni sem lehet őket?

És mivel a bizonyítási teher azon van, aki állít valamit, így tulajdonképpen ha azt akarom mondani, hogy nulla HP10 van otthon, akkor előbb bizonyítanom kell a HP10 létezését mint olyat, és ez nagyon körülményessé teszi a kijelentéseimet, és akár jóhiszemű tévedésbe is ejthet, ha tévedésből azt hiszem, hogy HP10 létezik. Nyilván a HP10 létezését könnyű eldönteni, de ha mondjuk szellemekről vagy istenekről akarunk értekezni, akkor nagyobb bajban vagyunk. Pedig tulajdonképpen ahhoz, hogy eldöntsem, hogy van-e otthon szellem/HP10 vagy nincs, igazából nincs szükség arra, hogy eldöntsem, léteznek-e, elég ha tudom, hogy mik vannak otthon.

Na ezt ismerte fel a modern logika és mondta azt, hogy ha nem létezik valami, akkor ugyanúgy nulla van belőle, mintha létezik, de épp elfogyott. Úgyhogy hacsak valamelyikőtöknek nincs egy időképe (azaz ha nem nulla az időgépeitek száma, hehe), akkor nyugodtan maradhattok a mai modern szemléletnél, nem kell visszanyúlni az ókorba.