Miért szokás hideg vízzel kiöblíteni a lábast tejhez, hogy ne ragadjon le forraláskor?
Ha kiöblíted, marad néhány csepp víz benne, egy iszonyat vékony réteg víz, vagy száraz marad, attól függ milyen lábas. Most nem bunkóságból, hogy nagyanyáink így vagy úgy...de ha ráöntöm a tejet, akkor nyilvánvaló a tej átveszi a helyét a vízrétegnek, és ugyanúgy a tej ér hozzá a lábashoz, max csak kaptam egy 5-6 csepp vízzel hígított tejet és végső soron azt forralom.
A tejet, természetesen elejétől kezdve folyamatosan keverni kell, ezzel nemcsak a hőt jobban elosztom, de nyilván mozgatom, és úgyse kapja le.
Most akkor miért van az összes háziasszony fejében ez a "hideg vízzel öblítsd ki előtte a lábast" az a tuti. Valaki fizikus el tudná mondani mit változtatok meg a lábas felületén a vízzel?
Ugyanez, hogy pudingot ha főzöl, úgy porciózd kis pohárkákba, hogy előtte hideg vízzel öblítsd ki, és akkor könnyebb mosogatni majd.
Esküszöm hülyét kapok ettől a sok értelmetlen régi konyhai praktikától.
válasza:Kérem, itt egy érv-ellenérv vita folyna, nem pedig pofozkodás. :)
Én azt mondanám, olyan edény esetén, amit, ha kiöblítesz vízzel, azt kiöntve "száraz" marad, egy-két elszórt vízcseppecskével, semmi értelme a vizes előöblítésnek, nem fog segíteni. Olyan edénynél, amit az öblítés után láthatóan fényes vízréteg borít be belülről, valamennyit segíthet az előöblítés.
De a legjobb módszer őseink duplafalú fütyülős tejforralója.
Ott a két fal közt víztöltés van, ami elkezd forrni 100 fokon ugyebár és ott is marad száz fokon, amíg el nem forr.
Ezzel a belső edény felülete semmiképpen nem megy 100 fok fölé és nincs odaégés.
Amúgy a tejben lévő baktériumok 70-80 fokon elpusztulnak, nem kell a tejet 100 fokon forralni, kifutásig. A lényeg, hogy a teljes térfogat elérje a 70-80 fokot. Erre az a régi fütyülős fazék tökéletesen alkalmas.
válasza:Pontosan ezt mondtam én is Wadmalac, csak történésekkel is alátámasztottam.
"Én azt mondanám, olyan edény esetén, amit, ha kiöblítesz vízzel, azt kiöntve "száraz" marad, egy-két elszórt vízcseppecskével, semmi értelme a vizes előöblítésnek, nem fog segíteni. Olyan edénynél, amit az öblítés után láthatóan fényes vízréteg borít be belülről, valamennyit segíthet az előöblítés."
Az előbbi az ami szokott történni. Az meg lényegtelen ha egy mikronos páraréteg maradna is rajta, az semmitől sem védi meg. Az utóbbi meg, amikor látható vízréteg marad a kiöblített edény falán, az nem létezik a gyakorlatban. Elméletben felvethető a kifejlesztése - mondjuk. Viszont a rövid összefoglalása jó volt a válasznak - én inkább részleteiben követtem le.
válasza:"Pontosan ezt mondtam én is Wadmalac, csak történésekkel is alátámasztottam."
Az első kommentemtől kezdve ugyanazt mondtam. Mégis vitáztál rajta.
És még mindig:
"Az meg lényegtelen ha egy mikronos páraréteg maradna is rajta, az semmitől sem védi meg."
Ezredszer ismétlem magam, nem vagy tisztában a vékony rétegek "képességeivel". A víz felületi feszültségét is pár molekulányi réteg képviseli, mégis mekkora ereje van.
Bizony, éppen hogy molekulányi rétegvastagságok is számítanak. Sőt a rétegek itt a legstabilabbak, mert itt tudnak az áramlások is legkevésbé beléjük kötni.
Szóval számít. Nagyon is.
De persze alapfeltétel a hidrofil edényfelület, különben nincs rétegképződés.
"Az utóbbi meg, amikor látható vízréteg marad a kiöblített edény falán, az nem létezik a gyakorlatban."
?
De, létezik. Minden hidrofil felületű edénynél.
Sajnos az interneten most épp nem találok olyan fotót, ahol látszik egy víztől fényes edényfelület.
De kábé erről van sz, amikor a cseppek nem gömbölyödnek össze, szétfutnak, tapadnak a felülethez.
Nem kell kifejleszteni. Létezik. Nagymami zománcos edénye ilyen volt. Az a békebeli szürke foltos zománc.
És a praktika abból az időből származik.
Nem a teflonvilágból.
válasza:Minden rendben, előfordul, hogy valamiben nincs egyetértés. Én úgy gondolom ez esetben a gyakorlatban egy molekulányi páraréteg semmitől sem védené meg, maximum pár másodpercig, de az egész forralás idejére nem. Szerintem persze.
Szerintem, ha elválasztaná a hártyavékony, szemmel sem látható vízréteg a lábastól a tejet az egész forralás idejére, akkor nem kellene mosogatni sem utána, mert egy vízrétegről öntenék ki a forralt tejet. Ez nincs így, mosogatni kell utána a lábost a tejtől, azért mert rajta van a tejréteg a lábos falán. Szerintem.
És persze vannak jelenségek a molekulányi rétegekre, de a te szavaidból is csak feltételezésnek tűnik a tejforralást esetében. Mert mi alapján jelenthetjük ki, hogy a tejforraláskor ténylegesen volt anno (és akár mai lábosokon is) a molekulányi vízréteg? Feltételezhetjük esetleg, de szerintem (szerintem) nem volt jelen és a mai lábosoknál sincs.
Legalább is így gondolom.
válasza:Meglátásom a két linkről... hogy válaszoljak rá egy másik nézőpontból.
"De kábé erről van sz, amikor a cseppek nem gömbölyödnek össze, szétfutnak, tapadnak a felülethez."
A mutatott képen úgy látszik egy barázdált felületű, rusztikus stílusú üveg tárgy látható, némi vízcseppel, ami megtévesztő, mert nem a teljes egyenetlensége származik a rajta lévő víztől. Egyébként is egy ilyen edényről tejjel leönthető róla a vízcsepp, vagy forralástól is elkeveredne. A mutatott kép nem igazolja szerintem azt, hogy az a folyamat közben ott is marad, hanem csak üveg tárgy vízcseppekkel. Szerintem.
A második linken látható régi edény is csak egy kép egy régi zománcozott edényről. Azt nem bizonyítja, hogy egy finom vízréteg kiöblítés után rajta is maradna, mégpedig az egész tejforralás idejére. Csak egy kép, egy régi zománcozásról. Ez látható a képen.
Legalábbis szerintem.
válasza:Esetleg ha a kérdezőt érdekelné, még hozzátehető, hogy a víz felületi feszültsége ugyan létező jelenség, de szerintem nem olyan nagy erőhatás. Én úgy mondanám, hogy viszonylag nagy az apró erőhatások léptékével, de nem erősnek számít. Meg szerintem a víz felületi feszültsége, a felsorolt erőhatásoknál lényegesen kisebb és a keveredést nem akadályozza meg, még akkor sem, ha volna ott egy vízréteg. Mert akár megállhat egy olajcsepp a víz tetején, de a felületi feszültség nem akadályozná meg egy csepp tej keveredését a vízzel, keveredne benne. Szerintem.
Úgy gondolom az általad említett erőhatás ebben az esetben csak feltételezés és semmi sem mutat arra, hogy a kérdést illetően jelen is lenne. Míg az előbbiekben jó pár bárki számára ismert erőhatást soroltam fel, ami közismerten cáfolják a kérdésbeli feltételezést. Szerintem.
Mindegy, majd csak valamit kibogarászik a kérdező ebből az egészből. Legfeljebb másképp gondoltuk.
válasza:Van még egy fizikai jelenség, ami még hozzá tehető. A lábos alja az ami először melegszik fel és adja át a hőt. Így a lábos alján lévő páraréteg is elsőként fog vízgőzzé válni, és belebugyborékolni a tejbe, és el is keveredik vele. Mert miért ne forrna fel a páraréteg a lábos alján? Elsőként forr fel és "nem tud mást" mint gőzzé válni.
Persze csak szerintem.
válasza:1. A fotóhoz leírtam. hogy sajnos nem az, amit találni szerettem volna, de azért valamit mutat a lényegből.
2. A lényeget nem vetted észre, pedig le is írtam. A cseppek szétfutó széle. A hidrofilitás. Az, hogy a vízréteg beburkolja a felületet. Nem tökéletes példa volt, valamiért a neten nem nagyon fotózgat senki vízréteggel borított főzőedényt. :D A tökéletes kép egy simán fényes homogén felület lett volna, amit egyenletesen borít a vízréteg. Ez van.
"Szerintem, ha elválasztaná a hártyavékony, szemmel sem látható vízréteg a lábastól a tejet az egész forralás idejére, akkor nem kellene mosogatni sem utána, mert egy vízrétegről öntenék ki a forralt tejet."
Ez majdnem igaz. De mivel a tej-emulzió zsírcseppecskéi miatt a felülethez közvetlenül "tapadó" vízrétegen marad egy "kevert" réteg is kiöntéskor, a kettő együtt marad ott. És mint írtam is, a módszer nem 100%-os még tökéletesen hidrofil edény esetén sem, bizony marad vissza a tej zsírjából is megtapadva.
Ha lenne olyan edénybevonat, ami hirdofil ÉS zsírtaszító, esetleg összejöhetne, hogy elég lenne egy vizes öblítés és tiszta az edény.
De ilyet nem ismerek.
Kihasználatlan piaci rést találtam! :D
"a te szavaidból is csak feltételezésnek tűnik a tejforralást esetében"
Nem feltételezés, biztos, hogy így van, de a hatásfoka kérdéses és esetleges.
"Mert mi alapján jelenthetjük ki, hogy a tejforraláskor ténylegesen volt anno (és akár mai lábosokon is) a molekulányi vízréteg?"
A hifrofilitás alapján.
"A második linken látható régi edény is csak egy kép egy régi zománcozott edényről. Azt nem bizonyítja, hogy egy finom vízréteg kiöblítés után rajta is maradna, mégpedig az egész tejforralás idejére. Csak egy kép, egy régi zománcozásról. Ez látható a képen."
A Q életbe, ne rágassál be. Pont azért tettem be, hogy illusztráljam, ilyen fajta edényről-zománcról beszélek. Ezek zománca volt hidrofil.
Keress egyet és próbáld ki, ha a vizet is látni akarod.
Ne legyél értetlen. Ha azt mondanám, a Tesla új Plaid modellje ráver a Porsche Taycanra és betennék egy képet, hogy EZ a Tesla az, azt mondanád, nem igaz, mert a képen ez a kocsi áll? :D
" a víz felületi feszültsége ugyan létező jelenség, de szerintem nem olyan nagy erőhatás"
Nem is állítottam, hogy nagy erő. De ahhoz elég, hogy a folyékony víz és folyékony olaj fázist elválassza egymástól.
"a felsorolt erőhatásoknál lényegesen kisebb és a keveredést nem akadályozza meg"
Agyvérzést kapok. Olvass már végre utána az emulzió fogalmának!
A zsír-olaj és a víz NEM KEVERWEDIK! Külön fázis! Egyik cseppecskéi a másikban. Elkülönülten. A higítás esetén annyi történik, hogy kevesebb cseppecske lesz adott térfogatban, de NINCS EGYMÁSBA OLDÓDÁS!
A tej+víz az emulzió higítása.
"Úgy gondolom az általad említett erőhatás ebben az esetben csak feltételezés és semmi sem mutat arra, hogy a kérdést illetően jelen is lenne. Míg az előbbiekben jó pár bárki számára ismert erőhatást soroltam fel, ami közismerten cáfolják a kérdésbeli feltételezést."
A hidrofil felületen a vizet nem a felületi feszültség tartja ott, hanem adhéziós erők. Valamit nagyon félreértettél.
Az adhéziós erők meg nem gyengék.
"A lábos alja az ami először melegszik fel és adja át a hőt. Így a lábos alján lévő páraréteg is elsőként fog vízgőzzé válni, és belebugyborékolni a tejbe, és el is keveredik vele. Mert miért ne forrna fel a páraréteg a lábos alján? Elsőként forr fel és "nem tud mást" mint gőzzé válni."
Hát valódi forrás közben tényleg kialakulhatnak olyan gőzbuborékok az edény falán, ami maga alatt kicsiny "száraz" felületet teremt, a felülettől elszakadó buborék helyére ilyenkor elvileg jobb esélye van zsírcseppnek tapadni, mint forrás nélkül.
Tehát ez tényleg ronthatja a hatást.
De nem is mondtam sehol, egyszer sem, hogy a vizes kiöblítés totális védelmet ad a zsír letapadása ellen. Csak hidrofil edény esetén némiképp csökkentheti.
Érted a vita két oldalának a különbségét?
Én annyit állítok, hogy bizonyos esetekben, pl. régi hidrofil bevonatú edények esetén segíthetett valamennyit.
Te meg azt állítod, hogy ilyen hatás nem is létezhet.
A radikális, teljes kizáró állításokat elég stabilan illik ám alátámasztani, mert az esetek többségében tévesek.
:)
válasza:Na végre találtam képet, ami, ha nem is edény, de mutatja, mi a különbség a hidrofil és hidrofób felület közt.
Bal oldalt a víztaszító, jobb oldalt, amihez "tapad" a víz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!