Miben mutatkozik meg az, hogy az evolúció véletlenek sorozata?

Leginkább a definícióban mutatkozik meg. Az evolúció véletlen nélkül nem evolúció.

A törzsfejlődésben pedig rá lehet mutatni dolgokra, amiket észszerűtlennek, de mégis működőképesnek gondolunk, de ez inkább azt bizonyítja, hogy az evolúciónak nincs egy kitüntetett iránya, és nincs egy szuper prototípus, amit el akar érni. Csak a megmaradás, elszaporodás a végső szempont.

A véletlen szerepe a változatosság biztosítása, amin a szelekció dolgozni tud.

Az evolúció folyamatának csak az egyik eleme a véletlen. Az ember sejtjeinek DNS-e mindenféle környezeti hatások miatt – háttérsugárzás, napsugárzás, az sejtosztódás, de a sejtműködés hatására is – roncsolódik, módosul. Minden sejtünkké, így az ivarsejteké is. Így az utód DNS-e nem pusztán a szülők DNS-ének, hanem azok véletlenszerű hibáinak is a keveréke.

Erre nyilván voltak makroszkopikusan, szabad szemmel is látható jelek, de most már DNS szintjén is látjuk ezt a jelenséget, és tényleg azt látjuk, hogy minden sejt más-más jellegű módosulásokkal rendelkezik. A legtöbb DNS módosulás nem okoz különösebb problémát a sejt működésében. Ha igen, akkor maximum az a sejt elpusztul, és a helyébe lép egy másik, aminél a DNS módosulása nem annyira problémás, hogy ne tudna működni. Ha olyan jellegű a DNS módosulása, akkor az meg kisebb-nagyobb betegségekhez vezet. Ha viszont egy jelentősebb DNS módosulás egy ivarsejtben történik meg, akkor az az utód minden egyes sejtjében meg fog jelenni. Itt is lehet, hogy ez egy apró változást jelent csak. Lehet, hogy valami szemmel látható mutációhoz. Lehet, hogy az utód így nem is életképes. Viszont lehet, hogy igen, és olyan tulajdonságokkal fog rendelkezni, amikkel a szülők nem, vagy nem fog olyan tulajdonságokkal rendelkezni, amikkel a szülők igen.

Az evolúció másik mozgatórugója a szelekció. Ez megint eléggé nyilvánvaló. Ha minden egyednek egy kicsit mások a tulajdonságai, akkor lesz olyan egyed, akinek a változásai abban a környezetben, ahol él, ott előnyösek, és lesznek olyan egyedek, akiknél ezek a változások nem előnyösek. Meg lesznek olyan egyedek, ahol sem előnyt, sem hátrányt nem jelent egy-egy változás. Ha egy tulajdonság előnyös a létfenntartás szempontjából, akkor nyilván azok közül, akik ezzel a tulajdonsággal rendelkeznek, azok közül arányaiban egy kicsivel többen érik meg az ivarérett kort. Mondjuk vegyünk egy virágot, aminek piros a színe. Létrejön egy-két olyan egyed, aminek sárga a színe. Mondjuk 1% sárga, 99% piros. Ha a méhek a sárga virágot jobban észreveszik, akkor kisebb az esélye annak, hogy egy sárga virág marad beporzatlanul, mint egy piros. A következő generációban már 2% lesz a sárga virágok aránya, a következőben meg 5%. A sárga színt adó géncsoport szépen egyeduralkodó lesz.

De az is lehet, hogy nem, hanem ugyanúgy megmaradnak a piros virágok is, csak egy másik génmódosulás miatt őket meg inkább fogják beporozni a kolibrik. Idővel lesz két különböző fajta, esetleg faj, ami máshogy fejlődött, és az adott környezetben más előnyei és hátrányai lesznek az ő génkombinációinak.

Röviden, leegyszerűsítve ez az evolúció. Nem véletlenek sorozata. Az az egyik feltétele az evolúciónak. A másik ugyanannyira fontos feltétele az evolúciónak a szelekció, kiválasztódás.

@Kérdező

Írod: "Az evolúció kikísérletezte magának, hogy mi működik és mi nem, erre utal valami olyasmi, hogy egy bizonyos szervrendszer két különböző szerve egymástól távol helyezkedik el."

Ha a klasszikus evolúcióra gondolsz, és megnézed a mai élővilágban pl. a szemünk kialakulását, akkor annak gyakorlatilag minden evolúciós állomása megtalálható a legegyszerűbbtől (a fényérzékeny sejt persze még nem nevezhető szemnek, de ez a start-állapot) a legbonyolultabbig, vagyis minden átmenet működőképes és jó volt valamire, tehát nem próbálkozások történtek, és nem kísérletezgetések, hanem egyszerűen az adott korban a rengeteg variációból a kissé hasznosabbra sikerültebbek jobban elterjedtek lassan és a legkevésbé se véletlenszerűen. Magyarán minden adott időszakban a környezet alkalmi tulajdonságai határozottan megszabták már ott helyben és azonnal a változások irányvonalát.

Nem egészen értem, hogy a te olvasatodban ez mit jelent: "...hogy egy bizonyos szervrendszer két különböző szerve egymástól távol helyezkedik el."

Ha arra gondolsz, hogy egykor bizonyos komplex rendszerek, vagy szervek megváltoztak úgy, hogy az eredeti funkciójukat közben elvesztették, akkor olyan valóban volt, méghozzá dögivel. Amikor pl. a halak egy része elkezdett áttérni a szárazföldi életformára, akkor a hyomandibula (a halakban ez olyan csontos elem, ami a koponyamozgatásokat koordinálja) a mai emlősökben halócsontocskákká változott. Utólag ez úgy tűnik (ha csak az emlősfül működését nézzük), hogy ezek csakis erre a célra lettek kialakítva.

[link]

De tömegével történtek még ilyen átváltozások. Pl. még egy klasszikus az, hogy egykoron egy kutyaszerű lény mellső lábai bálnauszonnyá változtak, míg a hátsó lábak visszahúzódtak a bálnatestbe, és most már csak csontmaradvány belül.

[link]

Jaj...

Magamtól: " halócsontocskákká.."

Helyesen: hallócsontocskákká