Miért alakulhatott ki az embernél az arc síkjából kiemelkedő orr?

"...csontmaradványok alapján valószínűleg az Australopithecus-oknak is lapos volt az orra."

a csontmaradványok alapján egészen konkrétan nem lehet az orr formájára következtetni.

egyébként meg éppen, hogy:

[link]

"ugyan az orr porcos, tehát nem igazán kövül meg, de a csontok formájából, elhelyezkedéséből, felszínéből az orr formájára is lehet következtetni; az arcrekonstrukció eszerint működik..."

az arcrekonstrukció aszerint működik, hogy a koponyából következtetünk a rasszra, abból meg tudjuk, hogy az adott rassznak mi a jellegzetes orrformája. mert már láttunk olyat.

"...Australopithecus-oknak a rekonstrukciók alapján majomszerű orra lehetett."

még senki nem látott Australopithecus-t, ezért az orr rekonstrukció nem egyéb, mint tippelés.

ez kb. ugyanaz, mint barna-szürke-zöld és persze csupasz/pikkelyes dinók, merthogy ügye hüllők, aztán meg úgy tűnik, hogy mégis inkább színesek, meg tollasok. a T-rex meg konkrétan pelyhes...

Kérdező(#4): "az Australopithecus-oknak a rekonstrukciók alapján majomszerű orra lehetett"

Hát, itt például az australopithecus afarensis-nek szerintem már afféle átmeneti formája van az emberszerű orr és a csimpánzé között (bár inkább még csimpánzosabb).

[link]

Valamilyen okból az orrlyukak dőlésszöget motiválta, hogy kezdjen egyre inkább párhuzamba állni a talajszinttel, amit csak úgy lehetett kivitelezni, hogy az egész orr elkezdett kiemelkedni az arc síkjából.

Nyilvánvalóan más környezetbe kerültünk a szavannán, és ezt bonyolította az is, hogy egyre többet jártunk két lábon. Szerintem a légkondicionálás okán történt ez, hiszen az másképpen alakul így, mint azoknak az emberszabásúaknak, akik benn maradtak az erdőben. A lefelé álló orrüreg másrészt hasznosabbnak tűnik, ahol sok a por, és ugye az erdőben ettől nem nagyon kellett tartani. Viszont ahogy egyre jobban felálltunk, egyre inkább szembe fordult az arcunk a széllel is.

A szavannán élő majmok orra inkább emberi

[link]

Szerintem a szavannán az állatoknak az orra eléggé hasonlít az emberéhez. Pl. oroszlán, gnú - most hirtelen nem is jut eszembe olyan szavannai állat, aminek az orrlyuka olyasmi lenne, mint az emberszabásúaké. Bár vannak szavannai csimpánzok is, de azért ők is inkább erdősebb részben élnek.

Másrészt szerintem a dologban egyszerűen szerepet játszott a szexuális szelekció is. Zavarónak tartjuk mi is, ha tökre bele lehet látni az orrlyukba. Sehol se olvastam, hogy az orrot formálta volna a szexuális szelekció is, abból kiindulva, hogy a szépérzék még biztosan nem volt, pedig az australok már jobb szerszámokat készítettek, mint a csimpánzok (régebben nem találtak tőlük szerszámokat), így nem tudom, hogy miért zárják ki ezt a lehetőséget. Illetve később még inkább szerepet játszhatott ez.

@1

Hivatkozol a vízimajom elméletre, hogy az magyarázza az orr alakját.

Nem tudom, hogy ki hisz még ebben az elméletben (remélem azóta Csányi Vilmos is kiábrándult már belőle), de inkább egy hóbortos áltudományos szösszenetről van szó, semmint minimálisan is komolyan vehető hipotézisről.

Ügyes manipuláció, amikor állítják, hogy az orrcimpa zárható lehetett, hiszen tudjuk mozgatni azokat... Nem tudom, hogy létezik-e olyan orrcimpa, amit akármilyen állat ne tudna mozgatni... :D

Bárki aki kimegy a lovardába, láthatja, hogy a ló is simán állítgatja az orrlyukainak szélességét... :) - ebből lesz a víziló elmélet... :D

Másrészt a vízimalomelmélet követők bizonyára még nem láttak szinkronúszó lányokat, akik még egy rövid ideig se tudnak orrcsipesz nélkül meglenni a vízben. Elég egy heves fordulat a víz alatt, és fájdalmasan telemegy az orruk vízzel, amely kellemetlen esemény előfordulását éppen hogy az arcsíkra csaknem merőlegesen álló orrlyukak kiválóan segítik elő.

Tudunk úszni???

Minden úszásformánk tanult, egyik se ösztönös. Nem magunktól szeretjük a vízben való pancsolást, sőt, inkább félünk a víztől, és csak anyuka állandó fürösztése miatt szeretjük meg úgy ahogy.

Még így is csak pancsolunk jobbára a sekély parti vizekben, mint a verebek a pocsolyában. Talán a zsiráf az, ami még rosszabbul úszik mint mi, de más nincs. A legtöbb fulladásos halál éppen a part menti vizekben történik, és ez többnyire azokkal a gyerekekkel történik, akik állítólag fantasztikus merülési reflexszel rendelkeznek, és amivel amúgy a kutya is rendelkezik. És igenis sok úszó főemlős van, sőt, a mangrove mocsarak majmai simán jobban vissza tudják tartani a lélegzetüket, mint mi. Még esznek is a víz alatt. A csimpánz ugyan tényleg irtózik a víztől, de azzal is ugyanúgy meg lehet szerettetni a vizet, ha arra neveljük.

Nem sorolom tovább (pl. a halakban sok omega-3 zsírsav van a vízimajmosok szerint és az agynövekedést ez elősegítette... csak hát az a szavannai lényekben is van bőven, ugyanis a halak is csak a növények zabálásából szerzik... stbstb)

Az meg a hét vicce, hogy a kacsalábú agaiumbuk esetét a saját elvük bizonyítékaként mutatják be, amikor ott van, hogy a láb rövidült, és egyre rosszabbul lehetett használni a szárazföldön (olvastam az eredeti leírást is, ahol a talp sokszor felsérült a szárazföldön). Jó kis kétlábra állást eredményez a víz... :D

Minden semi aquatic lény (pl. hód) esetében a lábak rövidültek, és a hím nemi szervek is visszahúzódtak a testbe, csak az embernél okozott délceg lábhosszabbodást, meg hát a nemi szerv se húzódott befelé... szerencsére.

Csak a legmulatságosabb érveket kérdőjeleztem meg, de mindegyik más is kb. ezen a szinten mozog. Nem szólva arról, hogy vannak bőven hasonlóan szőrtelen szárazföldi lények, mint az ember. Pl. ha a vízimajom elmélet követője bemenne egy házisertésólba, akkor máris eggyel találkozhatna...

Ja, még a vízimajomelmélet és emberi orr kialakulás relációról...

Magamtól(#8): "Elég egy heves fordulat a víz alatt, és fájdalmasan telemegy az orruk vízzel, amely kellemetlen esemény előfordulását éppen hogy az arcsíkra csaknem merőlegesen álló orrlyukak kiválóan segítik elő."

Itt van pl. a fóka- és a hód orra

[link]

[link]

Az egyenesen tartott fej esetén az orrlyukak síkja egyáltalán nem vízszintes úgy, hogy az orrlyukak kiállnak az arc síkjából. Az ember orrlyukai így valóságos merítőpoharakként működnek a víz alatti egyes manőverek esetén.

Egyáltalán nem is érthető, hogy a vízimajom elmélet mi okán képzeli azt, hogy az emberi orrnak bármi köze lenne a vízi életre szakosodáshoz. A teljesen vízre szakosodott emlős cetek, delfinek orrnyílásai meg a fejük tetején vannak, és nagyon nem állnak ki a testfelszínből.

Vagy a vízimajom elmélet arra gondol, hogy az ember az orrát az úszást stabilizáló uszonyként használta?

Vagy elhitte a palackorrú delfin elnevezésből, hogy a palackorr tényleg orr? :D