Ez lehet igaz? (biológia)

Ahol nem nő a komplexitás, az az egyed nagyon hamar eltűnik.

Úgy, mintha a Vörös királynő versenyben megállnál.

Kezelhetetlenül sok szempont befolyásolhatja azt, hogy mi az ideális példányszám. Lehet, hogy egy evolúciós változás javítaná a ragadozókkal szembeni túlélést, de az meg már az elérhető táplálékmennyiséghez lenne sok.

Elvileg akármeddig fennállhat egy változatlan "status quo", amíg nem változik valami más külső tényező, ami szintén beleszól a túlélési esélyekbe, elterjedési lehetőségekbe, bármibe.

A kérdésben vázolt szituban nem igazán várható komplexitás növekedés, mert a példádban nincs szó semmiféle környezetváltozásról, és a benne élő lények zárt mini-ökológiai egyensúlyban élnek egymással, mivel már alkalmazkodtak a statikus környezetükhöz. Ilyenkor már inkább stabilizáló szelekció zajlik. A példabeli környezet arra se jó igazán, hogy endemikus új fajok alakuljanak ki, mert a példabeli környezet nem elég komplex ahhoz, hogy új fajok új erőforrásokra szakosodhassanak, mivel az utóbbiak nincsenek, így itt az evolúciós fegyverkezési verseny "lezárult".

Kizárólag a környezet komplexebb változásai (vagy új élő szereplő, vagy nem élő új anyagok, fizikai hatások megjelenése, ill. ezek kombója, vagy a prédapopuláció erőforrásának változása, robbanásszerű szaporodása...stbstb) szabnak meg kényszerpályákat az evolúció útkeresésének és nem maguk az élőlények "akarnak" komplexebbé, vagy kevésbé komplexebbekké válni.

Persze a neutrális evolúció teremthet olyan "hirtelen" környezetfüggetlen változást, ami valamelyik populációt "váratlanul" nagy előnyhöz juttatja, de idővel ezzel mind a két fél rosszul fog járni, mert a túl sikeres ragadozás folytán a ragadozó populáció felélheti a saját élelemforrását, és ugyanez történhet a túl sikeres prédával is, és a vége megint az, hogy drámai környezetváltozás történik az egyik vagy másik összeroppant populáció miatt, ami okán a valamiféle evolúciós "visszalépés" igénye lép fel a túl sikeres változatnál.

Erre jó példa, hogy pl. a túlságosan hatékony fertőzőképes vírusok között idővel megjelennek és elterjednek a kevésbé fertőzőek, mert a vírusnak sem érdeke, hogy a megfertőzendő populáció egyedei mind elpusztuljanak.

#4: "Nem kell a környezetnek változnia, mert ha olyan változás következik be, amely növeli pl. a préda fekunditását, akkor az a változás elterjed..."

A környezet erőforrásai végesek, tehát a túl jó szaporodási ráta hátrányhoz vezet, mert egyszerűen megnő tápanyag híján a halálozási arány (de ezt világosan le is írtam korábban példával is illusztrálva). Nem mellesleg amúgy is minden élőlény a környezet erőforrásainak elérhetősége és az egyéb halálozási veszélyek nagyságának korrelációja okán eleve több utódot hoz létre, mint amennyi a felnőtt kort el tudná érni, így nem igazán érthető, hogy miért látsz ebben az esetben megoldást a még nagyobb szaporaságban.

Azt azért belátod ugye, hogy nem lehet minden szaporodási állapot után azt mondani egy változatlan környezetben, hogy lesz még egy jobb szaporodási állapot, meg még jobb, meg újra jobb és ez mehetne a végtelenségig, nemde?

Az az állapot, amiről te beszélsz, csak akkor működik, ha éppen az alkalmazkodás folyamatában vagyunk, vagyis éppen folyik az evolválás dinamikus szakasza, és még nem értük el a stabilizáló szelekció állapotát, ami egy adott és változatlan környezetben zajlik.

Ha utánaolvasol, az evolúcióban a leggyakoribb szelekció a stabilizáló szelekció, és változás kell ahhoz, hogy ebből az állapotból ki lehessen billenni. A Földön a legjellemzőbb állapot az, hogy a rendelkezésre álló erőforrásokat a versengő populációk felosztják egymás között, és ezzel egy egyensúlyi állapotot hoznak létre (amit most leginkább az ember borítgat fel). Persze a környezet előbb vagy utóbb mindenképpen változik, így új ökológiai niche-k alakulnak ki, és ezért az evolválás is elkezd más irányokat felvenni, de ez nagyon lassú folyamat, kivéve, ha a környezetváltozás dinamikus.

A kedvenc kísérletem:

[link]

Idézve: "Sokat beszélünk arról, hogy az evolúció során meghatározó a környezet, amiben az adott élőlény éppen él, hiszen minden változás csak a környezet függvényében értelmezhető."

Másrészt láthatod, hogy kísérlet során dinamikusan zajlik az evolúció a változatlan környezetben, ám éppen ezért a változatlanság miatt stabilizálódik az állapot, amikor az evolválás eléri azt, amit ebben a környezetben el lehet érni, vagyis 8 sejtes önállóan szaporodó közösségekben stabilizálódik az evolválás komplexitásnövelő folyamata.

Minden kísérletben a környezetek állandóak (mivel a laborokban nem tudnak kis mesterséges bolygókat csinálni), de azért zajlik azokban az evolválás, mert az evolúció alanyai még nem alkalmazkodtak a környezethez, de ha megtörténik, akkor nincs tovább.

És pont ezért lehet a kísérleteket újra és újra megismételni hasonló-, bár sosem pont ugyanolyan eredményekkel.

Ja, még...

#5: "Nem kell a környezetnek változnia, mert ha olyan változás következik be, amely növeli pl. a préda fekunditását..."

Azért nézz utána, hogy azok az asztrobiológusok, akik reménykednek abban, hogy esetleg van élet a Marson eldugott helyeken, vagy az Europa-, Titán holdon, a... szóval egyik se gondolja, hogy ott afféle egysejtes primitív életformánál komplexebbet fogunk találni, pont azért, mert maga a környezet komplexitási szintje is alacsony.

De ez csak egy leegyszerűsített elméleti eset, és eleve azt feltételezi, hogy a környezet eltartó ereje kvázi végtelen. Ez nyilván nem igaz.

Az evolúciós fegyverkezési verseny egy változatlan környezetben idővel "kimerül". A hipotézised egy leegyszerűsített esetet tárgyal, ami az egyszerűség kedvéért nem tárgyalja az erőforrások és a környezet (élő és nem élő együtt) komplexitásának határait.

Ez a stabilizáló szelekció (szerintem kissé félreérted):

[link]

Vagyis egyszerűen tényleg stabilizál egy helyzetet (persze ez sem lesz örökéletű - ez is egyszerűsített helyzet), ami persze önmagában tényleg nevezhető dinamikus evolúciós folyamatnak, hiszen: "Az extrém fenotípusok helyett a köztes variánsokat támogatja, ezzel csökkenti a fenotipikus variációk számát és fenntartja a status quót."

Vagyis a te szélsőséges hipotetikus kiugrásodat ez a szelekció le fogja nyesni, ha már kialakult az ökológiai egyensúly. Dinamikusan, és "irányítottan", méghozzá az irányt az állandósult környezet adottságai jelölik ki.

Én meg azt nem értem, hogy most ezt sem fogadod el?

Magamtól: "Azt azért belátod ugye, hogy nem lehet minden szaporodási állapot után azt mondani egy változatlan környezetben, hogy lesz még egy jobb szaporodási állapot, meg még jobb, meg újra jobb és ez mehetne a végtelenségig, nemde?"

Csak kell lennie egy "határnak", nem?

Az sem elgondolkodtató, hogy nyilvánvalóan a Vörös királynő hipotézis csak korlátozottan lehet működőképes pl. a Marson, vagy a Titánon? Vagy komolyan azt hiszed, hogy azokon a sivár helyeken valahol egyre és egyre bonyolultabb parazita és gazda kapcsolatok épülnek folyamatosan?