A "bölcsész" tudománynak mi értelme?

Itt egy kicsit úgy látom, hogy elszabadultak az indulatok, szóval kicsit árnyalom a képet a saját véleményemmel :) Leszögezném, hogy nem bölcsész vagyok, így azért annyira nem lehetek biztos abban,hogy igazam is van, de...!

Felsőoktatásban rengetegen vannak olyanok, akik lébecolnak, ez tény. Ez viszont szaktól független általában. Teljesen mindegy,hogy TTK-s vagy TáTK-s vagy BTK-s az illető, én például ismerek olyat, aki ötödik év után jutott el a 3 éves fizikus BSc-n az államvizsgáig, majd megbukott ott is... Ő nem vette komolyan, így járt, talán majd legközelebb. Ugyanígy a bölcsészek között is van ilyen, nem is egy. De ezek az emberek általában semmire nem viszik az életben, ahogy a kérdező is sz*rt bele, és most másokon próbálja levezetni az az általi frusztrációját, hogy belőle nem lett semmi. A #36-os válaszolónak is hiába van két mérnök diplomája, mert tudok olyan gépészmérnökről, aki nyolc órában gürizik egy gyárban betanított munkán, mert sehová nem vették fel (és emiatt furcsállom, hogy csak ennyit mondott magáról, ha álommelója lenne, akkor arról is hallottunk volna).

Magyarországon szerencsére mindenkinek megvan a lehetősége arra, hogy tanuljon, és vigye valamire, (még ha sokszor nem is egyenlőek a feltételek, és valakinek 5-ször annyit kell gürizni, mint másoknak), ez csak az egyénen áll, nem a diplomán. Nehogymár egy darab papír alapján ítéljünk meg embereket. Az eredmények számítanak. Most például egy újságírót, akinek a cikkeit olvasod naponta elkezdesz utálni, mert BTK-n végzett? Nem lehetne, hogy ahelyett hogy mindig csak az okot keressük, hogy mi miért is vagyunk jobbak mindenki másnál, elkezdjünk örülni a másik sikereinek?

"Másrészt mérnöki szempontból ez a "kiemelkedőt alkotó" szinte nonszesz hazánkban."

Na ez úgy ahogy van baromság :) Csak hogy egy példát mondjak, a Hunqutech program, amiben villamosmérnökök is dolgoznak a fizikusok mellett. Vagy a Roborder. Sorolhatnám a mérnököket, akik kiemelkedőt alkotnak hazánkban.

"A #36-os válaszolónak is hiába van két mérnök diplomája, mert tudok olyan gépészmérnökről, aki nyolc órában gürizik egy gyárban betanított munkán, mert sehová nem vették fel "

Persze, én is tudok ilyenről. Ami engemet illet, a kutatás szektorban dolgozom, és a külföldi felekkel a kapcsolattartás is rendszeres.

"Csak hogy egy példát mondjak, a Hunqutech program, amiben villamosmérnökök is dolgoznak a fizikusok mellett. Vagy a Roborder. "

Persze, egy-két kivétel van. Azonban érdemes megnézni a támogatókat és a konkurenciát is.

De látom, hiába írok értékes dolgokat, lepontoztok. Részemről az okfejtést bezárom. Járja mindenki a saját útját, tegyen úgy, ahogy azt jónak látja. A kérdést törlöm a listámról, akinek van kérdése, privátban tegye fel.

Azért az bájos, hogy a szabad bölcsészek alapján ítélik meg a teljes bölcsészettudományt (használjuk most ezt az esernyő fogalmat). A BTK-k többségén nincs, vagy nem tud elindulni a szabad bölcsészet a kevés jelentkező miatt. Sőt, a karok létszámát tekintve ők egy nagyon-nagyon marginális csoport.

De akkor kik járnak ide? Nyelvszakosok, történészek többnyire, illetve például kommunikáció és média szak is van itt (aki itt végez, azt az újságíró szakma/IT-telekommunikációs cégek felszippantják). Persze, a kulimunkát végző bölcsész létezik, de korántsem olyan mennyiségben, mint gondolná egy kívülálló.

Én például a tanárképzésben vagyok, mindkét szakom "bölcsészeti" (történelem és angol). A képzés felénél felvett egy nyelviskola, amely nemzetközi cégeknél végez nyelvoktatást. Mérnököket tanítok angolul, akik nyelvtudás nélkül nem tudnának a meetingeken/beszámolókon megszólalni, mert angolul folyik ezeken minden.

Konklúzió: Aki keres, az talál. Tényleg vannak, akik nem mennek sokra a végzettségükkel. Viszont szerintem vannak ennél nagyobb problémái is a felsőoktatásnak.

Bármiről lehet véleményt mondani. Az vélemény, nem kell indokolni, viszont a véleményezőt minősíti akkor is, ha az illető ezt nem hiszi el. Honnan lehet ezt tudni? Egyszerű, aki gyakran mond a valóságnak ellentmondó véleményt, szép fokozatosan nem veszik figyelembe a szavát. Aztán ugyanilyen fokozatosan jön a frusztráció, az illető pedig elkezdi úgy vélni, a világ ellene van. Pedig nem. A világ egyszerűen csak nem törődik vele, nem fontos.

Kicsit más a helyzet, ha valaki nem véleményt mond, hanem állít. Az állítás - ha nem triviális, a nagy többség által azonnal érthető - bizonyítani szokás. Ennek sok módja van, egyik a hivatkozás. Ezt azonban akkor használjuk, ha egyfelől van könnyen érthető, másfelől körülményes lenne az adott helyen a magyarázat. Itt például gyakran kérik számon a hivatkozást, mert ezt látták másoktól. Pedig sok esetben elég lenne egy picike gondolkodás.

Az igazolás rendkívül fontos része a mérés (végső soron minden eset ide lyukad ki). A mérés elvégzéséhez mértékegység kell. Ha az nincs, mérés sincs, bizonyítás sincs. Mértékegységet néha könnyebb, néha nehezebb kreálni, de sose könnyű. A probléma mindig az, hogy ennek a kreációnak hatása van a többi dologra. Azt nem vizsgálni, egyenértékű az önkényes vagdalkozással.

A fizikai munkát végzők egyszerűen nem hiszik el, hogy a szellemi munkát nem lehet mérni. Ők megszokták, hogy a saját tevékenységük mérhető, és nem tudják elképzelni, hogy a másik miért nem. Ezért (nehogy önképükön csorba essék) tagadják ezt a problémát. Ám mérési módszert mondani nem tudnak. Amit mondanak, arról többnyire azonnal kimutatható, hogy ellentétes hatása van a kívántnak. Ha azonnal nem, akkor nemi gondolkodás (szellemi munka) után. De például a tagadó ezt a munkát se ismeri el, mert ha megtenné, fizetnie kéne érte. Nem érti meg hogy az okfejtéssel tanult. Ha pedig valaki tanította (bármely csekély mértékben), azért jár a fizetség. Hiszen egy zsemle se nagy dolog, de ingyen nem adják.

A bölcsészet művelésének eredményét nem lehet mérni! Vagyis nem lehet meghatározni, mondjuk egy hónap alatt mennyi értéket termelt, márpedig egy hónap után szoktak fizetéseket adni. Na de mennyit? Viszont letagadhatatlan, hogy valami érték mégis keletkezett! Valaki csak rájött, hogy a fáról bottal hogyan lehet leverni a gyümölcsöt. Jár érte fizetség? Bizony, aki nem tud fára mászni, többnyire éhen halna, mire az magától leesik.

A tolmács (aki bölcsész, ha ezt nem is hiszi mindenki) fordít. Mennyit kell fizetni, ha mondjuk 20 oldalnyi szöveget lefordít? És eltérőt, ha verset fordít, regényt fordít, műszaki szöveget fordít? Eltérőt, ha angolról, oroszról, héberről, hottentottáról fordít? Aki nem tartja munkának, nem tudja megmondani, mennyi a fizetség érte, nem vitapartner. Van egy véleménye, a tapasztalat azt mutatja, nem érdemes foglalkozni vele.

Szeretném leszögezni, csak egy meglehetősen egyszerű példát mondtam. Kizártnak tartom (vélemény, de tudnám igazolni!), hogy a bölcsészet értékét tagadók tudnának hozzászólni érdemben. És akkor mi van a "lébecoló" tanárokkal, a mélázó kutatókkal, a sétálgató írókkal és napestig sorolhatnám? Aki legyárt egy csavart, világos, dolgozott egy ideig (jól látható!), aztán vn csavar. Ám ki mondja meg, ha én a villamoson bámulok kifelé, nem éppen egy, az elektromos autó tartós működéséhez szükséges differenciálegyenletet oldok meg? Vagy ki állapíthatná meg, mikor Petőfi a vízparton bóklászott, nem éppen akkor született meg a Tisza című verse? Fontos ez a vers? Ha nem (nincs haszna), miért tanítják az iskolában? Az elmúlt száz évben minden pedagógus, aki ezt tananyaggá tette, tanítja, mind haszontalan élősködő? Csak az ezt állítók nem azok?

Az ősember azt hitte, amit látott! Igaza volt, mert szinkronban volt a világgal, akkor az ősemberiség tudása, tapasztalata eddig tartott. Ma kicsit előbbre járunk. Aki ma azt hisz, az van, amit lát, ősember szinten van. Csakhogy azóta meg kellett volna, meg lehetett tanulni, hogy a tudás ennél kicsit több. Hogy meg lehetett volna, azt onnan látni, hogy elég sok ilyen ember van. Lehet hivatkozni hátrányos helyzetre, ezt bizonyos mértékig értelmes ember tolerálja is, ám nem minden határon túl.

Én természettudományos képzést kaptam (remélem eredménnyel). És ennek hatékony hasznosításához elengedhetetlennek tartom az irodalmat, történelmet, zenét, művészeteket, pszichológiát, szociológiát és sok mást, egyszóval a bölcsészetet. Konkrétan és csak úgy általában is. ÉS ezért hajlandó vagyok fizetni is, nem is keveset. Hogy mennyit? Nem mérem. Pontosabban egy egyszerű mércét használok: a bölcsész is ember. Igényei vannak hogy alkothasson és hogy jól éljen (ami kell az alkotáshoz). Ha én és mindazok, akiknek ez a véleményük, annyit adok, hogy ők is elégedettek legyenek, akkor meg vannak fizetve. Honnan tudom? Rájuk nézek. Megtanítottak annyi bölcsészetre, hogy biztos lehessek benne, egyetértünk. Ha pedig így van, miről beszélünk?