Ezeknek a Pont Ott felvételiváróknak annyi az értelme, hogy mindenki világgá kürtölheti, hogy egyetemista lesz? Létezik olyan, aki ott tudja meg, hogy nem vették fel?
Nem tudom, én annak idején 4 fal között értesültem az eredményről és eszembe nem jutott kimenni az idegrendszeremet kínozni ezzel. Mondjuk igaz, hogy alacsony pontszámú hiányszakra jelentkeztem (és még ennek ellenére se mentem ki) így nagyjából számítottam rá, hogy felvesznek (utólag bár ne vettek volna fel), de az ilyen felvételi pontváró bulinak szerintem iszonyatosan depresszív hatása van annak akit mégsem vesznek fel (sehova) és a sok örömittas fiatal körében én tuti öngyilkos lennék ott helyben. Ismertek olyan embert, aki ott helyben bőgte el magát a szomorúságtól? Eleve az ilyen pontváró bulikba tényleg azok mennek, akik tutiszuperokosak és biztosak benne, hogy ünnepelni fognak?
Tudod különbözőek az emberek, attól hogy te így gondolod, más még nem. És nem csak a ponthirdetés miatt mennek ki az emberek, hanem a programok, ismerősi társaság miatt is.
Igen ismerek olyat aki elsírta magát ott sajnos nem örömében.
Én elbőgtem ott magam anno sok éve, bár inkább idegből, mert amúgy felvettek.
Abban az időben felvételiztem, mikor elkezdtek megszűnni a főiskolák és beolvadtak karoknak. Az a szak, ahová sejtettem, hogy menni fogok, pont egy ilyenen volt, Pázmány egyik karaként, de akkor még saját nevét megtartva. A P sem épp a lista eleje, aztán a sokk, hogy nincs ott a listában az adott kar, adott szak... majd hiába pörög tovább, főiskolai nevén sincs bent... és végére ér és nincs és nincs...
Akkoriban még nem volt okostelefon (legalábbis nekem nem volt még), szóval az ünneplő tömegen áttörni a kihelyezett nyilvános gépekhez a felvihez, már totál kiborulva, de nyilván a honlap épp összeomlott és még nincsenek fent a ponthatárok...
Borzasztó érzés volt, hogy mindenki örül meg osztálytársakkal is pont összefutottunk, hogy jajj kihova, én meg csak sírni tudtam az idegességtől.
Végül egyik baràtnőmhöz mentünk át, vagy két órával később volt eredmény a honlapon, és persze, felvettek. De a dolog örömét már elvette. Az sms meg valamikor csak éjfél körül jött, akkor már mindegy volt.
Én úgy mentem oda anno, hogy szinte biztos nem lett meg, de nem akartam kimaradni a feelingből. Nem ért akkora sokként, mert előtte felvételiztem és fel is vettek külföldi képzésre, de azért nem esett jól, hogy beleadtam mindent mégis lemaradtam .
Volt aki ott tudta meg, iszonyú sokáig zokogott úgy szegény lány, hogy a barátnőit pedig sanszosan mind felvették.
Mindeki másképp gondolkodik. Az is oké, ha az ember elmegy, az is ha nem, eredménytől független.
Viszont valahogy érzek itt egyfajta irigységet/ rosszindulatot. Miért baj az neked, ha valaki ezt világgá kürtöli ? Nyugodtan lehetnek rá büszkék, ha annak érzik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!