Mi az igazság a románok eredetéről? Hogyan kerültek Erdélybe? Tényleg mindig ott voltak?

#11

Akkoriban az ország ezen szegletében senki nem beszélt magyarul. Nem ismertek olyat aki tudna magyarul. Jah igen és itt most ne valami határon túli részt képzelj el. Fejér megyéről van szó.

Azzal maximálisan egyetértek, hogy tényalapon kell a kérdéshez közelíteni, nem pedig szeretem-nem szeretem alapon. Csak akkor valóban a tényeket nézzük, mert ha így közelítünk a dologhoz, egyrészt azt fogjuk látni, hogy az ilyen „amagyarokmindigiselenyészőkisebbségvoltak”-teóriák ellenőrizhetetlen, üres spekulációk. Másrészt a következőket konstatálhatjuk:

1. amint arra részint a kérdező is utalt, Erdélyben gyakorlatilag nem létezik román eredetű toponímia. A magyar eredetű helynevek mellett szép számmal találunk török (bolgár/besenyő) és szláv neveket is, román elemeket viszont legfeljebb szórványosan, és inkább csak a mikrotoponímia szintjén;

2. míg pl. a bolgártörök és szláv jelenlét (ahogy különben legalábbis a XX. századtól a magyar is) forrásokkal és régészetileg egyaránt igazolható, a románoknak sem a forrásokban, sem a korai leletanyagban nincs egyértelműen kimutatható nyoma (forrás-vonalon Anonymusba, aki különben is későbbi most inkább ne menjünk bele, mert bonyolult és zsákutca);

3. a kontinuitás-sztori mellett a román történettudománynak ennek megfelelően mindedig gyakorlatilag csak egy érvet sikerült felhoznia: a nyelvi érvet, hogy kérem szépen ez egy újlatin nyelv, csakhogy

4. ez nem érv. A Kárpátoktól, sőt a Dunától délre (ahonnan más, komolyabb elméletek a románokat eredeztetik) ugyanúgy a Római Birodalmat találjuk még a késő-ókorban is, azzal az apró különbséggel, hogy Moesiában hosszabb ideig volt római jelenlét, mint a Kárpát-medence kelti részén, tehát a nyelvi hatások is erősebbek lehettek;

5. ugyanebbe az irányba mutat az az apróság is, hogy az újlatin nyelvek keleti csoportjának (az egymáshoz nagyon közel álló román, aromán, meglenoromán és isztroromán) közül kettőt a Dunától délre, egyet pedig a délszláv térség nyugati szélén beszélnek, amely szóródásnak életszerűbb epicentruma a (Nyugat-)Balkán, mint a Kárpát-medence keleti karéja, ráadásul

6. areális nyelvészeti szempontból a keleti újlatin nyelvek, az albán, a macedoszláv, részben a bolgárszláv (és az újgörög) szintén nagyon közel állnak egymáshoz: ugyanannak az ún. balkáni sprachbundnak képezik a részeit (ezen belül különben a román és az aromán az albánhoz állnak a legközelebb). A nem-nyelvészek kedvéért: a sprachbund vagy areális csoport olyan nyelvek csoportja, amelyek a földrajzi közelségből adódóan egy idő után elkezdenek hasonlítani egymásra mind szókészletileg, mind grammatikailag, akkor is, ha egyébként különböző nyelvcsaládokba vagy( mint itt,) nyelvcsaládágakba tartoznak (a balkáni sprachbund esetében pl. jellegzetes a hátravetett, enklitikus határozott névelő, az analitikus melléknévfokozás stb.). Namármost ezek az areális hasonlóságok (a román nyelv erdélyi, moldvai, bukovinai tájszólásaiban is megvannak!) nehezen magyarázhatóak, ha a román a csoport többi nyelvétől elszigetelve fejlődött a Kárpátok között. A nyelvcsaládág-hovatartozás tehát könnyedén kialakulhatott a Dunától délre, az areális jellegzetességek viszont nehezen alakulhattak volna ki a Dunától északra.

Summa summarum: semmiféle bizonyíték nincs arra, hogy a románok a dákok leszármazottaiként „őshonosak” Erdélyben, lehet azonban amellett érvelni, s éppen a román történészeknek oly kedves nyelvészeti érvek segítségével, hogy az etnogenézisük (amennyiben a román nyelv a román nép nyelve (bár ebben pont nincs okunk kételkedni)) a Dunától délre, valahol a balkáni térségben mehetett végbe.