Most akkor mi az igazság honnan származnak a magyarok?

Hülye vagy, a finnek nem skaninávok, a finn a kecsua nyelvek közé tartozik.

A magyarok pedig Atlantisz szigetéről származnak, ez közismert.

Itt felmerülhet a kérés, hogy mitől magyar a magyar.

Mert ha a genetikát nézzük, a többszöri elnéptelenedés, és az azt követő betelepítések, meg a természetes keveredés miatt genetikailag nem sok közünk van a honfoglaló magyarokhoz. Pl. az egyik nagymamám cseh volt. De én nem 75%-ig, hanem 100%-ig vagyok magyar. A genetikai megközelítés nem biztos, hogy releváns.

A nyelv az, ami számít? Hiszen a nyelv folyamatosan változik, fejlődik, a ma használt szavaink igen jelentős része más nyelvből származik, mint ahogy más népek is átvettek tőlünk szavakat. A finnugor nyelvrokonság tudományos alapokon áll, ami a vele szemben felhozott egyéb elméletek esetén nem mondható el. Bár azért a tudományos álláspontot is lehet azért csűrni-csavarni, azért abban van néhány olyan következtetés, ami nem feltétlenül magától értődő.

Viszont erről egy erdélyi utam jut eszembe. Valahol Moldvában voltunk egy nagyobb társasággal, meg helyiekkel, és az egyik helyi lakós románul bizonygatta, hogy ő magyar. A szülei még tanultak magyarul, de már tudtak románul is, de őt román anyanyelvre tanították, és ő már nem tanult meg magyarul. De magyarnak gondolja magát, magyar kultúra szerint él. Ergo a nyelv sem biztos, hogy elsődleges ilyen szempontból. Van olyan nép, ami a kulturális kontinuitása mellett nyelvet cserélt. Ettől még ugyanarról a népről van szó.

Akkor ezek szerint a kultúra számít, a szokásaink, a meséink, a mondáink, a történelmünk, az ételeink, az ünnepeink? Szerintem elsősorban valóban ezek teszik a magyart magyarrá, mert ebből fakad egy sajátos, a többitől eltérő világkép, értékrend, összetartozás és elkülönülés. Pedig ezek is folyamatosan változnak. A legtöbb ételünk alig pár száz éves múltra tekint vissza. A magyar konyha jellegzetes alapanyaga a paprika. Egy igazán jó paprikáskrumpli, paprikáscsirke, na az valami. De hol volt itt Amerika felfedezése előtt paprika, vagy krumpli? Vagy vegyük a népzenét, néptáncot. Még a régebbi táncaink, zenéink is reneszánsz, barokk eredetűek. Persze vannak régebbi rétegek is, de nem annyira kardinálisak. De itt van egy fontos faktor, nem egy az egyben vettük át a nyugati reneszánsz és barokk zenét és táncot, hanem a saját kultúránkba illesztettük azt, így speciálisan magyar lett.

Vagy ott vannak a fő ünnepeink, a húsvét, a pünkösd, a karácsony, ezek is folyamatosan változtak és folyamatosan vettünk át külföldi hatásokat. Sokan irtóznak a halloween magyarországi átvételétől, de én nem annyira. Ez egy mindig is meglévő folyamat volt, nem tartom veszélyesnek a kultúránkra nézve. Annyi más van, ami hatással van a kultúránkra. Ma egy magyar, egy német, egy olasz, egy francia életmódja alig tér el egymástól. Ugyanazt a farmert húzzuk fel, ugyanazt a munkát végezzük mondjuk egy irodában, vagy egy építkezésen, szinte ugyanazt a tömegmédiát fogyasztjuk, kvázi ugyanazokat a filmeket nézzük meg az ugyanolyan moziban, lassan már ugyanazt az ételt is esszük – pizza, hamburger, stb… –, bár sok esetben ezek is mind átszíneződnek a saját alapkultúránkkal (pl. magyaros pizza, magyar motívummal hímzett farmer, stb…).

Itt ami számít, az inkább valamiféle belső azonosulás, amitől valaki magyar lesz. Ha az eredetünket nézzük, akkor meg ennek a kulturális azonosulásnak a kontinuitása. Innen nézve meg lehet – bár nem kizárt szerintem –, hogy például a hunokhoz nem sok közünk van, mégsem véletlenül azonosítottak sokan velük, nem véletlenül létezik ez a hun-magyar kapcsolat, mint mém, mert van alapja. Kulturálisan nagyon hasonlóak vagyunk. Kulturálisan mi egy lovasnomád nép vagyunk, pontosabban a kulturális kontinuitás oda vezet vissza, ott meg majdnem mindegy, hogy melyik hasonló kultúrához tartozónak tekintjük magunkat, nota bene ezek a népek is keveredtek, tanultak egymástól, így nehéz is igazán jól megkülönböztetni, hogy hol vannak a határok.

Kicsit olyanok vagyunk, mint a torta. Mondjuk egy erdélyi magyar süt egy tortát. Szlovák búzából szlovák malomban őrölt lisztből, magyar tejből – amit egy Magyarországon lévő gazdaság állít elő, de amit egy angol nemesítésű tehén ad –, holland kakaóporból – amihez a kakaóbabot a Dominikai Köztársaságból importálja –, román cukorból osztrák recept szerint készít egy tortát, akkor honnan is származik a torta?

Féltudással finn-magyar rokonságról beszélnek.

Nem teszik hozzá, mert nem tudják, hogy csupán NYELVrokonságról van szó.

Az, hogy hol volt a valódi őshaza, még találgatásoknak sem lehet alapja, annyira ismeretlen.

.

Tehát az az igazság, hogy megalapozottan senki nem tudja, mi az igazság.

Tetszik vagy sem, de keverékek vagyunk. Egy magyarnak jó eséllyel sokkal több germán és/vagy szláv őse van, mint olyan őse aki Árpád vezérrel érkezett a Kárpát-medencébe.

Annyi a biztos, hogy a nyelvünk valóban finnugor, és hogy az ősmagyaroknak volt elvileg valamennyi köze a turáni népekhez is.

De miért is van ennek a jelentősége? Az a magyar, aki része ennek a kultúrának, és aki tenni akar érte. Például az aradi vértanúk között nem sok magyar származású volt, mégis kiváló magyar hazafiak voltak.