Miért nem igazságos az élet?

Igaz az, ami megfelel a valóságnak. Az igazság egy kijelentés és annak tárgya között fennálló viszony.

Az igazságosság meg valamiféle elvárás, vágy arra, hogy hogyan kellene történnie a dolgoknak. Az igazságosságot nem a valóságból, az igazságból, hanem valamiféle erkölcsből, ideából, ideális esetből vezetjük le. Hogy ez helyes-e? Bizonyos esetekben igen, mert pozitív tettekre, pozitív személetre ösztönözhet. Bizonyos szempontból meg nem, mert hamis világképet alakíthat ki valakiben, vagy felesleges negatív érzéseket kelt, ha valami nem ezen elvárás szerint alakul. Felesleges, mert ezek az érzések a legtöbb esetben nem változtatnak semmin, maximum az adott ember érzi magát rosszabbul, de a világot nem teszik jobbá. Tehát ezek az érzések feleslegesek, kerülendőek.

Marcus Aurelius mondta, hogy „Minden, ami történik, igazságosan történik.”. És valahol igaza van. Lehet, hogy az ember szubjektív, szűk perspektívájából nézve valami igazságtalannak tűnik, de minden a világ rendje szerint történik, beleértve az emberek történéseit, tetteit. Mindennek oka van, ilyen értelemben a világ törvényének megfelelő, igaz, tehát igazságosnak kellene tekinteni.

Lehet nem az élettel van a gond, hanem azzal az illúzióval, amivel gondolunk rá. Lehet érdemes különválasztani, hogy nekem vagy neked személyesen mi tetszik, mi nem tetszik, mit tartunk helyesnek, jónak, és azt, hogy mit jelent az, hogy „igazságos”.

Ha nem hiszel Istenben, akkor az élet csak egy természeti jelenség, aminek nem kell igazságosnak lennie.

Ha hiszel Istenben, akkor azért, mert ő így akarta. Miért vágynánk az isteni igazságszolgáltatásra, ha már az életben minden igazságos lenne?