A szerelem nem más mint egy biológiai program, amely a fajfenntartásra irányul?

A szerelem állapotát jól jellemzik különböző biokémiai folyamatok, nyilván egy biológus ezen biokémiai folyamatok jellegzetességeit fogja tudományos módszerekkel vizsgálni. De ettől még a szerelem nem ennyiből áll.

A természettudományok – nyilván a maguk vizsgálatának szempontjából – absztrahálnak, bizonyos szempontból vizsgálódnak. És ez így is van rendjén. Csak néha megfeledkezünk arról, hogy a világot, vagy benne bármit nem csak maga az anyag alkotja. Az autó nem csak másfél tonna fém, ennyi kg műanyag, annyi kg szerves anyag, stb… Nem csak anyaga van az autónak, hanem az anyag által megalkotott struktúra, rend, meg az abból származó dinamika. Az autó nem az anyagától autó, sőt ez a lényegtelenebb szempont. Sokkal lényegesebb szempont, hogy az az anyag milyen formát ölt, milyen rendben helyezkedik el. Ha egy ipari présbe bedobsz egy autót, akkor az anyagi összetétele – elhanyagolható kémiai folyamatoktól eltekintve – nem fog változni, viszont az autó megszűnik autónak lenni. Mert az a két alumínium atom, ami régen az autó volt, az most máshogy helyezkedik el egymáshoz képest, más viszonyban vannak, így más kölcsönhatások alakulnak ki közöttük.

Az ember sem 80 kg-nyi hidrogén, oxigén, szén, meg néhány egyéb atom. Ez a lényegtelenebb része. A lényegesebb része az a komplex rend, ami ezen atomok között feszül. Nem anyagként, hanem struktúraként, ami egy elvont fogalom. Ennek vannak fogalmilag, leginkább az egész működésében betöltött szerepe szerint összetartozó, más részektől elkülönített részei, mint pl. hasnyálmirigy, tüdő, vagy bokaszalag. Ehhez képest borzasztóan leegyszerűsített kép, ha az embert úgy definiáljuk, mint 80 kg ilyen-olyan atom.

Vagy még egy példa, egy háromfogásos ebéd, az gasztronómia. Ha ezen három fogás tányérját összeöntöd, majd leturmixolod, akkor az nem gasztronómia lesz, hanem moslék. Oké, hogy ugyanannyi szénhidrát, ugyanannyi vitamin, ugyanannyi fehérje lesz benne, mondjuk diabetológiai szempontból le lehet és talán le is kell egyszerűsíteni a képet ennyire, de azért mégis érezzük, hogy ezt a moslékot mégsem fogadnánk el egy étteremben, mert nem egyenértékű a három fogással, gusztusosan tálalva.

~ ~ ~

Ha az a kérdés, hogy a szerelem állapota során megtapasztalt érzések, változások alapvetően biokémiai folyamatok eredményeként jön létre, akkor a válasz egy nagyon határozott igen. Ha annak az érzésnek, ami mi szerelemnek hívunk, a kialakulását, létezését meg lehet-e indokolni evolúciós szemmel, akkor arra is határozottan igen a válasz. Nyilván a fajfenntartás az egyik legfontosabb célja az életnek úgy általában, akiben nincs meg ez az ösztön, annak a génjei nem öröklődnek tovább, amelyik fajban nincs meg ez az ösztön, az kihal. Pont ezért egy komplexebb idegrendszerrel rendelkező lényben ennek a fontos célnak a művelése pozitív érzetet kelt, kvázi a test jutalmazza ezt a tevékenységet, hogy jó érzés legyen csinálni, hogy vágyjunk rá. Ez így mind-mind igaz.

De ettől a szerelem nem egyenértékű egy puszta fajfenntartásra irányuló programnak, mint ahogy egy autó sem tekinthető másfél tonna fémnek, egy ember 80 kg atomkupacnak, vagy egy tál moslék háromfogásos ebédnek. Adott vizsgálódási szempontból lehet elég ennyi a leírásukhoz, de összességében pont a lényeg veszik el ezekből a megfeleltetésekből.

Mi a lényeg?

Az a probléma, hogy ezek a magasabbrendű társítások csak emberi fogalmak és nagyon nem egzakt leírások.

Miben több a struktúránál és az abból adódó funkciónál?

Amiben több, azt az ember költötte hozzá. Lehet szerelmes költeményeket írni, lehet autók iránt érzéseket táplálni. Befolyásolja a társadalmat , ez tesz minket emberibbé, ugyanakkor kegyetlen dühös állattá is. Modulálható, kikapcsolható, előidézhető drogokkal és elektromos stimulációval, műtéttel.

Akkor mi a szerelem lényege?

Az igazság az, hogy a többit az ember költi hozzá az elméjével. Nem kell autófogalom sem. Elég ha egy követ veszünk. Mi a kő lényege? Mi a szerepe? Mi a célja?

Van struktúrája, és abból adódó funkció, dinamizmus. Minden más csak emberi illúzió.

A kő és a szerelem tökéletesen analóg. Egyébként mindegyikkel lehet embert ölni :D

A kérdést nagyon egyszerű tisztázni:

Létezik-e olyan szerelem, ami nem jár semmiféle testi vággyal?

Utolsó kettő:

Szép összefoglalása a valóságunknak, szépen eltávolodtunk itt a szerelem témától egész tág filozófiai kérdésekre.

Mi az univerzum az intelligens élet kialakulása előtt? Egy nagy anyaghalmaz, semminek nincs semmi célja, minden csak van. Állatok is szimplán ösztönből cselekednek, nem gondolkoznak, számukra nincs jó vagy rossz, nincs moralitás, nem utálják az áldozataikat, csak enniük kell valamit a túlélés érdekében. Aztán bejött az ember a fejlett agyával, aki elkezdett gondolkozni, elkezdett moralizálni, elkezdett alkotni, és létrejött az eszmeiség, azaz a valósághoz hozzáadott szellemi érték. Társadalom, kultúra, vallások, tudomány, ilyen a szerelem is.

Viszont az univerzum megértéséhez először azt kell megértenünk, hogy a valóságtól szét kell választani az eszmeiséget, így fejlődünk, erről szól a tudomány. A vallások pedig ellenkezőleg operálnak.

> Az a probléma, hogy ezek a magasabbrendű társítások csak emberi fogalmak és nagyon nem egzakt leírások.

Valóban nem egzakt leírások. A természettudomány azzal foglalkozik, ami egzakt módon értelmezhető. De a tudomány a világról szerzett ismereteinknek csak egy részét fedi le.

Ebből a mondatból egyébként alapvetően egyetlen szó az, amit nem értek, a „csak” szót. :-)

> Miben több a struktúránál és az abból adódó funkciónál?

Nem több. Pont ezt a struktúrát és funkciót jelentik. És pont ez hiányzik a leegyszerűsítésekből.

> Amiben több, azt az ember költötte hozzá.

Igen, de pont ettől vagyunk emberek. És emberek vagyunk.

> Lehet szerelmes költeményeket írni, lehet autók iránt érzéseket táplálni. Befolyásolja a társadalmat , ez tesz minket emberibbé, ugyanakkor kegyetlen dühös állattá is. Modulálható, kikapcsolható, előidézhető drogokkal és elektromos stimulációval, műtéttel.

Igen, igen, igen és igen. Ezek mind igazak, viszont nem írják le a szerelem fogalmának egészét, csak bizonyos jellegzetességeit.

> Akkor mi a szerelem lényege?

Filozófiai síkra terelődtünk. Egyáltalán mit jelent az a szó, hogy „lényeg”. Hogy a levesben 3 grammal több víz van, az nem lényeges. Hogy három grammal több tészta, az sem. Hogy három grammal több légy, esetleg 3 grammal több arzén, az meg valahogy lényeges. Pedig objektíven nézve az is csak egy összetevő. Persze, mert nekünk célunk van azzal a levessel, és szempontjaink vannak, ami alapján valamit lényeginek vagy lényegtelennek nyilvánítunk. Eleve a lényeg fogalmában benne van, hogy az emberi működésből fakadóan szubjektív, önkényesen súlyozott összessége valamilyen tulajdonságoknak.

A szerelmet nem úgy éli meg az ember, mint futtatandó programot, sem úgy, mit biokémiai folyamatokat, tehát az ember számára a szerelem nem ez. Én is tudom, hogy a bizonyos leves protonokból, neutronokból, elektronokból áll, és akármennyire jól tudom ezt, mégsem az az élményem, hogy én most egy kupac elemi részecskét eszek, hanem az, hogy húslevest. A húslevesnek meg emberi nézőpontból mások a lényegi tulajdonságai, mint mondjuk egy fizika, egy kémia, egy statisztika vizsgálódása szempontjából.

> Minden más csak emberi illúzió.

Nem illúzió. Az ott van benne, meg bennünk. A kő minden más, általad illuzórikusnak tartott tulajdonsága a mi működésünkkel, tudatunkkal való viszonyrendszert jelent, amihez a mi elménk fogalmakat, mint összetartozó, a viszonyunkból származó jellegzetességéből adódó tulajdonsághalmazokat képez.

~ ~ ~

Az a baj ezzel a gondolkodásmóddal, hogy nyilván van alapja. Mondjuk egy fizikus a karosszékből könnyen eljuthat egy ilyen látásmódig. De aztán feláll, és mégis csak húslevest eszik, és nem protonokat, neutronokat és elektronokat.

Mert ha innen nézzük, akkor baromi sok dologról ki lehet jelenteni, hogy nem létezik, csak mi költjük ezeket a fogalmakat az elménkben a világról. Nincs szerelem, nincs élet, nincs nemzet, nincs húsleves, nincsenek szavak, nincsenek érzések. Há' mert csak elemi részecskék és kölcsönhatások vannak.

És mégis, ha megkérdezel 1000 embert, hogy létezik-e húsleves, szerelem, élet, akkor 999 fogja azt mondani, hogy persze, ezek léteznek. (A maradék 1 meg csak azért nem mondja ezt, mert süketnéma.) Oké, hogy tudományosan analizáljuk a világot, de közben ne feledkezzünk meg arról, hogy ez csak egy vizsgálódási eszköz, alapvetően a világot nem tudományos megközelítéseken keresztül éljük meg. Ha úgy tetszik, hozzáköltjük a többi illuzórikus jelentést, de hozzáköltjük, mindenki hozzákölti, ezek is léteznek, csak nem anyagként, hanem az emberi tudat működésének termékeként.

#15, én ezt teljes mértékben értem. Valahogy nekem a materialista és racionális gondolkozásmód teljesen összeegyeztethető.

Mikor megláttam tegnap sportolás közben a hosszú barnahajú lányt, szeplős vállal, és elképesztően mélybarna őzgömb szemekkel... már másodjára. Egyből beleszerettem. Itt már eljuthatunk oda, hogy a szerelem nem is definiálható jól, mert az igazán mély életreszóló érzésektől, a szeretettől eljuthatunk a hirtelen fellángoló érzésekig.

Pontosan tudom agykutatóként hogy melyik magból indulnak ki azok a neuronok, és mennyi neurotranszmittert bocsájtanak ki stb stb... mégsem ez járt a fejemben, amikor megláttam újra a lányt :D Nem a szerotonerg és endorfin rendszeremen gondolkoztam, hanem csak néztem szív alakú Goofy szemekkel.

Tehát pontosan tudom, hogy mi a szerelem számomra, hiszen ez hajt és hajt előre miközben tudom, hogy a mezolimbikus pályám jutalmazórendszerként fulladozik a dopaminban :D

Nem tudok amellett viszont elmenni, hogy es csak illúzió. Azért illúzió, mert ez a jutalomrendszer - bár emberré tett minket - csak a természet játéka. Pukkaszd ki azokat a dopaminerg sejteket, és a szerelmed onnantól kezdve csak egy húcsomó lesz. Mi ez ha nem illúzió?

Egyébként az illúzió egy betonstabil definíció és tökéletesen ráillik a szerelemre.

Illúzió pl egy kártyatrükk, amikor sejted hogy valami fizikai machinéria történt, de az agyad nem tudja feldolgozni, és tapsolsz meg örömködsz.

Vagy egy optikai illúzió még jobb példa is, mert ott konkrétan a látórendszered sajátosságait "veri át" az az ábra.

Itt már eljutottunk oda, hogy a saját agyunk veri át saját magát, mert bizony baromi jól érezzük magunkat szerelmesen, közben jól bedrogozott minket endogén módon. Itt maga a jutalmazó rendszer ami gyakorlatikag az egész életünket egy illúzióban éljük le a saját agyunk sajátosságai miatt.