Az ateizmus tekinthető eszmének?

@12: Lehet számodra az, de ez a szó nem ezt jelenti, így ha erről beszélgetesz, ez félreértésekhez fog vezetni. Vannak ateisták, akik istentagadók, de a többségük nem az, csak szimplán nem hisz istenben - aktív tagadás nélkül.

Hasonló a helyzet ahhoz, mintha neked a tanár szó olyan embereket jelentene, akik történelmet oktatnak. Vannak tanárok, akik valóban történelmet oktatnak, de több van, aki nem. Ha te mégis ilyen értelemben használod ezt a szót, az félreértéseket szülhet.

Kedves Mojjo!

Nem mindegy, szerinted, hogy valaki erős, vagy gyenge ateista?

Hogy harcosan vitázik a vallásosakkal, vagy annyira sem érdemesíti a vallást, hogy a Bibliát elolvassa, vagy hogy egyáltalán gondolatokat fecséreljen Isten létére, vagy nem létére?

Még aki agnosztikusnak vallja magát, vagy azt állítja, hogy nem zárja ki Isten létét, az sem hisz benne, tehát lényegében ateista és ebben nincsenek fokozatok, mert vagy hiszed azt, hogy van Isten, vagy nem hiszed.

Nincs olyan, hogy jobban, vagy kevésbé nem hiszel Istenben, legfeljebb lehet valaki ingadozó, vagy kételkedő, vagyis egyszer hiszi, egyszer nem hiszi, de az ő esetében is létezik a vagy, vagy poláris lehetőség és választania kell, minden esetben döntenie.

Magyarán az egyik ember szeret vitázni erről a kérdésről és erősen kifejteni a véleményét, mások azonban nem akarnak ilyen, számukra érdektelen kérdéseken konfrontálódni, de mindketten ugyanolyan ateisták, mivel nem hisznek Istenben.

Az, hogy tagadod, vagy nem is törődsz vele, at semmit nem változtat, ezek csupán megnyilvánulások.

@14: Na látod, ezek remek jó kérdések.

Az emberek hitét szokták egy lineáris skála helyett egy két dimenziós rendszerben ábrázolni, ahol az egyik tengely a bizonyosság, vagy ha úgy tetszik, az a tudom/nem tudom tengely, míg a másik a hiszek/nem hiszek istenben tengely.

Kb így:

[link]

Agnosztikus, aki belátja, hogy nem tudja biztosan az igazságot, gnosztikus, aki azt állítja, hogy ő tudja, hogy igaza van a hitében/hit hiányában. Teista, aki hisz istenben, ateista, aki nem hisz benne. Így egy agnosztikus ateista nem hisz istenben, de nem állítja, hogy tudná, hogy isten nem létezik, így nem is tagadja a létét. Egy gnosztikus ateista nem hisz istenben és azt állítja, hogy ő márpedig tudja, hogy isten nem létezik. Egy agnosztikus teista hisz istenben, de közben tudja, hogy ez tényleg puszta hit, nem egy biztos tudás. Míg egy gnosztikus teista hisz istenben és azt állítja, hogy ő igenis tudja, hogy isten létezik.

Amennyire tudom, az ateisták többsége agnosztikus, míg a teistáké gnosztikus.

Gyenge ateisták az agnosztikus ateisták, illetve azok is gyenge ateisták - ők az ún. implicit ateisták, ami a gyenge ateizmus része - akik ezzel a kérdéssel egyáltalán nem foglalkoznak, nincs véleményük, nem is érdekli őket.

Az előbbinél egy kicsit bővebb ábra:

[link]

Ez szerintem segíthet áttekinteni a kérdéskört.

"Még aki agnosztikusnak vallja magát, vagy azt állítja, hogy nem zárja ki Isten létét, az sem hisz benne, tehát lényegében ateista és ebben nincsenek fokozatok, mert vagy hiszed azt, hogy van Isten, vagy nem hiszed."

Persze, valaki vagy ateista, vagy teista, ebben nincsenek fokozatok, max az általad is említett ingadozás, teljesen egyetértek. Viszont ha megnézed, a gyenge/erős, vagy épp gnosztikus/agnosztikus besorolás nem is ennek a fokozata. Hanem annak, hogy hisz-e isten nem létében, vagy nem hisz isten nem létében sem. Illetve hogy egyenesen azt állítja, hogy ő tudja, hogy nincs isten, vagy nem állít ilyet. Ez egy másik kérdés.

Hinni isten nem létében valóban egy hit, azt állítani, hogy nem létezik isten pedig egy olyan pozíció, ami bizonyítékokat igényel(ne). Valamit bizonyítékok nélkül nem elfogadni, ugyanakkor tudni, hogy a bizonyítékok hiánya nem egyenlő a hiány bizonyítékával szerintem egy természetes álláspont, ami nem igényel sem pozitív, sem negatív hitet, ebben pedig alapvetően különbözik a gyenge ateizmus az erőstől.

Nézd Mojjo, azt gondolom mindenki tudja, de ha nem tudja, akkor is úgy van, hogy valaminek a nemlétét nem lehet bizonyítani, de nem is kell, mert amíg a léte be nem bizonyosodik, addig az irreleváns.

Így senki nem tudhatja és nem is hihet senki valaminek a nemlétében, ez csak külső megnyilvánulási forma, amiről te beszélsz, inkább az lenne a helyes meghatározás, ami az igazsághoz is közelít, hogy aktív, vagy passzív ateista e valaki.

A többi semmit nem jelent, csak egy pillanatnyi állapotot, egy viszonyulást a kérdéshez.

Olvastam persze én is ezeket a jellemzéseket, de az a véleményem, hogy túl van bonyolítva, olyan dolgok vannak felnagyítva benne, amik csak egyes emberek szemszögéből jelenthetnek valamit, de igazából téves hozzáállás.

Lehet persze mindent a végletekig osztályozni, felosztani, akár a kutyatartókat, hogy ki mennyire képezi, neveli, idomítja a kutyáját, vagy tart e egyáltalán állatot, ha meg csak eltűri, vagy mással képezteti ki, vagy nem is csinál vele semmit, kiköti láncra a kertben, de akár az gépkocsi vezetőket is különféle szempontokból be lehet sorolni rendszerekbe, amik akár értelmesek is lehetnek, más szempontból meg nem, mert a lényeg, hogy van e jogsid, vagy nincs.

Én például gyerekkorom óta ateista vagyok, a szüleim is azok voltak, de nem ők neveltek azzá, mert még csak szó sem esett erről soha, hanem a saját tapasztalataim, olvasmányaim, amik a vallásos világról is szóltak, hiszen irodalmi, filozófiai és ismeretterjesztő művekben gyakran van ilyesmiről szó.

Ettől függetlenül sem agnosztikus nem voltam, sem gyenge, vagy erős ateista, pont olyan voltam, mint most, csak régen egyáltalán nem foglalkoztam semennyire sem a kérdéssel, újabban meg szoktam válaszokat adni a valláskritika rovatban, de lényegében továbbra sem érdekel igazából, hogy van e Isten, csak inkább a vallásosak gondolkodásmódja az, ami számomra érdekes.

Azt mondjuk nem ismerem, hogy valaki jobban, vagy kevésbé hihet e Isten létében, nem is tudom elképzelni, mitől lesz valaki hívő, lehetséges, hogy nagyjából belenevelik, de ebben nem vagyok biztos, bár a válaszok sejtetnek ilyesmit, hogy valaki szélsőséges, más meg kevésbé.

Lehetséges, hogy ez is csak külső megnyilvánulási forma és itt sincs különbség valójában, de ebben nem vagyok bizonyos.