A nándorfehérveri diadal mennyire tekinthető magyar érdemnek?

abban a korszakban ennek a kérdésnek nincs értelme. magyarnak vagy franciának vagy angolnak vagy hottentottának az számított, aki a magyar vagy a francia vagy az angol vagy a hottentotta király hűbérese (akár áttételesen) volt. a nemzet illetve a nemzetiség mai értelemben vett fogalma még nem létezett.

Hunyadi János magyar, mert a magyar királyhoz kötötte hűbéreskü. katonái szintén azok, mert őket meg Hunyadihoz kötötte eskü.

Te kevered itt a szezont a fazonnal. Amikor a mai történelemkönyvek ilyeneket emlegetnek, hogy egy vár védői szerbek voltak, akkor ezt a tényszerűség kedvéért említi meg a könyv, nem azért, mert valamilyen nacionalista felhangot akar megütni. Ettől függetlenül (most visszatérve a Nándorfehérvári diadalra) ez a Magyar Királyság érdeme volt. Az Oszmán Birodalom ellenfele a Balkánon a Magyar Királyság volt, Nándorfehérvárnál pedig ez a két hatalom csapott össze, függetlenül attól, hogy a részt vevő hadseregekben milyen nyelveket beszéltek a katonák.

És én hülyeségnek tartom, hogy most latolgassuk, hogy hány %-ban magyar érdem, hány %-ban szerb érdem stb. Ha valaki akar, akkor legyen büszke rá, mi méltán lehetünk azok, ha a szerbek is magukénak érzik, akkor érezzék. Én csak azt nem szeretem, amikor mai nacionalista megfontolásokból az egyik nép a másik jelentőségét elkezdi szándékosan kisebbíteni, magát pedig a kelleténél jobban fényezni.

Egyébként későbbi példáknál meg lehetne azon gondolkodni, hogy pl. amikor a hétéves háborúban egy magyar huszárcsapat elfoglalta Berlint, akkor erre kik legyenek büszkék, az osztrákok vagy a magyarok? Ugyanis ott Poroszország és a Habsburg Birodalom háborúzott egymással, és mai osztrák szemszögből be lehet úgy állítani Berlin megszállását, mint a Habsburg dinasztia sikerét, azaz a Birodalom sikerét. Viszont mi magyarok úgy gondolunk erre az eseményre, hogy a magyarok elfoglalták Berlint...

Viszont érdekes, hogy amikor vereségről van szó, akkor meg a magyar részvétet szeretjük elhallgatni. Pl. Napóleonnak volt egy óriási nagy győzelme Itáliában egy osztrák sereg ellen (amikor az osztrákok ágyúkkal halomra lőtték a franciákat, erre Napóleon megragadta a francia zászlót, és átrohant egy hídon, és mellette robbantak a lövedékek stb. - és ezen a francia sereg úgy fellelkesült, hogy összekapták magukat, és visszaszorították az osztrákokat). Itt pl. az osztrák sereget egy magyar származású tábornok vezette... De egyébként is, a napóleoni háborúk alatt az osztrák seregek (amelyek rendre vereséget szenvedtek) nagy része magyarországi katonából állt. Az egész háború alatt kb. egymillió magyarországi katona harcolt Európa hadszínterein. Mégsem szoktuk azt latolgatni, hogy egy vereség mennyiben magyar vereség és egy győzelem mennyiben magyar győzelem, mert mindig a Habsburg Birodalomról beszélünk...

Egyébként ezer példát lehetne mondani... Pl. Bárhor István lengyel király a livóniai háborúban megverte Rettegett Iván orosz cárt. Erre a lengyelek a mai napig büszkék. Senkinek nem jutna eszébe erre azt mondani, hogy magyar siker volt.

Ugyanúgy Nagy Lajos, amikor elfoglalta Nápolyt, ez magyar katonai siker volt, egy franciának sem jut eszébe erre büszkének lenni, csak azért, mert Nagy Lajos Anjou uralkodó volt (nem is tudnak szerintem a létezéséről). :D

Vagy említhetném a Rákóczi-szabadságharcot. 1710-től az osztrák (labanc) sereg főparancsnoka Pállfy János volt. Mégse jut eszébe senkinek úgy emlegetni ezt a harcot, mint testvérháborút, mindenkinek világos, hogy Rákócziék voltak a magyar fél, a császáriak pedig a labancok...

1848-49-ben pedig a Görgey vezetésével a Branyiszkói-hágót elfoglaló magyar sereg nagy része szlovák újonc volt. De ennek ellenére senkinek nem jutna eszébe, hogy ez szlovák katonai siker, mindenki tudja, hogy a magyar honvédség harcolt az osztrák császári sereggel (amelyben csehek, horvátok stb. is voltak). A magyar honvédségben pedig románok, szlovákok, szerbek is előfordultak, nem beszélve a tábornokokról, Damjanich szerb volt, Bem, Dembinszky lengyel, és volt egy csomó német származású is (pl. Leiningen-Westerburg Károly). Mégsem latolgatja senki, hogy mennyiben lengyel meg szerb érdem pl. a tavaszi hadjárat. :D Mert ez hülyeség lenne.