Az ateizmus tekinthető eszmének?

De nem szeretem az ilyen kérdéseket.

X beletartozik-e Y kategóriába? És X az pontosan ismert, és Y kategória az, aminek a pontos definíciója kell a kérdés eldöntéséhez. De a kérdést úgy teszik fel, mintha X-re vonatkozna.

Hogy az "eszme" szót mennyire kezeljük tágan, mi számít bele és mi nem, aszerint az ateizmus lehet simán eszme is meg nem eszme is. És egyik esetben sem tudtunk meg semmit az ateizmusról, mert nem az változott, csak a kategória szélesedett vagy szűkült.

Lásd még: az ember állatnak számít? Attól függ, vannak akik külön definiálják az embert. De az ember attól még ember, a válasszal nem nyerünk információt az emberről, csak hogy valaki hogy osztja fel az élőlényeket.

Lásd még: kövér vagyok? Olyan vagy, amilyen. Hogy az nekem a kövér kategória-e, az nem mond semmit a te testsúlyodról, alakodról, stb. Ha igen, akkor se vagy soványabb, ha nem, akkor se vagy másmilyen, egyszerűen az én kategóriám a kérdés. És persze ha az a kérdés akkor jó, de ha ténylegesen a kinézetedről akarsz viszonylag pártatlan visszajelzést, akkor ez a legrosszabb kérdés.

Nem jó módja egy X dolog megismerésének, hogy arról beszélünk, hogy egy tágan értelmezhető kategóriába belefér-e vagy sem.

Igen eszme.

Mindemellett az idealizmus sem csupán annyi, hogy Isten létezik, hanem egy csomó minden egyéb társul mellé. ahogy az ateizmusban is, amely támaszkodik a materializmusra, továbbá erkölcs tekintetében a humanizmusra és azt fogadja el vezérelvnek, hogy nem egy szellemi felsőbbség miatt kell jó embernek lenni, hanem saját önértékelése miatt, a társadalmi elvárásoknak, törvényeknek való megfelelés következtében.

A vallásos ideológia olyan, hogy csak azért nem lop a hívő, mert tudja, hogy figyelik és a tetteinek következményei lesznek, mintha egy kamerával megfigyelt területen azért nem viselkedik valaki deviáns módon, mert az kiderülhet.

Az igazi erkölcs nem a büntetéstől való félelem következtében jön létre, hanem a szocializálódás útján és ez hozzátartozik, illetve kiegészíti az ateizmust, mert mindent más alapokra helyez.

Az ateizmus egyúttal egy felnőtt szemlélet, amely elfogadja azt, hogy az életünk véges és ad egyfajta önbizalmat és felelősséget, mert mindent isteni segítség nélkül kell megélnünk, olyan világkép alapja, amely racionális tettek és gondolatok következtében elkötelezett a haladás iránt és kritikai szemlélete következtében törekszik a társadalmi egyenlőtlenségek kiegyenlítésére, a dialektikus materializmus megállapításai szerint, amely kétségkívül forradalmi erő, nem véletlenül szemet szúr a klerikális és a világi hatalmasoknak.

A vallás meghunyászkodó módon minden igazságtalan társadalmi berendezkedést támogatott, kezdve a rabszolgaság, vagy a jobbágyság intézményével, egyenesen a korai kapitalizmus kizsákmányolt proletárságáig, de az ateizmus mentes ettől, nem tűr évezredes hagyományokon, vagy isteni elrendelésen alapuló feudális, vagy elmaradott rendszert és támogatja materializmusából kifolyólag a tudományok fejlődését, amelynek módszerei teljesen elfogadhatóak számára.

Ennek a tudományos módszertannak a kialakulásához az ateizmus olyannyira hozzájárult, hogy azt is kimondhatjuk, hogy nélküle létre sem jöhetett volna, tekintve az egyház elképesztő erejét és befolyását minden dologban, ami a régebbi korokban megnyilvánult, bár természetesen itt figyelembe kell venni a reneszánsz után némely művelt és világos gondolatú egyházfő kritikus hozzáállását az isteni hatalomnak a tudomány, politika, művészet és a mindennapi élet terén és maguktól is bevezettek egyfajta korlátozást az egyház kompetenciájába, amire egyébként kényszerítve is voltak, de talán az is lehetséges, hogy maguk ezek az egyházfők sem voltak messze az ateizmustól, bár természetesen ezt nem tudom igazolni, de a tetteik jelentősége halványan ezt vázolja.

@7: Az a baj, hogy rosszul értelmezel egy fogalmat, és láthatólag nem is vagy hajlandó kijavítani ezt a hibádat, így pedig igen nehéz erről a fogalomról diskurálni.

Az ateizmusnak több válfaja van - legegyszerűbben erős és gyenge ateizmusra szokták felbontani. Ezek közül az erős ateizmus állítja csak azt, hogy nincs isten, az erős ateisták hisznek isten nem létében. És ők alkotják az ateisták kisebbségét. Az ateisták zöme a gyenge ateizmus kategóriájába sorolható, akik nem hisznek isten létében, de negatív hitük sincs.

De ha belegondolsz csak a szóba, már akkor rájöhetsz.

Teista = hívő, ez esetben istenhívő

+ "a" fosztóképző

Ateista = nem istenhívő

Ennyi, nem több.

"Az ateizmus az isten, istenek vagy más természetfeletti lények létezésébe vetett hitet elutasító eszmei irányzatok csoportja. Nem egyetlen, homogén ideológia, hanem számos különböző eszmei irányzat összessége. Szűkebb értelmezések szerint ateistának a természetfeletti lények létezését kifejezetten tagadó ideológiák tekintendők."

Wiki.

Tehát nevezhetjük eszmének, eszmecsoportnak vagy ideológiának, a lényege minden felsőbbrendű, természetfeletti látható vagy láthatatlan lény elutasítása, tagadása.

Ahogy Mojjo írta: a-teizmus.

"Az ateizmus még annyit SEM állít, hogy nincs isten. Egy ateista csupán nem hisz isten létében, nem kell hinnie a nem létében."

Már elnézést, de ekkora ökörséget már rég olvastam. Tipikus példája annak, ha valaki nagyon okosnak hiszi magát, de épp az ellenkezőjét bizonyítja be a baromságaival.