Léteznek a fogalmak, mikor nem gondoljuk el őket?

Hogy érted ezt a kérdést?

Az agyban létezik a mémória. A hippokampusz felel a rövidtávú memóriáért, az agykéreg-neocortex pedig a hosszútávú emlékekért. Az emlékek folyamatosan íródnak át ide.

A pontos mechanizmus nem ismert még, hogy hogyan és pontosan hol tárolódnak az ilyen összetett fogalmak a kéregben... hiszen még a neurogenezis (új agysejtek keletkezése és migrálása) is szerepet játszik ebben a folyamatban. Feltehetőleg a neuronok közti kapcsolatokban, a szinapszisokban tárolódik az információ, de egy emlék, fogalom előhívásának nincs konkrét helye. Egy bonyolult térbeli és akér időbeli mintázat aktiválódhat, mikor előhívunk egy emléket. Az asszociációs kéreg így lehet képes összekötni absztrakt fogalmakat pl egy rajzolt ház és egy valódi ház között.

Feltehetőleg egy-egy idegsejt és dendrithálózata egyszerre több emlék tárolásában is részt vesz, csak a kódolás változik.

Az egyszerű térbeli memóriára pl már komoly bizonyítékok vannak, sejt szinten miként kódolja az agy. Ezért Nobel-díj is járt... avagy a helysejtek kutatásáért.

[link]

Vélhetően a fogalmak és emlékek tárolása is hasonlóképpen működik, csak sokkal komplexebb, mint az egyértelmű térbeli memória.

Ha a fogalmak létezésének az a feltétele, hogy gondolunk rájuk, akkor hol vannak addig, amíg nem gondolunk rájuk, azaz a "rágondolás" honnan veszi elő a fogalmat? Az agyunkban tényleg el van raktározva az összes fogalom, ahonnan azt elő lehet hívni? De mi alapján történik az előhívás, ha előtte nincs a tudatunkban az a fogalom, akkor hogyan hivatkozunk rá? Esetleg vannak fogalom építőkockák, amiből fel tudunk építeni tetszőleges fogalmakat? De ha nem tudjuk, hogy mit akarunk felépíteni, akkor hogyan rakjuk össze, azaz hiába vannak fogalom építőkockák, ha nincs hozzá tervrajz, de akkor hogyan nevezzük el azt a fogalom tervrajzot (ami az adott fogalmat leírja), ha nem saját magával?

Másrészt attól valóban létező entitás lesz a fogalom, ha gondolunk rá?

#3 Háromszor elolvastam, de nem igazán értem a kérdéseidet.

A fogalom az agyban nem egy fogalomrekeszben tárolódik.

Az asszociáció mindig ok-okozat, és az agyban láncszerűen, kaszkád szintjén hívódnak elő az emlékek.

Mi a fogalom? A fogalom nem más, mint egy komplex emlék, emlékek laza kapcsolata.

Pl az ház fogalma. Gyerekként nem tudtuk mi az a ház, de az emléknyom elraktározódott, majd megtanították mi az a ház. A házban lakuk, az otthon, általában falakból van, teteje van. Megtanultuk a szót is hozzá.

Az információt, az emkékeket az agy elrendezte, laza kapcsolat alakult ki. Így egy fal képe egyből aktiválja a teljes neurális mintázatot ami egy házra asszociál.

Mi történik ha meglátsz egy házat? A retinád is dolgoz fel infókat, színcsatornái vannak, de az élek, és kontrasztos területek is feldolgozódnak. Egyből a thalamusba megy az infó, itt tovább épül fel a kép, majd az elsődleges látókérgedbe továbbítódik. Itt áll össze egy kezdetleges kép, de megfigyelhető már a komoly feldolgozás is, több bemenetet kap a halló és egyéb szenzoros területekről is, majd tovább halad az infó a másodlagos látókéregbe, és így tovább az asszociációs területekre, ami segítségével a látott formák képi elemek aktiválnak memóriaemlékeket, az agy különböző területeiben. Ez egy rettentően bonyolult körfolyamat.

A felismerés során aktiválja a fal, az ablak, a tető képi elemeit, ami által összeáll az öntudatodban, hogy az egy ház.

Az agy annyira zseniális ebben, és a dolgok, fogalmak absztrakciójában, hogy egy négyzet, ablakkal, rajta egy háromszög is kiváltja a ház fogalmának asszociációját.

A agy folyton asszociál mindenre, és itt látszik, hogy semmis sem 100%-os, mindig csak egy közelítő eredményt ad, ahogy a gépi látásos mesterséges neurhálós algoritmusok is.

Sokszor nehéz eldönteni egy képen mondjuk mi van. Pulikutya, vagy egy fekete felmosó? Ilyenkor mindkét fogalmat aktiválja a neurháló...

Ez nekem elég letisztult rendszernek tűnik

Főleg, hogy mesterséges tanuló neurhálóval is megcsináltuk már: [link]

Ha pedig arra gondolsz, hogy hogyan hívódik elő, ha épp nincs ház a környéken.

Az agyadban folyamatos az asszociáció mint írtam. Egyes gondolatok követik ok-okozat viszonyban a másikat.

Ilyen értelemben a szabad akarat eléggé illúzió. Egyik gondolatból asszociál a másikra. Belső+ külső ingerek hatására...

Megérzel egy illatot, egyből nagyanyád pitéje aktiválódik, amiről aztán a dohos fotelszag ugrik be, és a parasztház emléke. Amiről tudod, hogy ház, így nyilvánvaló.

Erről beugrik, hogy házakat kéne nézegetni, a költözéshez.

Ez még semmi ahhoz képest ami az embert igazából kiemelte az állatvilágból.

Ez a kreatív ihlet.

Mivel folyamatosan pörögnek a gondolatok, egyik a másikból... kombinálódnak, asszociálódnak... de néha úgy érzed bevillan egy zseniális ötlet, megoldás.

Ez egy igen rejtélyes dolog.

Amikor előtted egy megoldandó feladat és már 20 órája nem jutsz előre. Ekkor valamitől beugrik a megoldás, akkor is amikor nem koncentrálsz, csak gondolkodsz lazán és álmodozol.

Szóval az agyban vannak ilyen randomnak tűnő visszacsatolások és átkapcsolások, elvont fogalmak között... amik végül egy milliárdokat érő ötletté alakulhatnak pillanatok alatt.

Ez az amit a gépek nem tudnak, és ezért mondom, ehhez képest a ház, autó, telefon fogalmainak előhívása egy könnyes mese.

Bizony, így ahogy előző írta!

Az embernek az efféle kérdésekről azonnal a klasszikus “ Mit csinál a szél, mikor nem fúj?” jut eszébe. Az ember elméje épp úgy egy működés, mint ahogy egy terület mikroklímája, melynek a preformált elemei nem az aktuálisan ide-oda fújó széllökések, hanem azok a tereptárgyak, amik ott vannak és melyek meghatározzák e légmozgások erejét, irányát.

(Intellektuális ortopédusok diagnózisát hasonlatom sántaságáról szivesen várom, és persze én is tisztában vagyok vele.)