Mi a félelem rendes meghatározása?

Az ember egyik legfontosabb ösztöne az életösztön. Egy másik ilyen ösztöne a csoportösztön, ami azt jelenti, hogy tartozni akar valahová. Ez is az életösztönből fakad. Egy fontos alaptulajdonsága az embernek, hogy képes gondolkodni, ezért szereti tudni a körülötte zajló események okát, mibenlétét és következményeit. Ez az alapigény teszi képessé az embert a környezete veszélyeinek elhárítására. Az állat például csak annyit "tud", hogy futnia kell. Aztán vagy sikerül, vagy nem.

Amikor az ember a környezetéből rá leselkedő veszélyekre nem tud ösztönösen reagálni (például elkapja a kezét a forró kályhától), akkor a tudatos énje próbál gyors megoldást találni. Ha ez nem sikerül neki bármi okból, akkor félni kezd. A félelem tehát az életveszély felismerése, és egyidejűleg annak megállapítása, hogy nincs eszköze az elhárítására. A félelem ennek az ellentmondásnak a megnyilvánulása. A veszély önmagában nem okoz félelmet, csak akkor, ha nincs rá megoldás. Ha önmagában is félelmet okozna, nem léteznének extrém sportok.

Vannak összetett dolgok, amelyeket nem lehet egyetlen meghatározásba sűríteni. Ez például ilyen. Itt meg kell magyarázni, mi mitől van, miért pont úgy, különben félreértik. Fontos, hogy próbáljunk meg úgy fogalmazni, hogy ne lehessen félreérteni. Ez nem is olyan könnyű, hiszen a sokféle hallgatóság nem biztos, hogy minden szót ugyanolyan jelentésűnek gondol, mint aki közöl. Egyes esetekben a pontosság nélkülözhetetlen, és ez hosszú magyarázatot igényelhet.

A fèlelem lehet valós ès valótlan.

A valós fèlelem ott ès akkor, a kialakult helyzetben èrezhető. A valótlan fèlelem, egy közelgő esemènyről szerzett tudomás eredmènye. Ez az esemèny bárhogy alakulhat. Az ottani ès akkori testi, lelki állapotunk határozza meg, hogy mi lesz a vège. Amíg nem következik be, kèpzelgünk róla. A passzimisták leginkább. Ekkor jön a fèlelem. De nem az esemènytől, hanem a saját hitünkből, világnèzetünkből származó elkèpzelèstől.