Ismeretlentől való félelem létezik?

Az anxiety az szimplán szorongást jelent. Nem egy különleges angol szó.

Az ismeretlen fogalmat túlbonyolítod. Valamiféle abszolút dolognak állítod be, holott nagyon is relatív. Hétköznapi helyzetekben ami az egyik ember számára ismeretlen és félelemkeltő, az a másik ember számára teljesen evidens és átlátható folyamat. Kicsit le kellene jönni a felhők közül, ha már ilyen hétköznapi témát vetettél fel.

Én inkább hajlok arra, hogy néhány esetre nézve egyetértsek a kérdezővel. Pl. tudod, hogy nagy tömeg előtt kell szerepelned. Alapvetően nem attól félsz, hogy nem tudod, hogy hogyan fog elsülni a dolog, hanem elképzelsz a lehetséges forgatókönyvek közül néhányat, ami rád nézve negatív. Pl. hogy kinevetnek, hogy elfejelted a szöveget, hogy összezavarodsz, és ettől a negatív forgatókönyvtől félsz. Nem biztos, hogy a vizualizált képe ennek éles, vagy tudatos, de alapvetően ebben az esetben nem a szerepléstől félsz, nem a jövő ismeretlensége a félelemkeltő. A félelemkeltő az az a kép, amit az ismeretlen helyére behelyettesítesz. Ez a kép torz, nem a legvalószínűbb, nem a legreálisabb képpel helyettesíted be az ismeretlent, a pozitív forgatókönyvet hajalmosabb vagy ignorálni, akkor is, ha tudatában vagy a pozitív forgatókönyv lehetőségének.

#1> létezik olyan helyzet, amikor épp az a félelmetes, hogy az ember nem tudja elképzelni, mi várhat rá

Ilyenkor is elképzel valamit. Nem biztos, hogy magát a történést, hanem a következményeit, annak negatív voltát.

> Az ismeretlen fogalmat túlbonyolítod. Valamiféle abszolút dolognak állítod be, holott nagyon is relatív.

Itt most nem ilyen értelemben értette szerintem a kérdező. Az „ismeretlen”, mint szó nem egy adott dolgot takar. Lehet pl. félni a kígyótól, a zombiktól, az elkéséstől… De ezek úgy meghatározott dolgok, a kígyó hosszú, fogai vannak, stb… A zombik agyat esznek. Az elkésés meg egy szintén definiálható szituáció. Az „ismeretlen” nem ilyen. Nincsenek tulajdonságai. Ami félelemkeltő az ismeretlenben, annak mindig más és más arca van, nem egy abszolút módon elképzelhető valami. Ilyen módon valóban nem az ismeretlentől félünk, hanem attól az arcától, amivel felruházzuk azt, amivel helyettesítjük. Ha magától az ismeretlentől félnénk, akkor ugyanúgy rettegni kellene az asztalomnak az ismeretlen tömegétől, hiszen az is ismeretlen. De attól nem félek, mert ott nincs olyan negatívnak mondható tömege, ami rám nézve bármiféle káros hatással lenne, így nem mondhatjuk, hogy az ember alapvetően az ismeretlentől, mint olyantól fél. Megint más, ha az asztalt át kellene vinnem egy függőhídon, mert ott már a súlya nem lényegtelen, van olyan forgatókönyv, hogy leszakad a híd, mert túl nehéz az asztal, és én alapvetően nem attól félek, hogy nem tudom, hogy a híd elbírja-e, hanem attól a képtől – ami koránt sem biztos, hogy bekövetkezik –, hogy leszakad a híd.