Mit szólnátok ahhoz, ha a magyar nyelvben "felélesztenék" a régi, elavult igealakokat?

A magyar nyelv is ki tudja fejezni ugyanazt határozószókkal és körülírással.Persze,ha máshogy nem is,körülírással minden nyelv ki tud fejezni mindent.

De a nyelvi gazdagság éppen az,hogy egy bizonyos jelentést nemcsak körülírva tudunk kifejezni.Nemcsak körülírva,vagyis közvetve(mondjuk így),hanem közvetlenül is. Pl.:nemcsak én írni a múltban,hanem én írtam is.Van jele a múltnak,nemcsak körülírva tudjuk mondani.Vagy pl.:nemcsak a városban bele ,hanem a városba is.Nemcsak körülírni tudjuk az irányt,egy külön toldalékkal is jelölhetjük.Az olaszban:nella cittá -a városba,a városban.Nincs külön hová?kérdésre felelő forma,ezt-hová? és nem hol?-szükség esetén körül kell írni.A magyar e tekintetben gazdagabb.A horvátban on-ő,férfi,ona-ő,nő.Külön névmás a nemekre.A magyar szegényebb,hiszen :ő-minden nemben.A többi csak körülírással lehetséges: női ő,férfi ő,vagy ő,nőnemben,ő,hímnemben.Bizonyára horvátul is lehet körülírni,de ott van közvetlen forma,külön névmás is.(Igaz, magyarul tudunk úgy beszélni valakiről,hogy a nemét nem áruljuk el:ő-lehet bármely nemű.Nem tudom,ilyen közös nemű névmás van-e a horvátban)

Minél kevesebbet lehessen és kelljen körülírni.Ennek jegyében és helyeslem az ilyen formák használatát.Olyan környezetben,ahol ismerik és megértik őket.

Az elbeszélő múlt lehetne olyasmi mint az olasz imperfetto,a francia imparfait,az angol Past Tense Continuous.Tarós múltbeli esemény vagy valamely múltbeli helyzet,állapot(tehát nem egy konkrét)esemény kifejezője.A régmúlt jelölje a múltbeli előidejűséget és a jelentől távol eső múltat..Az összetett jövő(várni fogok) a jövőbeli utóidejűséget vagy a jelentől távol eső múltat.Az egyszerű jövő(várandok) lehetne az általánosan használt jövő.

Legalább egyetemi szinten,körökben,az irodalmi nyelvben javasoltatik és javasoltassék a fenti formák használata.Én használom és használandom őket.

Mindenkinek köszönöm,hogy válaszola.