Mit gondoltok, nem lenne jó, ha a jövőben nem léteznének nemek?

Létezik ilyen állat, hogy csupán egy nem van, és van szex.

Az meg, hogy mennyire lenne jó... ha csak az lenne, akkor az lenne a megszokott.

Nem.

Genetikailag úgyis be van kódolva ennyi.

A mai világban ezt a "legyen mindenki egyforma" marhaságot unom a legjobban. Mintha valami falansztert akarnál építeni, ahol mindenki egy szám (név nélkül), és a társadalomnak hasznos feladatot kéne csinálni, szerelem, testiség, mindenféle emberi örömek nélkül.

A szex férfi és nő között az nem állati dolog, hanem emberi, mert emberként csináljuk. Ennyi erővel mindenre rá lehetne mondani, hogy állati, az evésre, ivásra, ürítésre is... Miért kéne a biológiai szükségleteinket lealacsonítani? És ne gyere nekem a Masow-piramissal, mert nem azt mondom, hogy ezeknek kell betölteni azt, ami emberi, mert igenis fontosabb dolgok, amik a piramis csúcsán vannak, de attól a piramis alján lévő dolgok sem állatiak, hanem ugyanúgy hozzátartoznak az egészséges emberi élethez, és egyáltalán nem alacsonyrendű, alpári dolgok, mint amilyennek beállítod. Ezt tudnod kéne, ha már a Maslow-piramissal jössz... Ha a piramis alján lévő dolgok nincsenek kielégítve, akkor a fontosabb, felsőbb dolgok sem lesznek megvalósítva, ez is hozzátartozik Maslow elméletéhez.

Még annyit akarok mondani, hogy lehet, hogy szerinted a táplálkozás felesleges dolog, és állatias, szerintem meg igenis az emberi kultúra része. Pl. a magyar kultúrának a része a magyaros gasztronómia, és egyébként is elég sok kulturális, társadalmi eseményhez hozzátartozik az étkezés (esküvőtől kezdve a halotti torig, de már csak ha azt nézzük, hogy egy rendes család életében is fontosak a közös evések, ahol együtt van a család). Szóval egyáltalán nem arról van szó, hogy mindenki tódul a vájúhoz és zabálja a moslékot két pofára, mint a disznóknál...

Kb. a szex is hasonló az ember életében, egyáltalán nem állatias, mert ha így lenne, mindenki rávetné magát akárkire az utcán, ha rájön a kangörcs. Az embernél viszont szó sincs ilyesmiről, hanem a szerelem/szex téma köré is egy csomó társadalmi rituálé épül és megvannak neki a művészeti vetületei is. Persze az erőszak és a nyers testiség is hozzátartozik rosszabb esetben, de hozzátartozik a szerelem, vagy akár a költészet is.

Az ember biológiai lény. Az emberben rengeteg mozgatórugó biológiai eredetű. Robot testben olyan szinten változnának meg az ember alapvető indíttatásai, hogy aligha hasonlítana egy ilyen lény egy emberre. Nem gondolom én sem, hogy ez egy behatároltabb lét lenne, de teljesen más célokért küzdenénk, teljesen más lenne a világképünk, az értékrendünk, gyökeresen mások lennének a vágyaink, a céljaink, az érzelemvilágunk, a gondolatvilágunk.

> Szerintem a biológiai nem szerinti behatárolás egy retrográd álláspont, ami végsősoron a fasizmus eszméivel rokonítható.

Van egy óriási különbség, hogy a fasizmus egy alapvetően hibás, tényszerűen cáfolható kiindulópontra épül. A biológiai nem meg tényszerűen létezik, és az ember biológiai működéséből valóban különböző nemi jellegek alakulnak ki, részben hormonális okokból, részben örökölt ösztön formájában. Például miért van az, hogy ha egy férfi sok nőt ágyba visz, arra a férfi társai felnéznek, irigylik, de sok nőnek is imponáló, míg ha egy nő fekszik össze minél több férfival, az mindkét nem szemében lenézett dolog? Mert a biológiánkból fakad ez a különbség. Nézd meg az állatvilágot. Egy nősténynek egyszerre csak egy hímtől lehet utóda. Az ő szaporodási stratégiája tehát az, hogy a legalkalmasabb hímet válassza, azaz legyen válogatós, ne az első jött-ment hímmel párosodjon, mert ez biztosítja azt, hogy az utód minél inkább életképes legyen, illetve a hím minél hatékonyabban óvja meg az utódot. Míg egy hímnek egyszerre egy időben sok-sok nősténytől lehet utóda, így a hím szaporodási stratégiája az, hogy a lehető legtöbb nősténytől legyen utóda, mert ezzel biztosítja azt, hogy nagyobb eséllyel maradjon életben egy olyan utód, ami az ő génjeit hordozza.

Ez egy különbség férfi és nő között. Biológiai eredetű, teljesen logikus különbség. Az más kérdés, hogy egy civilizált világban, ahol van fogamzásgátlás, ahol monogámia van, ahol két ember kapcsolata nem pusztán fizikai, hanem szellemi is, ennek az ösztönös viszonyulásnak már nincs akkora szerepe. De ettől még bennünk van, és ez tesz minket olyanná – még azokat is, akik ezen felül tudnak emelkedni –, amilyenek vagyunk. Pár évtizednyi civilizált életmód egyszerűen túl kevés volt ahhoz, hogy ezek az ösztönös viszonyulások kikopjanak. Evolúciós szempontból ez egy nagyon rövid idő.

Vagy mondok egy másik példát. Vegyünk egy törzset. A nők a terhesség, a szülés, illetve az utódnevelés során kiszolgáltatottak. Teljesen logikus, ha egy olyan rendszer alakul ki, ahol a nők egy központban vannak, míg a férfiak védik a törzs határait. Már nem ilyen társadalomban élünk. Mégis az ösztöneinkben benne vannak azok az indíttatások, amelyek a jelenlegi társadalmi berendezkedésünket is meghatározzák. Például a nők számára sokkal fontosabb a konfliktuskerülés, a társadalmi beilleszkedés, a szűkebb kör harmóniája. (Bár a nők kevésbé konfrontálódnak, de ha két nő között elmérgesedik a kapcsolat, az fatális szokott lenni.) A férfiak sokkal zárkózottabbak, könnyebben konfrontálódnak, hiszen a törzsi életmódban a törzset támadó másik törzsek, vadállatok ellen is harcolni kellett, meg a szaporodás jogáért is. (Bár a férfiak könnyebben válnak agresszívvé, könnyebben csapnak össze egymással, de sokkal könnyebben el is engedik ezt az egészet. Több közösség tagja voltam már, és bár látszólag mindig a férfiak voltak azok, akik többet ütközetek egymással, az igazán közösségromból hatás valahogy mindig női oldalról jött. Kevésbé látványosan, kevésbé agresszíven, sokkal inkább alattomosan.) A férfiakat sokkal jobban érdeklik az átfogó képek, egy mai társadalomban sokkal inkább érdekli őket a politika, a tudományok. A nőket meg sokkal jobban érdeklik azok a területek, ahol fontos a közvetlen kapcsolat, a harmonikus légkör megteremtése, mondjuk az oktatás, nevelés, egészséggondozás, stb…

Persze nincs 100%-os férfi és 100%-os nő. Egyrészt örököljük részben a másik nem ösztöneit is. Másrészt egy klasszikus családban, egy vegyes közösségben meg is tanuljuk a másik nem viselkedését, és valamit át is veszünk belőle. A férfiak többségében mondjuk 5-től 25%-nyi női jelleg van, a nők többségében 5-től 25%-ig terjedő férfi jelleg. De igen, van, hogy valaki kicsit többet kap a másik nemből, így vagy a társadalmi szerepében, vagy a nemi identitásában lesz kicsit eltérő. Mondjuk nő létére karakán politikus lesz, vagy férfi létére lesz óvóbácsi. Illetve ha a nemi identitásban nyilvánul meg, akkor lesz az illetőből biszexuális, vagy homoszexuális. Nem gond ez persze, ez a rendszer velejárója, de látni kell azt is, hogy ez a ritkább eset.

> Én biológiailag férfi vagyok, és bevallom szégyellem azt az elnyomást, amit nő embertársaim szenvedtek el a történelem során férfi embertársaiktól.

Igen, ez is mutatja, hogy alapvetően még mindig állatok vagyunk. Lehet, hogy egészen máshogy élünk, mint 100 000 éve, lehet, hogy vannak intelligens, művelt, erkölcsös emberek, de a többség nem azért nem követ el egy mai megítélés szerinti etikátlan, törvénytelen tettet, mert racionálisan belátja annak helytelenségét, hanem ugyanúgy az ösztönein keresztül tartja kordában a társadalom a legtöbb embert, az érzelmein, vágyain keresztül hat rájuk. A legtöbb ember nem racionális belátásból törvénytisztelő, hanem félelemből, a büntetéstől, annak következményeitől való félelemből, azaz sokkal inkább az érzelmeink keresztül, mint a rációján keresztül. Sajnos ez van. Lehet ennek nem örülni, de muszáj belátni, hogy ez így van, különben az ember hamis világképet alakít ki magában, ami hibás elhatározásokhoz, hibás viszonyulásokhoz, hibás döntésekhez vezet, amik meg rendszerint szenvedéshez.

> Biszexuális vagyok, és agender nemi identitás felé tendálok.

Itt látom az egész gender fonákságát. Létezik a nem. Te férfi vagy. Pont. Ez egy adott dolog. Hogy miért tartjuk ezt a tulajdonságot nyilván, az szerintem érthető. Az egészen más kérdés, hogy melyik nemhez vonzódsz. Az nem a nemed, hanem a szexuális orientációd. Ne keverjük össze a kettőt. Megint más kérdés, hogy valaki mondjuk milyen ruhát hord. Ha valaki mondjuk férfiként női ruhában jár, az megint nem az ő neme, hanem az öltözködési szokása. Itt három egészen különböző dologról, ha úgy tetszik egy három egymásra merőleges tengelyről van szó. Lehet valaki férfi, amúgy heteroszexuális, de vonzódik a női ruhákhoz. Lehet valaki férfi, homoszexuális, de mondjuk férfiasan öltözik. Stb., had ne sorolja fel az összes variációt. Ha viszont ez három egymásra merőleges tengely, akkor ne akarjuk bedönteni egy tengelybe az egészet, ne akarjunk a szexuális orientációból, vagy a kifelé való megnyilvánulásból nemet fabrikálni, mert nem ez a nem fogalma. Te férfi vagy. Meglehet, hogy férfias megjelenésű, meglehet, hogy mindkét nemhez vonzódó férfi vagy, de férfi vagy.

> Azért vagyunk különbek az állatoknál, mert nagy agyunk miatt felül tudtunk emelkedni régebbi, állati valónkon.

Igen. És nemes célkitűzés, ha valaki ezt, mint életrendező elvet tartja a szeme előtt. De az emberiség lassan változik. Semmivel nem vagyunk erkölcsösebbek, de különösebben bölcsebbek sem, mint mondjuk 2000 éve. Lehet, hogy az ismereteink úgy társadalmi szinten bővebbek – köszönhetően az írásnak, majd a könyvnyomtatásnak, az oktatásnak –, de nem lettünk szignifikánsan „emberibb” lények 2000 év alatt. Hagyjuk a dolgokat a maguk útján haladni. Egy 5 éves gyerektől természetes, ha visít, mert nem kap csokit, vagy az a legnagyobb problémája, hogy elvették a homokozólapátját. Ne akarjunk egy 5 éves gyerekből sztoikus bölcset faragni, az eléggé groteszk lenne, és később nagyon durván visszaütne. Ugyanígy hagyjuk az emberiséget, a társadalmat is a maga útján haladni, finoman irányítva annak menetét, mert ha nem, abból csak valami nagyon groteszk dolog sülne ki.

> sokkal igazságosabb és szofisztikáltabb gondolkodású társadalmat hozhatnánk létre

Nem lehet a társadalmat megváltoztatni, ha maga a társadalom építőköve, az ember nem változik. A történelem során mindig az volt a probléma, ha valaki pusztán a társadalom megváltoztatásától várta a megváltást. A legtöbb ilyen változás aztán szépen vissza is kanyarodott ugyanarra az útra, ahonnan elindult, maximum kicsit máshogy ment tovább. A társadalom megváltoztatásának előfeltétele, hogy az ember változzon. És ez sem mások megváltoztatását jelenti elsősorban, hanem önmagunk jobbítását. Általában ez szokott kimaradni a képletből, ezért ugyanolyan korrupt, elnyomó, igazságtalan társadalomban élünk legtöbben ma is, mint mondjuk 2000 éve. Annyi történt csak, hogy máshogy elnyomó és igazságtalan a rendszer.

~ ~ ~

Így a végén még egy gondolatsor kívánkozik ki belőlem. Te biszexuálisként egy kisebbséghez tartozol. Egy olyan kisebbséghez, amit a történelem során azért a legtöbbször erősen üldöztek. A többségi társadalom mára sokkal toleránsabb társadalomként is, de az egyének szintjén is. Nem fognak megégetni téged azért, mert biszexuális vagy, de kiközösíteni sem fog a legtöbb ember. A többségi társadalom – legalábbis itt nyugaton – elég sokat alkalmazkodott a kisebbségedhez, jóval toleránsabb lett, mint valaha a történelemben. De látnod kell, hogy a kisebbség te vagy, tőled várható el a nagyobb alkalmazkodóképesség, a többség véleményének, akaratának akceptálása. Ilyen téren a kisebbség egy része átesik a ló túlsó oldalára, ami az elfogadottságot, alkalmazkodást jelenti. A többség alkalmazkodjon jobban hozzá, fogadja el jobban őt, mint amennyire ő elfogadja a többség tőle való különbözőségét, mint amennyire ő alkalmazkodik a többségi működéshez. Ez pedig így nagyon nem kerek.

Én azt gondolom, hogy kellenek bizonyos jogi egyenlőségek. Ott a bejegyzett élettársi kapcsolat, ami jogilag megegyezik a házassággal. De ne hívjuk házasságnak két azonos nemű ember kapcsolatát, mert a házasság ennél többet takar, az egy olyan társadalmi keretek között vállalt kapcsolat, aminek a céljai között elsősorban a közös utód létrehozása szerepel. Az azonos neműek örökbefogadását sem tartom jó ötletnek. Nem, nem azért, mert akkor a gyerek is homoszexuális lesz, nem ez a probléma. Egy gyereknek fontos, hogy a közvetlen közelében lássa mindkét nem működését szoros közelségből. Már az is probléma, ha valaki egyedül neveli a gyerekét, mert ott is az a helyzet áll elő, hogy a gyerek csak az egyik nem működését ismeri meg közelről, ami aztán később a társadalmi beilleszkedésében jelenthet gondot, később szociális defektusokat, belső frusztrációkat okoz. Ez fokozottan megnyilvánulhat, ha ráadásul nem csak egyetlen nem szemszögéből tanulja meg megérteni a világot, de ráadásul dupla adagban. Sokszor egy ilyen környezetben felnőtt ember később vagy a saját nemének, vagy a másik nem tagjaihoz nem tudja, hogy hogyan viszonyuljon mondjuk egy munkahelyen, egy közösségben.

Nem, nem gondolom azt, hogy ezen az egészen, a te személyes problémáidon, vagy a társadalomban általad érzett problémákon a társadalom megváltoztatása lenne a kiút. Akármilyen törvényeket hozol, akármilyen jogokat adsz, akármilyen fogalmakat definiálsz felül, az egyes emberek jórészt azok maradnak, amik, ugyanúgy fognak gondolkodni, ahogy, a társadalmi berendezkedés, a törvények ezen túlságosan sokat nem fognak változtatni.

> A mai világban ezt a "legyen mindenki egyforma" marhaságot unom a legjobban.

Igen, azt hiszem az egyik legnagyobb probléma a mai kor gondolkodásmódjával, hogy az amúgy igazságosnak mondható „esélyegyenlőség”, „egyenjogúság”, „egyenrangúság” fogalmait és célkitűzéseit valahogy menet közben összekevertük az „egyformaság”, „egyenértékűség”, „ekvivalencia” fogalmaival.