Az, hogy valakinek mi az anyanyelve, hogyan befolyásolhatja a gondolkodásmódját? Tudtok könyvet ajánlani a témában?

Könyvet nem tudok ajánlani, csak egy kulcsszót: Sapir–Whorf-hipotézis

[link]

"az összes ebből származik, az ősnyelv is ez volt" - ez enyhén szólva megtévesztő így. Legfeljebb annyit lehet kijelenteni (legfeljebb), hogy az ősnyelv szótaggyökei a magyarban találhatóak meg legnagyobb számban, leginkább épségben. De ahhoz, hogy ez biztosan kijelenthető legyen, rekonstruálni kéne a proto-nosztratikus ősnyelvet, ez pedig egyelőre sehol sincs. (Még a létezését is vitatják.)

"elkezdek gondolkodni angolul/románul/németül" - igen, én is szoktam oda-vissza kapcsolgatni a magyar és az angol között. Bizonyos dolgokat könnyebb megfogalmazni vagy pontosabban lehet megszövegezni angolul. Az eredeti kérdéshez is kapcsolódva, az "ahány nyelv, annyi ember" régi mondás bár nyilván erősen túlzó, de nem minden alap nélküli, és nem csak arról szól, hogy több emberrel tud kommunikálni, aki több nyelvet beszél. Sajnos mivel ez a legfőbb szempont, ezért az angol, mint globális közlekedőnyelv kiütéses győzelmével és világméretű elterjedésével csökken minden más nyelvtudás értéke.

Én egy építészeti könyvben is olvastam erről, de már nincs meg sajnos.

Ott elsősorban a különféle nyelveken alapuló térigényt hozták kapcsolatba a kultúrával, de sok mást is, pl az arab szokásokat, amikor az, hogy valaki egy kilátásnál eléd plántálja magát, az nem bunkóság arab esetén, mert az eltérő térigény okozza azt, hogy ott hely van, nem veszi figyelembe azt, hogy mást esetleg zavar, ha eléje áll. Az is megemlítődött, hogy az araboknál az, ha az ember arcába beszélnek, az olyan mintha mi egymás szemébe nézünk, vagyis a félre beszéd egyenlő a sunyítással és mindezt a kultúra nyelvi sajátosságával is alátámasztották.

Saját tapasztalatomból annyit teszek hozzá, hogy a német mondatok gyakran sokáig bizonytalanok, hiszen a jelentésük sokszor a legvégén válik csak világossá.

Ha például elhangzik, hogy:

szállok ez a villamos, amely ilyen, olyan, meg mit tudom én, milyen gyorsan megy, itt lehet sorolni sokáig mindent, amikor aztán a végén benyögik a lényeget, hogy le, vagy fel, amit ugye nálunk egyből fel lehet ismerni, akár több nyelvi elemből is.

Itt még a ragok sem segítenek sokszor és sokáig teljes a bizonytalanság a németben.

El is terjedt az a mondás a magyarok között, hogy tokosok, mert be van az agyuk tokozódva.

Lehet, hogy a kiváló szervezés és a mémet alaposság éppen ezért jellemző rájuk, mert nélküle semmivel sem boldogultak volna.

Azt mindenesetre ki tudom jelenteni, hogy ott és akkor a magyarok általában sokkal találékonyabbak voltak és ezt máshol is így láthatták mások, mert halottam olyan angol szólásról, ami azt mondja, hogy egy magyar, ha mögötted megy be a forgóajtón, akkor előtted jön ki.

Azt elismerem, hogy ebben az esetben nem pusztán a leleményesség vetődik fel, hanem a szemtelenség is, de hát az is csak egy tulajdonság, amit ha egyöntetűen egy nemzetre alkalmaznak, akkor elismerik, hogy annak kultúrájából, fakad, még pejoratív értelemben is, így akár a beszélt nyelvhez is köze lehet, amin az a kultúra alapul.

Szerintem igen, van hatása a nyelvnek a gondolkodásmódra, de azt megítélni, hogy ez mennyire pozitív, vagy negatív, már csak szubjektíven lehet, valamilyen szempontból, mert könnyen lehet, hogy másképpen nézve megváltozik az értékelés eredménye.

Biztos, hogy nem lesz hiteles könyv róla, csak logikusan következtethetünk.

Van egy nagyon jó példám. Hogy mennyire más lehet a gondolkodásmódja két embernek, ha az egyszerű ignore szó helyett körbe kell írnia az ignore nevű cselekvést, hogy "szándékosan figyelmen kívül hagy" valakit vagy valamit.

Hogy a fenébe ne befolyásolná valakinek a gondolkodását, hogy neki egy egyszerű dolog ignoring valakit-valamit, vagy olyan bonyolult, hogy körbe kell írni.