A magas intelligenciahányados jelezheti, hogy valaki - kellő energiabefektetés mellett - jó lehet fizikából és matematikából magas szinten?

Az is elég, ha csak a fenti kérdésre válaszoltok, de kifejtem, hogy miért merült fel bennem a kérdés.

Fiatalabb koromban elég rossz képességű voltam. A legtöbb tárgyból közepes voltam, a természettudományi tárgyakból még rosszabb, kémiából és matematikából szenvedtem a kettesért. Viszont ahogy telt az idő egyre jobb képességű lettem úgy általánosságban. Utolsó évre mindenből javítottam 1-2 jegyet ugyanakkora energiabefektetéssel. Viszont ekkoriban már nem tanultam természettudományi tárgyakat, csak egy évig volt mind. 17-18 éves koromra egyszerűen tényleg sokkal intelligensebb lettem, mint korábban. 15 évesen alig tudtam hozzáfogni egy iq teszthez, most pedig 20 évesen hibátlanul kitöltöttem egy hivatalos tesztet és az eredményem 135+, azaz a felső 1%-ban vagyok.

Ezzel együtt teljesen megváltozott az érdeklődési köröm 18 éves korom körül és nagyon megszerettem a természettudományokat. Annyira, hogy egyre jobban vágyok rá az elmúlt néhány évben, hogy bepótoljam a középiskolai tananyagot (matekból már megcsináltam a középszintű anyaggal) és jelentkezzek földtudományi (onnan geofizika szakirányra) vagy fizika szakra. Most a fizika tudásom kimerül abban, ami ismeretterjesztő cikkekben és könyvekben (Natalie Angier: Az alapok) olvastam, de az iskolai tananyagra nem emlékszem már.

Tudom, hogy sokkal jobb képességű vagyok, mint voltam, de elég mély nyomott hagyott bennem az, hogy középiskolában milyen rossz voltam ezekből a tárgyakból és nagyon furcsa a gondolat, hogy a lehető legmagasabb szinten tanuljam őket. E miatt félek is tőle, hogy egyszerűen nem menne az egyetemi szintű matematika és fizika.

A magas iq jelezheti, hogy meglenne a képességem, hogy kutató fizikussá váljak a jövőben vagy ahhoz más képességek (is) kellenek?