Szerintetek van annak értelme, hogy ekkora biztonságban élünk, és a társadalom mindenkit életben tart?

Csak a kalandparkos témára, ha követem a logikáját, akkor az igazi kaland az orosz rulett.

a társadalom sajnos nem tart mindenkit életben, vannak hajléktalanok, vannak nagyon sanyarú körülmények között élők, akik a létminimumon élnek, vannak olyanok, akik korán meghalnak és vannak olyanok, aák, hogy kiktől akkor is sajnáljuk a támogatsát, ha nekünk attól nem lesz jobb, akik gazdagságba születnek és nem értékelik, utálatos módon semmit tesznek a gazdagságukért, csak elvárjék, hogy kapjanak, hogy jöjjön a pénz valahonnan és vannak, akiknek jön is a pénz valahonnan, de nem a térsadalom miatt, hanem a családjuk miatt, bizony, iylenkor irigykedünk, nem tesznek semmit, nem adnak soha senkinek semmit, pedig direkt figyeljük, hogy mikor mit adnak és látjuk is, hogy mit tettek le az asztalra, hiszen az nyomon követhető, ugye, és ilyenkor igazságtalannak érezzük, mert azt is mindig mindneki látja, hogy mi, akik nem születtünk bele mennyit dolgozunk, teszünk a boldogolásunkért, annyit, hogy történetesen még adni is képesek vagyunk a társadalom szegényebb rétegeinek, és nem azzal foglalkozunk, hogy a másiknak miért adatott több és nem akkor nyugszunk meg, ha annak is rosszabb a helyzete, hanem akkor, ha adni képes annak, akinek nehezebb, de bizony van olyan, hogy akinek több van, az nem képes adni, annak van veszítenivalója és előfordulhat, hogy az akinek pedig semmije sincsen az többet ad, de ha tisztességtelen, akkor mindent elvehet attól, akinek sok van, ha nem védi azt, amije van, így aztán a társadalom rétegződése nem úgy alakul, hogy mindig kiegyenlítődik, a természet arra törekedne, de, ha ez így volna, nekünk embereknek az életünk során nem kellene összefogni, hagyhatnánk, hogy afrikában meghaljanak a gyerekek, hagyhatnánk, hogy begyűrűzzön a maffia, hagyhatnánk, hogy ártatlan embereket meghurcoljanak, mert látszólagos igazságosságnak hisszük ugyan a politikát, de figyeljük meg, ha mindent csupán a természetre bíznánk, hány ember halna éhen mégis, és hány ember válna gonosszá, rabolná ki a másikat, biztosan emlékeztek rá,, amikor volt a cunami, hogy még egy ilyen tragikus helyzetben is volt fosztogatás, az embernek nem, hogy elveszett a háza, nem maradt semmije, tömegesen váltak földönfutóvá az emberek, akkor is fosztogattak, el tudja valaki képzelni mi történhetett, amikor az ikertornyok leomlottak? hogyan tud abból építkezni az emberiség, hogy az ne következzen be, hogyan tudja értékelni a hétköznapjait, hogy ne keserítse meg a kilátástalanság, hogyan tudja elválasztani a problémákat a magánéletétől, hogy ne gyilkolja le az életét, ne destruktív, hanem konstruktív dolgokon törje a fejét? én emlékszem, amikor a déry jános meghalt, előtte volt vele egy interjú és megkérdezték tőle, hogy tiszta lappal le tudja zárni az életét? azt mondta igen, de, ha újra kezdené sokkal több időt töltene a családjával és a gyerekeivel, mert jóformán csak a munkájának élt