Senkinek nem jövök be, nincsenek igazán barátaim, alig hallgat meg vki. Minden nap felteszem magamnak a kérdést hogy van-e értelme az életnek de tudom h nincs. Mit tegyek hogy ne kerüljek a társadalom perifériájára és a szerelem se legyen esélytelen?

Haver!!

Olyan nincs, hogy nincs értelme az életnek. Számos ember van aki ugyan úgy látya a világot ahogy te jelenleg, és végūl öngyilkos lesz!

Szerintem még fiatal vagy, úgy semmi okod a szorkodásra. Kondolom van egy kedves családod aki szeret. Te ezek szerint nem tudod, hogy mekkora kincs és szerencse egy csád. Vannak gyerekek akik intézetben várnak a családra, neked pedig ez is meg van. Örūlj neki! :)

Barátokat szerezni pedig nem a legkönyebb dolog. Lehet, hogy neked ez nem megy a leggkönyebben. Viszont, ha szerzel egy olyan barátot, aki tényleg megbecsūl, megért, segít stb. Akkor nincs szūkség tulajdon képpen többire.

A szerelemhez pedig nem úgy kell hozzáálni, hogy én most szerelmes akarok lenni, és barátnőt szeretnék. Ez majd jön, ahogy adja az élet. Olyan nincs, hogy valakinek ne tetszél. Lehet, hogy eddig még nem találkoztatok, de hidd el, hogy leszel te még szerelmes és lesz még családod.

Hogyha unond az életed és fel akarod adni, gondolj arra, hogy még menyi szép dolog vár rád! Pl: eskūvő, családalapítás, unokák és még számos csodálatos dolog van az életben amiért érdem, sőt kell élni!

FEL A FEJJEL :) :)

Az első 2 válaszadó helyesen fogalmazott mégis valami Zsidó lepontozta őket.

Az aki ezt tette akkor kösse fel magát akkor legalább meghalni lesz értelme.