Mit mondd ki az empirizmus?

Itt inkább a megismerésen van a hangsúly. Azon, hogy a tudásunkat a tényleges megfigyelésekből építsük fel, és ne valamiféle tekintélyelv, vagy egy elvárás, egy elképzelés alapján. Pl. az döntse el, hogy mit gondolok a relativitáselméletről, hogy a megfigyelések mennyire egyeznek vele, és ne az, hogy Einstein mondta, és én őt tisztelem. Vagy hogy a bolygók mozgására vonatkozó állításaimat megfigyelésekre, mérésekre alapozzam, és ne egy elvre amit én kigondoltam magamban, hogy márpedig a bolygók a legmaradandóbbak, így bizonyára körpályán kell, hogy keringjenek, mert egyáltalán nem biztos, hogy körpályán kell keringeniük.

> Amit érzékelek az létezik, vagy ami létezik az érzékelem?

Alapvetően is-is. Amit érzékelek, az létezik. A hatás – az érzékelésem – létezik, a hatást kiváltó ok is létezik. Persze én az érzékelésben lehetek biztos, az értelmezés az más tészta. Pl. láthatok duplán, a hatás némi alkohol után létezik, csak nem feltétlenül jól fogom értelmezni a képet. Illetve ami létezik, azt érzékelnem kell tudni valahogy. Ha valami elméletileg sem érzékelhető, az azt jelenti, hogy semmilyen hatással nincs a világra, tehát a világ pontosan olyan nélküle, mint vele, azaz a világ számára egyenértékű ez a nem létezésével.

> Saját egyedüli tapasztalat számít-e valaminek a létezésének az igazolásaként?

Itt az értelmezési kérdés. Ami ebben segít, hogy neked – azon kívül, hogy két üres borosüveget látsz az asztalon egy buliban – vannak további észleléseid, pl. hogy a barátaid szerint csak egy borosüveg van ott, másnap is csak egyet találsz ott, hogy nem tudod csak az egyiket megfogni, stb… Ez segít annak eldöntésében, hogy a tapasztalatod mennyire helytálló, jól értelmezett. Pont az empirikus hozzáállás az, ami eldönti, hogy valami csak a te fals tapasztalatod, látomásod, hallucinációd, vagy mások tapasztataival is összhangban van-e.

> Vagy csak akkor létezik valami ha az mindenki számára tapasztalható, nem csak nekem?

Alapvetően igen. Ha a barátom számára nem létezik az a második borosüveg, akkor ennek fényében fog cselekedni, és pl. letesz a helyére egy tányért. Ez az én világomban – aki ott nem üres helyet lát, hanem egy második borosüveget – ellentmondáshoz vezet, mert szintén tapasztalatom az, hogy egy tányért nem lehet arra a helyre tenni, ahol egy borosüveg van. Az a bizonyos borosüveg hatással kell, hogy legyen a világra, és ezen hatás megléte, vagy meg nem léte alapján eldönthető, hogy létezik-e. Vagy ha nincs ilyen hatás, akkor számodra sincs. Ha neked nem okoz ellentmondást, hogy a barátod a helyére letesz egy tányért, te nem tudod megfogni azt a borosüveget, akkor tulajdonképpen – azon kívül hogy látni véled – számodra sem létezik. Az empirikus világkép ilyen módon valahol feltételezi, hogy a világ mindenki számára ugyanazon törvények alapján működik.

Persze lehet, hogy nem. Lehet, hogy te úgy tapasztalatod, hogy a barátod összetörte azt a tányért, mert hát ott a borosüveg, míg a barátod úgy látja, hogy nincs ott a borosüveg, ő letette a tányért, ami nem tört össze. Ilyen módon ti nem ugyanazon valóságban éltek, csak párhuzamok vannak ezen valóságok között. De ez már empirikusan nem érzékelhető, inkább csak a legtöbb ember meggyőződéséről beszélhetünk, a legtöbb embert azt gondolja, hogy a többi ember létezik, ezek az emberek is ugyanazt élik át, amit ők maguk is, ugyanaz történik velük. De elképzelhető, hogy nem. Innen nagyon gyorsan és könnyen el lehet jutni a szolipszizmushoz, amivel az a gond, hogy sem nem igazolható, sem nem cáfolható, viszont a legtöbb ember számára nem is megélhető, illetve tulajdonképpen nem is vezet sehova, nincs olyan következtetés, amit le lehetne ebből vonni. Mert lehet, hogy te vagy egyedül, a te valóságodban én csak egy szimuláció, vagy árnykép vagyok, aki valójában nincs. Sőt akár ide is jöhetnél, megölhetnéd ezt a nem létező árnyképet, de akkor más árnyképek ezért börtönbe zárnának, ami szintén illúzió, de te nem tudod ezt az illúziót megkerülni, és bár számodra a börtön is csak árnykép, mégis a rabja fogsz lenni. Innentől kezdve tulajdonképpen nincs különbség aközött, hogy te vagy egyedül és minden más csak a képzeleted szülötte, és aközött, hogy minden más is létezik, és egy valóság van, végeredményben ugyanazokat döntéseket kell meghoznod, ugyanúgy kell alkalmazkodnod a látott, illetve látni vélt világhoz.