A hit empirizmus?

> Tegyük fel hiszel az unikornisokban. Azért hiszel bennük mert láttál egyet.

Oké. Egy egy tapasztalat. De minek a tapasztalata? A világon léteznek illúziók – ez is egy tapasztalat, elég jól ellenőrzött tapasztalat –, akkor a te unikornislátásod minek a tapasztalata? Az létező unikornisnak a tapasztalata? Vagy az LSD-é, amit előtte bevettél? Vagy annak a tapasztalata, hogy kezdesz megőrülni? Pl. megnézheted, hagyott-e lábnyomot, megmérheted a súlyát, vehetsz tőle vért, csinálhatsz róla fényképet. A tapasztalatok összessége majd cizellálni fogja a képet, és egyben bizonyítékot is szolgáltat másoknak.

> Ez saját tapasztalat és észlelés, de nem tudod másoknak is bizonyítani a létezését.

Akkor más joggal fogja azt mondani, hogy számára nem létezik, és ha a kettő között nem lehet empirikus úton különbséget tenni, akkor valóban nem létezik. Ami nincs hatással, ami nem változtat meg semmit, az kvázi nem is létezik, hiszen a léte és nem léte között nincs különbség. Ha meg hatással van valamire, a hatás bárki által érzékelhetővé tehető.

> Ez empirizmus?

Annak egy első és önmagában elég bizonytalan lépése.

> De akkor kik azok akik tapasztalat és feltétel nélkül hisznek valamiben? […] Vagy egyszerűen ők a hívők?

Igen, ők a hívők.

Aquinói Szent Tamás írja le jól a tudás és a hit közötti különbséget. Ő úgy fogalmaz, hogy tudás értelmi képesség, a tudás alapja a bizonyosság, a külső kényszerítő erő, ami a tudást belátására bír. (Ma úgy mondanánk, hogy bizonyíték van rá, sé ez kényszerít a belátásra.) A hit ennél „több”, a hithez szükség van értelmi képességre, de szükség van az akaratra is. Az, ami a tudáshoz képest hiányzik – a bizonyíték –, azt a hívő a saját akaratából pótolja. Bizonyítéka helyet akarása van. Számára nem azért hiteles a Biblia, mert bizonyított, hogy hiteles, hanem mert akarja, hogy az legyen, és ezen akaratot Istenre vezeti vissza. (Ami az Istenen való hit esetén kicsit róka fogta csuka.) A hit tehát olyan meggyőződés, ami nincs bizonyítékokkal – így tapasztalatokkal sem – alátámasztva, de a hívő számára ez nem is szükséges. Szent Tamás pont azt fogalmazza meg, hogy aki tapasztalat nélkül elfogad valamit, ő hisz.