Miért nézik le a bölcsészeket?

1. Sok bölcsész szak haszontalan. Persze hülyeség hogy nincs szükség tolmácsra, de mondjuk egy szabad bölcsésznek hiába van valami általános műveltsége, nem fog tudni elhelyezkedni a diplomájával.

2. Az a sztereotípia él, hogy a bölcsész szakokat könnyű elvégezni, és a bölcsész diákok többet járnak kocsmába mint órára. Mondjuk megjegyzem hogy egy orvosi vagy egy mérnöki tényleg nehezebb...

Azt gondolom, hogy egy jó tanárt pl. irodalom, történelem, zene területén nem szokás lenézni, a kutató, tudós történészeket, nyelvészeket, régészeket szintén nem.

A probléma csak azzal van, hogy hány történész szakosból lesz mondjuk csúcs értelmiségi kutató, vagy kiváló középiskolai tanár és hányat képeznek? Mi lesz velük?

És akkor még nem beszéltem a "misztikusabb" szakokról...

Lehet megkövezni érte, de a fentebb írtak nagyban árnyalják a "két diplomám van és munkanélküli vagyok" képet.

Nem villamosmérnöki, vagy orvosi diplomával lesz diplomás munkanélküli az illető...

A kettős mérce is irritáló egyébként.

Sok bölcsész igen büszkén, kvázi nagyképűen dicsekszik, hogy bukdácsolt pl. matematikából, fogalma sincs, mi az a logaritmus, vagy a Pitagorasz-tétel, soha nem is értette és képletet neki ne mutassanak...

Ezzel szemben nem sok mérnököt, meg fizikust hallani, aki büszkén mondja, hogy ő aztán nem tudja ki az a Mikszáth Kálmán, de nem is érdekli, meg fogalma sincs, mikor született Petőfi.

Ha az emberi kultúra egy egyetemes valami, akkor miért a kettős mérce? Akkor miért dicsőség a műveletlenség, vagy tudatlanság?

Miért kisebb bűn Pitagorasz-tételt nem tudni, mint mondjuk Petőfi születési dátumát?

Nem kisebb bűn.

Nem elvárható, hogy valaki az egyetemes emberi kultúrában egyenletesen legyen művelt, mindenkinek van gyengéje, de az elvárható, hogy a tudatlanságára, a hiányosságaira ne legyen büszke.