Szerintetek a munka dicsőség vagy kötelesség?

Sajnos sokan vannak akik szerint csak dicsőség.

Szerintem inkább kötelesség de a kérdés nem ilyen egyszerű. Ma nem elég dolgozni akarni, hanem elsőnek keresetté kell válni a munkaerőpiacon.

1-essel értek egyet.

3-4-est is megértem. Le kell szögezni, a puszta létfenntartás körülményeit brutálisan megnehezítették Magyarországon.

Azért ha mondjuk egy kutató orvos rájön egy új eljárásra, amivel egy picit hatékonyabb mondjuk a rákos betegek sugárterápiája, akkor szerintem bőven dicsőség. Már ha csak egy milliméterrel előrébb mozdulnak a dolgok a világban, akkor dicsőség! Akkor van olyan értelme, ami túlmutat azon, hogy valamiből meg kell élni. Én azt gondolom, hogy az alkotó/értékteremtő munka igenis dicsőség, legyen az egy tisztességesen megtartott tanóra, vagy egy jól megtervezett áramkör, vagy egy jól összerakott asztal!

Egy unottan megtartott óra, egy akármilyen munka, amit az ember összegányol, amiről tudja, hogy lehetne jobban is és simán megtehetné, de nem teszi direkt, abban nincs dicsőség. Az unott rutin. És ugye van a kényszer, az megint más...

Ajánlom figyelmedbe: Akira Kurosawa: Élni (Ikiru) c filmjét! :)