A munka dicsőség vagy kötelesség?

A munka szükségszerű, ha az ember szeretne megélni valamiből, de kötelességnek nem nevezném. A rendszerváltás óta már nem az dívik, hogy mindenkinek kötelező dolgozni.

Dicsőség-e? Nos, önmagában a munka nem. Viszont akármilyen munkát is végzel, ha azt tényleg jól csinálod, na az a dicsőség!

Ez milyen édes komment volt már, kérdező. :)

Igazából csak ezért írok, rendes válaszra nem futja. Ugyanis nem igazán bírom a filozófiát. Kb. egyet tudok érteni Albert Einsteinnel: 'When I study philosophical works I feel I am swallowing something which I don't have in my mouth.'

De nehogy megbántódj emiatt. :)

Azért sok szerencsét neked. :)

Én például fiatalabb koromban büszke voltam mikor malteros, meszes, volt a ruházatom, mert látszott hogy dolgoztam.

A tiszta ruhás embereket lenéztem, lustának tartottam őket. A nyakkendős, öltönyöst meg szerencsétlen kitartottnak gondoltam, aki önmagában éhen halna.

az elvileg egy jó dolog, hogy ha megtermeled azt, ami az életedhez szükséges és nem másnak kell azt megtenni. tehát nem az ő életéből megy el idő, hogy neked legyen.

viszont az, amikor valaki többet kap a munkájáért, mint amit kellene az megint csak az a kategória, hogy más meg kevesebbet. ami nem szép.