Házastársi kötelesség?

"Muszáj mindig a testünket odaadni a társunknak, akkor is amikor mi époen nem szeretnénk? "

Még véletlenül sem!

Eleve mit lehet élvezni azon a szexen, ami a másik számára csak kényszer, kötelesség?

Szerintem a helyes hozzáállás az lenne, hogy ha látom, hogy a másik fáradt, és emiatt nem kívánja a szexet, akkor próbálom úgy szervezni a dolgokat, hogy neki is több ideje legyen pihenni. De tekintettel kell lenni a másikra, hiszen egyik félnek sem kötelessége a testét rendelkezésre bocsájtania.

VISZONT az is tény, hogy egy jól működő kapcsolatért mindkét félnek tennie kell, szexuális téren is. Ha valaki hónapokig, évekig azzal bújik ki a szex alól, hogy fáradt, nincs kedve, ott valami gond van. Talán egészségügyi, talán lelki, de mindenképpen érdemes utánajárni, hogy mi áll a háttérben, hiszen nyilván az sem várható el senkitől, hogy szex nélkül élje le az életét, ha közben meg igénye lenne rá.

Engem a szexszel kapcsolatban a kötelesség szótól eleve kiver a hideg.

Ha két embernek eleve eltér a libidója, az hosszabb távon halott ügy. Ha csak ideiglenesen kavart be valami, akkor azt meg lehet és meg is kell beszélni egymással. Én megértem, ha ő most fáradt és ő is megérti, ha csak annyi energiám van, hogy az ágyig elmásszak. A párkapcsolat erről is szól.

Persze ez nem ok arra, hogy hónapokig fejfájásra hivatkozzunk.

Kompromisszum, amely nemcsak a szexben, de az egész párkapcsolatban jelen kell hogy legyen.

Nálunk ez így működik:

(én vagyok a fáradt)

*Félig lehunyt szemmel a laptop előtt bóbiskolva*

Édesem, szeretnél egy kis ezt azt?

(párom)

Látom, hogy kivagy mint a kutya, majd ha kipihented magad. :)

Azért nem állatok vagyunk, hogy 1-2 nap halasztást nem bírunk ki. Ha meg valaki ilyen miatt szeretőt tart... na akkor joggal hívom állatnak :)

Senki nem kényszeríthet szexre még a férjed sem ha te nem akarod.

Más kérdés persze, hogy házasság áldozatokkal is jár. És a másik fél érdekeiért áldozatokat is kell hozni. Mert abban nincs semmi ha 1-2 nap fárad vagy és nincs kedve. De ha ez már egy hete tart, akkor már igen a férfi szemében ez már kissé bosszantó.

De erre is van megoldás, mert ahogy a nőt a férfit is kilehet másképpen is elégíteni.

Amúgy bár persze ez személyes észre vétel, és mégis férfi vagyok. Akkor nagyon finom tud lenni a szex, mikor hulla fáradt vagyok.

Nincs olyan, hogy házasságon belüli kötelesség. Attól, mert valaki házas, még nem kötelezhető arra, hogy akarata ellenére szexeljen. Ha meg a másik kényszert alkalmaz, az nemi erőszak.

A párkapcsolat meg nem arról szól, hogy - csúnyán fogalmazva - eladod a másiknak a tested feletti rendelkezési jogot.

A középkorban még így volt.

Viszont nem árt kompromisszumot kötni mindkét fél részéről.

Ha neked épp nem megfelelő, ne húzd el sokáig, dobd be magad egy másik napon. Ő pedig értse meg azt, amikor neked nem megfelelő, de csak akkor fogja megérteni, ha tudja, hogy bepótoljátok.

Ne járj úgy, mint a sógornőm. Sokáig kibújt a szextéma alól, elmesélte, hogy neki nincs rá akkora igénye, mint a férjének. Neki elég volna egy hónapban egyszer, de a férje mindig akarja és vadul csinálja stb. stb. Mondtam neki ,hogy ne csodálkozzon rajta és azon se, ha egyszer csak keres mást. És láss csodát, elérte amit akart, a férje minimum egy éve nem hajlandó vele szexelni. (gondolom ez idő alatt nem fogadott cölibátusi esküt a pasi) Pedig a sógornőm meg most akarna, mert kiötölte, hogy gyereket akar tőle, csak előbb még vissza kell hódítani. Ahogy ezt így írom, rájövök, hogy milyen abszurd, de sajnos igaz.