Mit értenek a bölcsek azon hogy az igazság te vagy?

Kérdező.

"pontosabban hogy az obilyektív dolgokat szubilyektíven észleljük ezért mindenkinek az az igaz amit észlel. ez azonban mindenkinek más részleteiben. és a valóságal sem teljesen egyezik de attól még igaznak tartjuk."

Így van, viszont az okfejtésemből kiderítheted, hogy a szubjektív igazság egy ponton megegyezik magával az objektív igazsággal. A tegnap leírt kommentemből azt is kiderítheted, hogy az embernek van egy úgynevezett HAMIS énje, és amíg ezen hamis én szemüvegén keresztül szemlél, addig a szubjektív igazsága csak kicsiny részleteiben fedi/fedheti a tényleges VALÓSÁGOT. Viszont van egy IGAZI ÉNJE, ami a dolgokat úgy látja, ahogy azok tényleg vannak, nem pedig egy "homályos" szemüvegen keresztül, és amikor a bölcs azt mondja, hogy az IGAZSÁG Te vagy, akkor arra gondol, hogy a Te IGAZI ÉNED az IGAZSÁG, nem az a hamis, amit sok ember a bolygón, most "én" -nek hisz.

A legfontosabb dolog, amire ebből fény derülhet, az az, hogy ha Te magad ezzel az Egyetemes Elmével azonosítod, amiről szót ejtettem, akkor megszabadulsz a elmúlástól való félelemtől, sőt úgy ámblokk a félelemtől, nem fogod magad megkülönböztetni semmitől, vagyis bármi történjen, nem fog téged negatívan megérinteni, hiszen nem fog tudni olyan dolog történni, ami téged sértene bárhogy is, hiszen tudod, hogy minden Önmagad...kicsit fizikusi szakma jelleggel megfogalmazva, nem lesz potenciálkülönbség a történések és te közted, vagyis nem alakul ki feszültség benned semmi miatt, nem lesznek elvárásaid, nem fogsz feltétel szabni, hogy ettől vagy attól lehetsz boldog, illetve minden érdekét egyszerre fogod figyelembe venni, hiszen az Önszereteted immár nem fogja semmi érdekét háttérbe szorítva, vagyis az önzés megszűnik, és mindent egyenértékűen fogsz szeretni, és ebből adódóan függeni sem fogsz semmitől, hiányt sem fogsz érezni.

Ehhez persze, illetve ahhoz, hogy meglásd ezeket az egyetemes igazságokat, nagyon sok gyakorlás szükséges.

#12.

Azért mert Te valamiről azt gondolod, hogy x, az még nem feltétlenül lesz x. Nyilván a Te elképzeléseidben úgy vannak a dolgok, ahogy azt most leírtad, de ez nem jelenti azt, hogy azok tényleg úgy is vannak...s mivel az elképzeléseid és gondolataid mögül nyilatkozol, ezért pont, hogy az általam korábban leírt kifejtést támasztod alá.

"Az obijektív az igazi tényeket jelenti a szubilyektív meg a saját értékrendünk és érzéseinken fantáziavilágunkon át értelmezett elmeket jelnti pl ha sakkozol obilyektíven a sakk szabályai szerint a huszár l alakban lép. Aki viszont felül értékeli a huszárt az szubilyektíven el térhet a sakk szabályaitól és az ő szubilyektív valóságában akár a legerősebb tiszt is lehet tehát kedve szerint értelmezheti azt amit lát el térve a valóságtól vagyis nem feltétlenül van egyezés mivel ha az ilető királynak látja a huszárt ami valójában huszár akkor az ő világában semilyen egyezés nincs az obilyektiv valóságal hiszen akkor ott az a szabály hogy a huszár a király ennek megfelelően fog sakkozni és pontosan úgy fogja kezelni mint egy királyt sakkot ad neki mattot és nem fog tudni ugrani mert a király nem ugrik."

Igen igazad van, ezért is írtam úgy, hogy fedi/fedheti, viszont ha valaki szubjektív nézete pont az objektív, vagyis a példádban a huszárt a szabályoknak megfelelően kezeli, ugye szubjektíve, akkor az megegyezik magával az objektívvel. Amúgy az objektív látásmód az az elfogultságtól mentes álláspont, amiben egy szemernyi személyes elképzelés sem játszik szerepet, mondhatni úgy is, hogy személyes énjét figyelmen kívül hagyva ítéli meg az adott helyzetet.

"FIGYELJ NEM LÉTEZIK OLYAN EMBER AKINEK HA LE VÁGJÁK A LÁBÁT AZ NEM FOGJA NEGATÍVAN ÉRINTENI AKÁR A HAMIS ÉNEDEN AKÁR A VALÓS ÉNEDEN KERESZTÜ NÉZED!"

Valószínűleg nem találkoztál akkor még ilyennel, s a kijelentésed alapján ugye nem is gondolod, hogy ilyen egyáltalán létezik. Megértettem, elfogadom az álláspontodat, de ebből adódóan a beszélgetés okafogyottá vált. S most ezt légy szíves ne értsd félre, nem bántani akarlak, vagy lenézni vagy ilyesmi, de Te most jelenleg ezt így látod, számodra per pillanat ez az igaz. De szerinted a korábbi magyarázatom alapján, a megadott definíciókból kiindulva is úgy gondolod, hogy nem létezhet? Értem, hogy szerinted nem létezik, de nem is létezhet? Ez most elméleti kérdés.

"Csak úgy viccen kívül gondold át milyen képtelenséget álítol ha az ember így működne már rég ki halt volna. A pédám elég nyomatékos ahoz hogy belegondoljunk kell lennie egy olyan határnak amin túl már biztosan negatívá válnak a dolgok. Elméletileg is képtelenségnek tartom hogy egy normális ember legyen szó bármilyen én álapotról ne értelmezen semmit negatvan. Ezért is mondtam hogy nagyon nehéz megérteni mit akartál át adni. A viceimet meg sose vedd komolyan picit gúnyos voltam!xD"

Nem azt mondtam, hogy valaki nem fog egy ponton túl semmit negatívan értelmezni, hanem azt, hogy nem fogja negatívan érinteni az adott egyént, vagyis ha valaki lábát levágják, nem fog mérgelődni, nem lesz szomorú, nem fog dühöt érezni a láblevágó felé, nem fogja úgy érezni, hogy kevesebb lett ettől, nem fog hiányt érezni, stb, stb, hanem a láblevágástól függetlenül ugyanúgy teljes és megingathatatlan életet fog élni mentális/lelki értelemben. Az értelmezés és érintés között fogalmilag óriási különbség van.

Sőt, az Igazi Énjével szemlélő ember fogja csak igazán látni a különbséget igaz és hamis, valóság és illúzió, jó és rossz, pozitív és negatív között, mert neki meglesz a megfelelő nézőpontja, ahonnan szemlélve a valós képet fogja látni a "dolgokról". S tudja, hogy a negatív és pozitív nem egymás mellett álló két halmaz, hanem a kettő kapcsolata halmaz-részhalmaz viszony, ahol az eredeti nagy halmaz a pozitív, és azon belül egy részhalmaz a negatív, vagyis a rossz ugyanúgy jó, és azért jó, mert ha nem lenne, akkor nem tudnánk értelmezni viszonyítás hiányában a tényleges jót.

Ez utolsó mondat lehet kicsit bonyolultnak tűnik, de ha a mélyére nézel, talán felismerésre jutsz.