Miért sodródom a perifériára? Miért nem értenek meg engem mások?

Sokszor vágyódom vissza valamibe. Talán túlértékelem a régmúltat. Kedvenc mondatom, hogy vissza kellene térni a gyökerekhez, minden, ami érték volt a múltban átmenteni a jelen kor számára. (Irodalom, zene, filmek, egyéb társművészetek). Jól tudom, hogy ezek ma kiveszőben vannak. Olvasni nem túl trendi dolog, hogy modern kifejezéssel éljek, mégis úgy gondolom, hogy ezek által sokkal több ismeretre teszünk szert, mint internet előtt vagy média előtt szocializálódni. A sztárkultúra, a média által közvetített szemét és a valóságshowk téves szerepmintákat közvetítenek. Ha valaki ezeket nézi, akkor ne csodálkozzunk, hogy az országban sok a lopás, a bűnözés és egyre inkább elharapózik a rosszindulat, a kapzsiság, mások bemocskolása. Sajnos ez a véleményem. Tudom, hogy milliók nézik, még tanárok is. A nagyobb baj az, hogy nem gondolnak bele ennek a következményeibe. Amikor ilyen embererekhez szeretnének hasonlítani, akkor ott nagy bajok vannak. Ráadásul ez kihat az élet egész területére is. Emberek kemény munkával sokkal kevesebbet keresnek, mint azok, akik ezt végigcsinálják. Nagy senkik irányítják ma a médiát. Sok szegény embernek pedig nincs mit ennie.

Rohan a világ. Csak azt látjuk, hogy rohannak valami nem ismert célért, egymást felrúgják. A hatalom és a pénz itt megöl mindent. Tönkremennek az emberi kapcsolatok.

A kapzsiság, az önimádat, a pénz szeretete, az aljasság, a gyűlölet itt mindent megöl.

Továbbá egy teljesen más dolgot adnék hozzá. A disco és élvezeti szerek használatáról nagyon negatív véleménnyel vagyok.

Ezért érzem, hogy perferikus elem vagyok. Mindent teljesen más oldalról közelítek meg. Továbbá sokak szerint úgy gondolkodom mint egy 70 éves. Néha kezdek azon gondolkodni, hogy én vagyok ennyire idióta és mások csinálják jól, akik a fent említett tevékenységéket jónak tartják, tv előtt ülnek, popkultúrán nevelkednek, bálványozzák a sztárokat és mintaadó számukra a való világ, etc. Viszont nem tudnék és nem is szeretnék így gondolkodni. Néha annyira bánt ez az iszonyatos szakadék köztem és a többi ember között, hogy elkezdem marcangolni önmagam. Mit lehet ilyenkor tenni?