Nem találok örömöt az életemben, és alig-alig érzek reményt, hogy változik valami. Úgy érzem, csak sodródom. Mit tehetnék?

22 éves vagyok, egyetemista.

Magányos vagyok, és általában nyomorultul érzem magam. Sokáig próbáltam párt keresni, sosem lett semmi komoly a dologból, pedig tényleg nagyon sokat próbálkoztam. Úgy érzem, valami komoly gáz van velem, állandóan rondának, visszataszítónak érzem magam, és ez az érzés reggeltől estig elkísér.

Nincs társaságom, nincs kivel szórakoznom, ami kicsit elterelné erről a figyelmem. Senki nem hív sehova, akiket én hívok, azok meg inkább otthon ülnek, mert az a néhány barátom, aki van, mind szobanövény, és elvan egyedül.

Régebben voltak hobbijaim, amiket nagyon szerettem csinálni, de már azokat sem élvezem, nincs türelmem hozzájuk, ha nekilátok valaminek, perceken belül negatív gondolatokkal telik meg a fejem, és elkedvetlenedek.

Nem látom a perspektívát az életemben. Egyetem -> unalmas meló, unalmas, középszerű élet -> halál. Úgy érzem, ennyi vár rám, és nem tudom, hogyan változtathatnék.

Már csak az idióta számítógépes játékok kapcsolnak ki, mert azok legalább lekötik annyira a figyelmem, hogy ne máson gondolkodjak. De amint kikapcsolom, megint ugyanolyan rosszul érzem magam.

Mit csináljak? Hogyan törjek ki ebből?