Mit értenek a bölcsek azon hogy az igazság te vagy?

“Ismeretek nélkül sose itélj el senkit! alexander oakwood köynvében van egy tanulságos történet amiben egy fiatal ember egy buthista vagy tibeti bölcstől(már nem emlékszem pontosan) próbálta meg tudni az életről az igazságot ere a bölcs azt mondta neki hogy te vagy az.”

Telitalalatom volt pedig. Alexander Oakwood, mas neven Doubravszky Sandor egy magyar vegyesz, tortenetei pedig fiktivek. Vagyis amikor leir egy ilyen tortenetet, maximum elkepzelni tudja, hogy mit mondana egy tibeti bolcs, nem pedig egy tenylegesen megtortent beszelgetest ir le egy tenyleges tibeti bolccsel. (Valoszinuleg soha nem is jart arrafele.) Pontosan ezert ezek ilyen albolcsessegek, jol hangzo, jelentes nelkuli mondatok, amiket akar Yoda mester is mondhatna a Csillagok haborujaban. De az osszes agyatlan ezo-manias bedol ezeknek, oszt elkezd gondolkodni az ertelmukon, mintha volna nekik.

Amugy a buddhista, nem *buthista.

Az utolsó válaszolónak abban tényleg igaza van, hogy a mai világban annyira elcsépelték ezt a spirituális/vallási mizériát, hogy az egyetemes igazságokat is sok esetben közhelynek tartják az emberek.

Az ősi bölcsek definíciója az Igazságra a következő:

IGAZSÁG az, ami túl van minden ellentmondáson, és minden kétségtől mentes; ami valójában egyszerűen túl van mind az ellentmondás, mind a kétség lehetőségén is; túl az idő és a forgandóság változásán és váltakozásán; örökké egy és ugyanaz, nem változtatható és nem változó; egyetemes és ezért független minden emberi fogalomalkotástól.

Az a bizonyos élet igazsága, amit szóba hozol kedves kérdező pedig a következő:

Az ember a fizikai értelemben vett (érzékszervekkel) tapasztalás során eme igazság megítélésében tévedésbe esik, és megfeledkezik arról a tényről - ha egy egyén szempontját vizsgáljuk - hogy valójában ezt a fajta analízist abból kéne elindítani, amit alapvetően tud.

Annyit tud az ember, hogy van egy "én" érzete (tudat/elme/spiritusz/szellem/stb), és ennek az "én" érzetnek egy közvetlenül, hangsúlyozom, közvetlenül megjelenő jelenetsorozat, amit fizikai tapasztalatnak nevezünk. Ennek kapcsán az ember tévedésében azt gondolja, hogy a tudaton/elmén kívül elhelyezkedően van egy valamiféle fizikai világ, ami egyrészről létrehoz egy fizikai testet - az ember esetét vizsgálva - és ez a test, azon belül az agy pedig létrehoz egy elmét, aminek aztán a szóban forgó test közvetítésével lejátszik egy úgynevezett virtuális "képsort", amit előzőleg fizikai tapasztalatnak neveztem.

Ezzel alapvetően nem is lenne gond, csak hát azzal az állítólag kívül elhelyezkedő világgal gyakorlatilag nem is tudunk érintkezni, hiszen nekünk mindig csak a közvetlenül megjelenő jelenetsor van, vagyis csak hisszük/gondoljuk, hogy az a világ tényleg ott is van. Persze fel lehet róni, hogy a világ mégis miért változik, vagyis miért tűnik olybá, hogy személyes tudatunktól függetlenül módosul, de erre nem az egyetlen magyarázat az, hogy hát kell lennie egy fizikai világnak "odakint", ugyanis van magyarázat is, ami egy jó pár fokkal több dologra is magyarázatot adhat, mint pusztán a fizikai/kémiai/biológiai törvények. Mellesleg, amikor éjszaka álmodunk, akkor is ugye egy világról való érzet jelenik meg számunkra, sőt szintén magunkhoz képest külsőlegesnek éljük meg, de mint tudjuk, főleg ébredés után, hogy ott nincsen semmiféle tőlük függetlenül létező anyagi világ, így feltehető a kérdés, hogy az "ébrenlét" alatt miért ne lehetne ugyanígy, és vár még ránk egy felébredés, hogy a ténylegesen objektív valóságot éljük meg, nem azt, amit most objektív valóságnak nevezünk.

Visszakanyarodva: A külső anyagi világ helyett, megtehetjük azt is, hogy egy úgynevezett Egyetemes Elmét teszünk meg irányító pozícióba, azt nevezzük meg objektív valóságnak, hozzárendelve nyilvánvalóan az (ön)tudatosságot, az összes létező információról való tudomást (azokról is, amikről az embernek jelenleg nincsen még talán fogalma sem), gyakorlatilag egy MINDEN halmaznak fogjuk fel ezt az Elmét, vagyis csak Ez létezik bárhol, bármikor, s mivel Önmaga Minden, ezért teljes, s ha teljes, ezért nem változik, nem keletkezik, nem pusztul, mindig egy és ugyanaz. No és ez az Elme lényegében a magában hordozott információt manifesztálja a koncentrált Gondolatával, amikor megjeleníti azt, amit mi anyagi világként ismerünk. Azért használom a gondolat kifejezést, mert egy elméről beszélünk, és így nyer értelmet magyarázat szinten a dolog.

Szóval, amikor az anyagi világot megjeleníti, akkor az abban megjelenő objektumok "mögött" (nyilván nem térben) Önmaga szerepel LÁTSZÓLAG felosztva, s ekkor ezen individuumok "formájában" tapasztalja meg saját magát...ebből adódóan az, amit mi anyagi világnak nevezünk, mindössze ez az Elme által koncentrált gondolatok sora, vagyis amit eddig külső matériának hittünk, az lényegében bennünk van...persze a testünkön kívül, de a tudatunkon belül, vagyis a "világérzet" nem kívülről érkezik, hanem belülről vetül ki, lásd álom.

Egy példával szemléltetve, hogy hogyan működik ez a dolog:

Biztos volt Neked olyan, hogy akármilyen jelenetet elképzeltél magadban. S amikor a jelenetet elképzelted, akkor nem csak elméletileg, de gyakorlatilag is egy anyagi világot jelenítettél meg magadban, teret és időt teremtve, és a jelenetben szereplő objektumokat Te magad testesítetted meg látszólag felosztódva, de mégis megőrizve a teljességedet. Nos hát nagyban is így működik.

S, hogy a kiírt kérdésedre is meglegyen a válasz, ha ezt megértjük és fel/elfogadjuk, amit most leírtam, akkor láthatjuk, hogy végső soron az "én" érzetünk nincsen elválasztva ettől az Egyetemes Elmétől, sőt minőségét tekintve egy és ugyanaz, mindössze annyi történik, hogy abban a pillanatban ahogy öntudatra jut az ember, vagyis elkezd fizikailag tapasztalni, egyszerűen megtéveszti magát egyfelől azzal, amit már leírtam, másfelől meg azért, mert a tapasztalatában megjelenő kontraszthatás/látszólagos elválasztottság miatt azt hiszi a dolgok tényleg külön is vannak egymástól, illetve magát is elkülönültnek éli meg...ekkor bukkan elő egy hamis "én" érzet, amivel az ember tévesen azonosítja magát...de hát kell valami hamis, hogy az igazságot tudjuk mihez viszonyítani, s mivel az ember belső lényegisége ez az Egyetemes Elme, ezért mondják a bölcsek, hogy az Igazság Te vagy.