Az mennyiben rontja a mi (azaz 19 éves diákok) morális értékrendjét, ha rablásról vagy gyilkosságról szóló műveket is olvastat velünk a tanár és elemzünk is ilyeneket?

Gyerekkorban egyértelmű, tiszta, nem félreérthető értékrendet kell adni egy gyereknek. A királyfi legyen makulátlan, jellemhibáktól mentes, a sárkány meg legyen velejéig gonosz, félelmetes, ne legyen semmilyen olyan tulajdonsága, amitől szerethetővé, szimpatikussá válik.

Pl. az animék többsége nem ilyen, ezért gyerekkorban nem ajánlanám senkinek. De még a Tom és Jerry sem ilyen.

Viszont ha már a gyereknek van kialakult értékrendje, akkor bármit mutathatsz neki, azt a meglévő értékrendje szerint fogja a helyére tenni. 19 évesen már azért eléggé elvárható, hogy valakinek kialakult értékrendje legyen, hiszen kvázi már felnőttnek számít az illető. A világnak igen van sötét oldala, ezt is látni kell, ha a teljes képet akarod látni, és nem burokban felnőni. Buddhánál is ez volt az, ami elindította a valódi megértést. De nem is a sötét oldallal van gond, azt még gyerekkorban is meg lehet mutatni, ha kellő magyarázatot fűzöl hozzá. Sokkal veszélyesebb a szürke, a fekete alapon fehér pettyes. Azaz mikor van egy ember, aki szörnyűségeket követ el, de van valami pozitívum benne, valami belső logika az ő világképében. Ez az, amit a legkésőbbre kell tartogatni.

> Miért nem az élet napsütötte oldaláról szólnak a művek, amelyeket elemzünk a kurzusokon?

Mert ha azt tanulnád az életről, hogy csak pozitív dolgok történnek, ha azt tanulnád az életről, hogy kizárólag napsütésből áll, akkor az első éjszaka eléggé felkészületlenül érne. Jobb gondolati szinten megbarátkozni elsőnek az élet sötét oldalával, mintsem, hogy valódi történéseken keresztül szembesülj vele, mikor tétje van.

> szabad ilyeneket egyházi iskolába a képzésbe beleintegrálni vagy csak azért, hogy megismerjük az életnek ezt az oldalát is?

Nem csak szabad, de szerintem inkább kötelesség ez.

Még pár gondolat. Egy ismerősöm, mikor szóba jött a téma, akkor azt találta mondani, hogy azért nem akar egyetlen Marilyn Manson számot sem hallani, mert fél tőle, hogy hatással lenne rá, és ettől rossz emberré válna. Ez kb. olyan, hogy azért nem megyek le este az utcára, nehogy leüssek valakit.

Aki amiatt jó, mert elzárta magát a gonoszság minden lehetőségétől, de biztos benne, ha nem falazta volna el magát, akkor ő is gonosz lenne; az az ember nem erős, hanem gyenge.

Az a gond ezzel, hogy nem feltétlenül tudod elfalazni magad. Lesz az az élethelyzet, hogy tálcán kínálkozik fel a sötét út, és nem tudod megkerülni. Ha valóban erős vagy, akkor tudsz neki ellenállni. De ehhez ismerni kell a természetét, a logikáját. Ugyan én kvázi ateista vagyok, de ilyen szempontból a Biblia nagyon jó példázattal tud szolgálni. Pl. Jézus miért lett olyan naggyá, hogy ellenállt a Sátán megkísértésének háromszor is? Mire akar tanítani ez a történet? Nem arra, hogy neked is válaszolnod kell a Sátán szavára? De ehhez ismerned kell az érveit, az érvei hibáit, a saját érveidet.

Ha megnézed a Bibliában a Sátán szerepét, ő bizony elsősorban nem gonosz. Nem a végzetedre tör. Ő a vádló, aki nem a halálodat a pusztulásodat akarja, hanem hogy cinkos légy, valld az ő nézeteit, kérdőjelezd meg Isten, a teremtés tökéletességét, Isten akaratát, a jóról alkotott véleményt. A Sátán nem megöl, hanem rávesz, hogy légy hedonista, parázna, hazudj, ha az felel meg e céljaidnak.

Jézus talán visszamenekült a városba, befogta a fülét, és imát mormolt, hogy ne hallja a Sátán hangját? Nem. Meghallgatta, szembenézett vele és úgy tagadta meg az érveit. Gondolom nem azzal a célzattal, hogy mi máshogy tegyünk.

Öhm, olvastad te valaha a Bibliát?

Tele van tömeggyilkossággal, kegyetlenkedéssel, kivégzésekkel, szexuális erőszak, a saját apjukkal lefekvő lányokkal, és hasonlóval...

A Biblia mellett egy békés rablás vagy gyilkosság semmi... Elvégre, egy olyan istenséget istenít, aki pusztán dühében egy családot kivéve a frissen született csecsemőtől kezdve az aggastyánokig mindenkit fulladásos halálra ítélt, mert neki nem tetszett valaki. Ehhez képest egy darabolós gyilkos szolid délutáni matiné :)

Amúgy ha a te morális értékrended rontja, hogy olvasol valamiről, akkor fordulj orvoshoz, mert a lelki fejlődésed valahol egy 3 éves gyerek szintjén ragadt meg. Nem bántásképpen, de 19 éves korodra már el kellett volna jutni arra a szintre, hogy el tudj vonatkoztatni a valóságtól...

> Csak valaki mondta nekem, hogyha anyagyilkosságról olvasok akkor

> ne csodálkozzunk, ha valaki ennek hatására valóban megteszi. Akkor

> ez beteg vagy éppen csak rosszabb periódusában van?

> Lásd mit keltett a Szomorú vasárnap című film vagy a Werther.

Azért ez egészen más tészta. Aki öngyilkosságot követ el egy film, regény alapján, az nem éppen normális – értsd: átlagos, szokványos – tudatállapotban van. Ez egy mentális szempontból legyengült állapot, mikor az embernek felborul az értékrendje. Ebben az esetben egy súlyosabb depresszióban szenvedő egyénnél egy Szomorú vasárnap megnézése valóban válthat ki öngyilkosságot.

De ez csak az érem egyik fele. A másik fele meg az, hogy ha az ember nem kimondottan depressziós, de mélyen szomorú embernek meg segíthet megfogalmazni a problémáit, segít levezetni, kimondani, feldolgozni azt, ami által előbb tud visszatérni a normális kerékvágásba, és esetleg elkerül ezáltal egy enyhébb, vagy akár súlyosabb depressziós állapothoz vezető utat.

De itt nem erről van szó. Itt normális – értsd átlagos élethelyzetben lévő – diákokról van szó, akiknél nem egy felborult értékrendre kerül rá a hatás, hanem egy elvileg kialakult, stabil, racionális értékrendre.

A lényeget már leírták, de hozzáfűznék még, ami kissé ide is tartozhat.

Sok vita folyt és folyik manapság is a számítógépes játékok agresszivitásáról. Szerintem ez részben jogos, mert a lövöldözős harci játékok előhoznak egyfajta agresszivitást, nekem is felmegy néha az adrenalin egy kicsit, de ez nem baj, mindenkiben vannak ilyen hajlamok, attól, hogy pixelekre lövöldözök, még véletlenül sem leszek ámokfutó.

Talán van egy kor, ahol még nem ajánlatos, de valószínűleg túlzás az is, egy normális ember megérti mi a különbség, sőt, még a gyerekek is.

Szokták példának felhozni, hogy az első vh. elején a lövészárokban leromlott a találati arány, az emberek nem szívesen lőttek az ellenségre, de ahogy a kiképzés módszerén változtattak és céltábla helyett emberalakra lőttek a lőtéren, a harctéren is javult a teljesítmény.

Nem vonom ezt kétségbe, de megemlíteném, hogy más is okozhatta a változást, a kezdeti harcok túlélői kitanították az újoncokat, rádöbbentek, hogy fele sem tréfa, ölj, vagy meghalsz, meg aztán más harceljárások is hozhatták a változást.

Katonakoromban nagyon utáltam a sereget, de azóta megváltozott részben a véleményem, igazi férfiérlelő szituáció volt, szerintem mindenkire ráférne ma is, mindennel együtt.

Talán a bűnözők sztárolása nem teljesen egészséges, de azért ha némelyiknek jó is volt a renoméja, kevesen lettek Robin Hoodok, Rózsa Sándorok, vagy Whiskyt kortyoló bankrablók.

Jól írták eddig, egészen elcsodálkoztam, milyen Nyúl Béla a kérdező, erre még a vallás sem mentség és erős a gyanúm, hogy csak szórakozik ezzel az ájtatos kérdéssel.