Szerintetek mennyire venné rossz néven a másik fél, egy filozófia témáról szóló beszélgetésben, hogy ha egy feltevésben megkérdőjelezném az ő létezését?

Ha annyi esze van, mint az elsőnek akkor lehet, bár az ilyen idiótáknál soha nem lehet tudni.

Sőt, tuti kiakad.

Ha értelmes emberrel állsz le, akkor végig fog hallgatni sértődés nélkül.

Attól függ, hogy mi a vita tárgya a filozófián bellül. A világ objektív létezésének megkérdőjelezése a fiozófia egy igencsekély szeletkéje. Ha a téma mondjuk a feninista filozófia vagy a posztstrukturalizmus, akkor az kb olyan, mintha leülnék veled kvantummechanikáról beszélgetni, te meg nekiállnál közlekedő edényekről magyarázni.

BTW, ha valaki nekem jönne ezzel, akkor megkérdezném,hogy mégis mit tenne, ha elvenném a pénzét. Én, aki ugye nem létezem, elveszem a nemlétező pénzét... ilyenformán, őt nem éri semmilyen kár, és nem is lenne, kit megbüntetni. Illetve ha valójában rajta kívül nincsen semmi objektív, akkor ő bármit megtehet a képzelt világában: elveheti mások tulajdonát, elvileg ezzel ő semmi rosszat nem csinál, hiszen nemlétező emberek nemlétező tulajdonát szerzi meg (bármit is jelentsen a "megszerzés" ebben az esetben). Ha ebben hisz, akkor mi tartja vissza, hogy étteremből fizetés nélkül távozzon? Mi tartja vissza, hogy kiugorjon a 1o. emeletről?

@8:

Rámutattál ebben a gyönyörű performatív önellentmondásra. És ez a "hipotézis" rávilágít a metafizika mélységes mély értelmetlenségére. Hiszen itt most lehet azzal védekeznie a kérdezőnek, hogy a többi objektum nem úgy létezik mint ő, ő az igazi létező és a többi rendkívül hiteles illúzió, amik utánozzák az igazi létezőt de "valójában" nem léteznek. Azonban elméletileg se lehet megkülönböztetni egy ilyen "illúzív létezőt" az elmélet szerinti valódi létezőtől. Mindkettő pontosan ugyanolyan típusú oksági hatást gyakorol egymásra, a független környezetre is. Így valójában semmi igazolható különbség nincs is közöttük, egy értelmetlen, igazolhatatlan, cáfolhatatlan elképzelés.